XI. A glottalizáció és az aspiráció ugyanaz lenne?1

Kivonat: A laringális oppozíciók sokféleképpen létrejöhetnek, esetenként több tulajdonság együttes felhasználásával, mint például a zönge, az aspiráció, a glottalizáció, a megemelt gégefő stb. A felszíni/fonetikai gesztusok mögött húzódó fonológiai reprezentációk kérdése a mai napig vita tárgyát képezi. A SPE-re visszavezethető elemzések a magyar és az angol közti különbségeket (zöngés vs. aspirált) nem fonológiai, hanem fonetikai jellegűnek tartották. A SPE kritikájaként kialakult laringális realizmus a fonetikában látta a fonológiai reprezentációk kulcsát: ami fonetikailag aspirált, az fonológiailag egy (mélyszerkezeti) ’H’ (aspiráció) jegy megvalósulása (és fordítva is: a fonológiailag kódolt ’H’ aspirációként jelenik meg, legalábbis erős pozíciókban). A laringális relativizmus szakított ezzel a hagyománnyal: a fonetikai aspiráció nem feltétlenül tükrözi a fonológiai aspirációt (és fordítva: a fonológiai aspirációnak sem kell szükségszerűen fonetikai aspirációként megjelennie). A fonetikai gesztusok és a fonológiai elemek közötti kölcsönösen egyértelmű megfeleltethetőség megszűnik. Az aspiráció és a glottalizáció kapcsolatát vizsgálom meg az angolban és az izlandiban, vagyis annak lehetőségét, hogy mindkét fonetikai gesztus ugyanannak a fonológiai reprezentációnak (dimenziónak) a megtestesítője.

Kulcsszavak: laringális elemek; aspiráció/glottalizáció; (ó)angol; óészaki; izlandi

 

Abstract: Laryngeal oppositions in the world's languages can be realised in multiple ways, often involving a variety of phonetic features such as voicing, aspiration, glottalization, or a raised larynx. The relationship between surface/phonetic gestures and their underlying phonological representations remains contested. Analyses rooted in the SPE viewed contrasts like the Hungarian voiced vs. English aspirated stops as phonetic rather than phonological. In contrast, laryngeal realism argues that phonetic aspiration is a manifestation of ‘H’, and vice versa, ‘H’ can only manifest as aspiration, especially in strong positions. Laryngeal relativism rejects this bi-unique mapping, claiming that phonetic aspiration does not necessarily imply phonologically marked ’H’, nor must phonological ‘H’ manifest phonetically as aspiration. As a result, the one-to-one correspondence between phonetic gesture and phonological representation ceases. This study explores the relationship between aspiration and glottalization in English and Icelandic, considering whether these phonetic gestures may stem from a shared underlying phonological representation (dimension).

Keywords: laryngeal features; aspiration/glottalisation; (Old) English; Old Norse; Icelandic