1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tanulmányomban a grammatikalizációnak – azaz annak a nyelvi változásnak, amelynek révén autonóm lexikális elemek grammatikai funkciókat vesznek fel, és esetleg ennek folytatásaként még inkább függő nyelvtani kategóriává értékelődnek át – néhány esetét kívánom bemutatni. A téma szakirodalma az utóbbi harminc évben örvendetesen gyarapodott. A számos tanulmány és tanulmánykötet közül itt csak néhányat emelek ki (időrendben: Heine–Traugott 1991; Hopper 1991; Bybee et al. 1994; Heine 2003; Heine–Kuteva 2002; Hopper–Traugott 2003; Lehmann 2015). A szakirodalom magyar nyelvű áttekintését Dér Csilla végezte el (Dér 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerzők egyetértenek abban, hogy a lexikális elemek grammatikalizációja során először a jelentés elhomályosulása, azaz deszemantizáció történik (Bybee et al. 1994, 6). Ezt követi a dekategorizáció, azaz a főkategóriába (főnév, ige) tartozó elem esetlegesen átmeneti kategórián (melléknév, határozószó) keresztül viszonyszóvá, segédigévé válik, majd önállóságát elveszítve, s (nem kötelezően) némi alaki redukciót is elszenvedve toldalék lesz belőle. A névszók esetében a következő folyamattal lehet számolni: lexikális egység > viszonyszó > másodlagos adpozíció > elsődleges adpozíció > agglutinálódott esetrag > fúziós esetrag.1 Az igék esetében a következő folyamat mehet végbe: teljes ige > segédige > igei klitikum > igei affixum (Hopper–Traugott 2003, 107–111).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ismert indoeurópai és uráli nyelvekben az „ige > segédige” grammatikalizáció könnyen megtörténik (Hopper–Traugott 2003, 111–114). Erre, valamint az „ige > módosítószó / kötőszó” változásra saját anyanyelvünkből is bőségesen ismerünk példákat: látom > lám, hiszem > hiszen > hisz, találom > talán > tán, akar > akár stb. Az viszont nem általános, hogy egy ragozott ige – a szükséges szemantikai és fonetikai egyszerűsödés után – igei affixummá váljék. A grammatikalizációs szakirodalom szerint ilyen változás leginkább afrikai nyelvekben fordul elő, például a bantuban (Heine–Kuteva 2002, 10) vagy a szuahéliban (Lehmann 2015, 32), amikor időjellé alakul egy-egy ige. A bantuban a perfektivitást is igéből grammatikalizálódott affixum fejezi ki (Bybee et al. 1994, 101).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tanulmányomban négy olyan jelenséget mutatok be, melyekben a grammatikalizáció során igéből igei affixum lett. Keletről nyugatra haladva egy kamassz, egy hanti, egy mordvin és egy magyar nyelvi változásról lesz szó. Mindegyik nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, de a folyamatok egymástól földrajzilag távol és különböző időben zajlottak, tehát kizárt a genetikai kapcsolat. A kamassz grammatikalizáció a nem túl távoli múltban történt, és a kutatóknak sikerült dokumentálniuk a fázisait. A hanti, a mordvin és a magyar változás menetéről csak feltételezéseink vannak. A jelenségek leírásakor utalok nyelvtörténeti, kontaktológiai és dialektológiai tanulságokra is.
1 A másodlagos adpozíción Hopper–Traugott (2003, 110) az angolban az olyan elöljárószókat érti, melyek még őrzik a viszonyszók alakját és jelentését (beside the sofa, ahead of the column) az elsődlegesek viszont általában egyszótagosak és pusztán grammatikai viszonyokat fejeznek ki (of, by, to).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave