Tudományos munkásságának meghatározó eleme az 1962-ben publikált nagymonográfiája: A szocialista alkotmányfejlődés új elemei. A könyv valójában két részből áll: az első a polgári alkotmánygondolat történeti alakzatait, a második a szocialista elemeket és változatokat tárgyalja. A konklúzió abban foglalható össze, hogy a szocialista alkotmányfejlődés azért új, mert más. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy itt jelenik meg Kovács István jogi és – ami még fontosabb – történeti pozitivizmusa. Minden tény, minden jelenség csak a történeti múltban létezik, akkori jelentése semmit sem visz tovább a jövő számára. Mondhatnánk úgy is, hogy az alkotmánytörténet magukba zárt zárványok sorozata, amelyek megkövült szavak vagy történések, de elmúltak, végük. Az alkotmányfejlődés – ha van ilyen, mert már a fogalom is megtévesztő – minden pillanatban produkál újat, esetlegest vagy szokatlant, de ennek megfigyelése csak akkor eredményes, ha tudjuk a múltat a jelennel közvetíteni, kapcsolatba hozni. Kovács István az alkotmány lényegét az alkotmány fejlődésében látta meg, helyesen, de ennek a hermeneutikai közvetítésnek a szerepét nem ismerte fel. Az alkotmányfejlődésről szóló nagymonográfiája ezért inkább módszertani kihívás a mai olvasó számára, mintsem biztos kutatási alap a továbbiakhoz. De ez sem kevés.

Az alkotmányfejlődést tárgyaló nagymonográfia után Kovács István keveset publikált és jórészt ismételte magát. Ha feltártam sok tényt, de annak nincs jelentése a mának, akkor ennek így kell lennie. Az alkotmánytörténeti pozitivizmus azt kívánja követőjétől, hogy a szöveget magát engedje szóhoz jutni. Az 1970-es évek közepén (1976) szenzációszámba ment emberi jogi dokumentumok közreadása. Az alkotmányjogi jellegű források válogatását és kommentálását Kovács István végezte, lényegében hasonló elvek, források és módszerek alapján, ahogy az alkotmányfejlődés elemeit is tárgyalta mintegy 15 évvel korábban. Itt azonban Kovács István bevezető tanulmányából már jól kiütközik, hogy az emberi jogok szocialista felfogásának a gyökerei a nem szocialista alkotmánytörténetben vannak, és attól elválaszthatatlanok. A tanulság valahogy úgy foglalható össze, hogy aki az emberi jogok történeti alakulásába belepiszkál és manipulálja azt, az megsérti e jogok idegrendszerét és mozgáskorlátozottakká teszi azt.

Az emberi jogok dokumentumokban című kötet megjelenése után logikusan következett, hogy Kovács István teret adjon az európai nemzeti alkotmányok magyar nyelvű megismeréséhez. Egy ilyen vállalkozás időbelisége miatt szinte mindig agyaglábon álló kolosszus, de mindazoknak, akik az alkotmányos identitás rejtélyét keresik az európai integrációban, a realitásokat megmutató történeti alap kellene, hogy legyen.