Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
III. Megjegyzések az uráli igeidők és igeaspektus kérdéséhez
›
2. Standard és nem standard múlt idő
›
2.1. Standard múlt idő

2.1. Standard múlt idő

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Plungian–van der Auwera (2006, 320) nyomán a standard (vagy általános) múlt idők minimális jellemzői a következők:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A múlt idő jelölője, amikor egy igei lexémára alkalmazzák, csak a referenciaintervallum időbeli helyét határozza meg, nem feltétlenül a teljes beszédszituáció helyzetét: a referenciaintervallum lehet a teljes szituáció egy része, egybeeshet vele, vagy magában foglalhatja azt.
  2. A múlt időre való hivatkozás esetén a referenciaintervallum a beszéd pillanatát megelőzően helyezkedik el; a teljes szituáció időbeli helyét nem specifikálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így az alábbi példákban ((1) és (2)) a szituáció mindkét esetben duratív, mert a referenciaintervallum benne van a szituáció idejében, de az (1) jelen idejű, a (2) pedig múlt idejű, mert a referenciaintervallum az első esetben magában foglalja a beszéd pillanatát, a másodikban pedig megelőzi azt (Plungian–van der Auwera 2006, 320):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
I am just opening the tin. ’Éppen nyitom a konzervet.’
(2)
At ten, he was already sleeping. ’Tízkor már aludt.’
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A múlt idő nagyrészt alulspecifikált a teljes szituáció időbeli értelmezését illetően: a szituáció egy töredékéről tesz kijelentést. Vagyis a standard múltidő-jelölők egyik fontos tulajdonsága, hogy egy adott referenciaintervallumra és nem a teljes szituációra adnak időbeli hivatkozást. A standard múlt időjelölőinek másik fontos tulajdonsága az, hogy erősen grammatikalizáltak, vagyis teljes értékű nyelvtani kategóriát alkotnak, az igeidőrendszer részét. Ez azt jelenti, hogy minden olyan esetben, amikor egy igei alakot használunk, kötelező az igeidő (tense) jelölése. Lehetnek természetesen kivételek, speciális körülményekhez kötődő esetek. Ezek lehetnek morfoszintaktikaiak, pl. ha a nem véges alakoknál az idő kifejezése blokkolva van, vagy szemantikaiak, pl. ha nem kijelentő módban nem lehetséges időjelölés. Ha azonban az igeidő grammatikalizálódik, akkor elvárható, hogy az esetek túlnyomó többségében jelölve legyen az igeidő, amikor (kijelentő véges) igei alakokat használunk.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave