Az ókas- főnév több alkalommal alkot tárgyas szintagmát a √kṛ ’csinál’ igével. Mint minden más esetben, amikor a √kṛ tárgya olyan névszó, amelyik képzése alapján elvileg akár absztrakt főnévként, nomen actionisként is értelmezhető lenne, így itt is felvetődik a kérdés, nem úgynevezett funkcióigés szerkezettel állunk-e szemben. Az ilyen típusú szerkezetek névszói tagja ugyanis leggyakrabban – mondhatjuk: prototipikusan – nomen actionis.

 

 

A strófát záró ná mardhīḥ mondatot alapesetben így kellene értelmeznünk: ’nem hagysz cserben’. A ná tagadószó használata ugyanis azt mutatja, hogy az iniunctivus általános érvényű kijelentést fogalmaz meg („genereller Injunktiv”; l. Hoffmann 1967, 101). A „modális”, tiltó értelmű fordításnak (l. pl. Geldner 1951 II, 204: „verschmäh uns nicht”) ellentmond, hogy ez utóbbi szabályosan a mā́ tiltószót kívánná meg a mondatban. Geldnerhez hasonlóan tiltó formában fordítja a mondatot Jamison–Brereton (2014 II, 913) is („Do not neglect [us].”), a himnusz kommentárjában (Jamison–Brereton 2024, ad loc.) azonban Jamison részletesen kifejti ennek a választásnak az okát: szerinte ezen a helyen a tiltó értelmű, mā́ tiltószót és utána minden esetben a nas (szandhival no) plur. 1. személyű névmási klitikumot tartalmazó iniunctivusos szerkezetek (pl. mā́ no mardhīr RV 4.20.10a ’Ne hagyj minket cserben!’) és a nem tiltó értelmű, ná tagadószóval alkotott esetek (pl. ná mardhanti RV 1.166.2d ’nem hagyják cserben’) furcsa keveredésével állunk szemben. Mellékesen megjegyezhetjük azt az érdekességet is, hogy a √mṛdh ’elhagy, cserben hagy’ ige kizárólag tagadással együtt adatolt a Ṛgvedában. Az, hogy a himnusz strófáinak többsége felszólító vagy tiltó mondattal zárul, és azon túl is számos ilyen mondat szerepel benne, kétségtelenül a ná mardhīḥ egység Jamison- (és Geldner-)féle interpretációja mellett szólhat, ugyanakkor Hoffmann (1967, 101) szempontjai sem hagyhatók figyelmen kívül, miszerint a kifejezés itt inkább csak metrikai „töltelékszereppel” rendelkezik („dient … nur der Versfüllung”), tehát nem feltétlenül kell azt gondolnunk, hogy értelmileg is „zökkenőmentesen” illeszkedik a kontextusba. A (9) példában biztosan valamilyen időhatározó a víśvā … áhāni kifejezés (tagjai: víśva- ’minden’, áhar/n- ’nap’), de hogy pontosan milyen kérdésre felel, nem egyértelmű, márpedig az ókas- + √kṛ szerkezet interpretációja, mint alább látni fogjuk, jelentős részben ettől is függ.