Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
XII. A védikus óind ókas- + √kṛ kifejezés értelmezése és a funkcióigés szerkezetek története az indoárja nyelvekben
›
2. A védikus óind ókas- + √kṛ szerkezet
›
2.3. Az ókas- + √kṛ szerkezet a védikus óind nyelvben
›
2.3.4. A szuppletivizmus kérdése

2.3.4. A szuppletivizmus kérdése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Korábbi tanulmányaimban amellett érveltem, hogy a funkcióigés szerkezetek valamilyen igeragozási tulajdonság (igenem vagy aspektus) szempontjából szuppletív viszonyban állhatnak a névszói taggal etimológiai és derivációs rokonságban álló egyszerű igével (l. Ittzés 2013; 2016). Ennek tükrében érdemes visszaidézni az √uc ige morfológiai tulajdonságairól elmondottakat, illetve megvizsgálni kapcsolatát az ókas- + √kṛ szintagmával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy fentebb láthattuk, az √uc ige a Ṛgvedában egy kivételtől eltekintve mindig perfectumi alakban áll, és mindig jelenbeli állapotot, eredményt, rezultativitást fejez ki: uvóca ’hozzá van szokva vmihez’. Az egyetlen kivétel a RV 5.81.4ab-ben található ‑ya-képzős imperfectumi alak (sám ucyasi; l. (3)), amely azonban szintén „perfectumszerű” funkciót hordoz. A Ṛgveda után megfordul a helyzet: az ige perfectuma kihal, és csak a ‑ya-imperfectum él tovább, de továbbra is statív, „perfectumszerű” jelentéssel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ucya- imperfectumtő koráról nem tudunk biztosat mondani. Bár Rix és munkatársai (2001, 244) kérdőjelesen egy indoeurópai *h1uk-ié̯ /ó- imperfectum-tőre vezetik vissza, a már említett sajátosságai miatt inkább különnyelvi képzés lehet (Rix et al. 2001, 244, 6–7. jz.). A védikus fejlődés (ti. hogy az ucya- imperfectumtő a RV-ban csak egyszer fordul elő, akkor is perfectumi jelentéssel, és később fel is váltja a perfectumot, amely viszont kikopik a nyelvből) valóban erre a különnyelvi eredetre látszik utalni. Mindez azt jelenti, hogy a Ṛgveda idején nem (vagy csak marginálisan) létezett az ige ‑ya-képzős imperfectumtöve, vagyis ebből a szempontból hiányos ragozásúnak, egyfajta „perfectum tantum” igének tekinthetjük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tekintve, hogy a potenciálisan funkcióigés szerkezetként értelmezhető példában (9) a √kṛ ige imperfectumi alakban áll, elképzelhető-e az, hogy más esetekhez hasonlóan itt is (részleges vagy gyenge) szuppletív viszonnyal állunk szemben? Ebben az esetben az √uc ige akkoriban még nem használatos imperfectumi ragozását pótolná az ókas- + √kṛ mint funkcióigés szerkezet, és az ókaḥ kṛṇuṣva szintagma (impf. imp.) ugyanazt jelentené, mint később az ucya- imperfectumtő megfelelő imperativusi alakja (sing. 2. ucya).1 Ez természetesen csak akkor lenne lehetséges, ha RV 7.25.4d-ben a gyök eredeti fientivitásának (’hozzászokik vmihez’) megfelelő jelentés szerepelne, hiszen statív-rezultatív jelentés kifejezésénél miért kellett volna ilyen „körülíró” módon helyettesíteni a létező és gyakori perfectumtövet?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgált szöveghelyen (9) azonban a fientív értelemmel (’szokj hozzá’) egyáltalán nem tudnánk mit kezdeni. Többek között például problémát jelentene a hiányzó accusativusi vagy locativusi vonzat is (amelyről l. Kümmel 2000, 128). Végképp indokolatlan lenne ebben az értelmezésben a mediális igenem (kṛṇuṣ-va), hiszen az √uc ige a védikus óind nyelvben egy elszigetelt RV-beli mediális perfectumi alaktól (sing. 2. ūciṣé) eltekintve kizárólag activumban fordul elő. Az ucya- imperfectumtő egyetlen mediális előfordulása (‑ucyatām az AVP 2.5.3c kasmíri kéziratában) szövegromlás eredménye (valószínűsíthető emendációjáról l. Kulikov 2012, 455–456; vö. Zehnder 1999, 32). Miért kellene tehát az ókas- + √kṛ szerkezetnek mediumban lennie, ha a funkcióigés szerkezetek a védikus nyelvben nem követelik meg eleve ennek az igenemnek a használatát (ellentétben az ógörögben megfigyelhető tendenciával; l. Ittzés 2007, 20–21)?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek a szempontok ismét csak amellett szólnak, hogy az ókaḥ kṛṇuṣva kifejezés nem tekinthető funkcióigés szerkezetnek. Benne az ige megőrzi lexikális jelentését (’készít, létrehoz, megteremt’), és főnévi tagja is megszokott konkrét értelmében szerepel. A mediális igenemnek minden valószínűség szerint indirekt reflexív (affektív) funkciót kell tulajdonítanunk: ’Készíts hajlékot (magadnak)!’
1 A ‑ya-imperfectumtő csak activumban ragozódik.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave