MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Petrovics Elek (1873–1945)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1329pmtat_1258/#m1329pmtat_1258 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1258/#m1329pmtat_1258)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1258/#m1329pmtat_1258)
A jogi tanulmányokat folytató, államtudományi diplomát szerzett Petrovics Elek nem csupán jogászként ismert. Mint muzeológus, művészeti író és művészettörténész tett szert hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt hírnévre. Petrovics Deregnyőn (Zemplén vármegye) született a mai Szlovákia területén, 1873. augusztus 10-én. Édesapja Petrovics Elek a Lónyay család jószágigazgatója, jószágfelügyelő, édesanyja Horn Regina, testvére pedig Petrovics Géza császári és királyi műszaki akadémiai hallgató volt, ő azonban igen fiatalon, 21 éves korában elhunyt.1
Petrovics Eleket a Magyar Tudományos Akadémia 1924. május 8-án tartott közgyűlésén választotta levelező tagjának. Akadémiai székfoglaló értekezését évekkel később, 1933. január 30-án Jegyzetek művészetünk történetéhez a 19. század első felében címmel tartotta. A székfoglaló előadás nyomtatásban az Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály köréből sorozat 25. kötetében jelent meg. Petrovics Eleket a Magyar Tudományos Akadémia 1941. május 16-án tartott közgyűlésén választotta rendes tagjának.
Petrovics Elek államtudományi jogi tanulmányait 1891 és 1896 között végezte a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, majd Berlinben folytatott jogi tanulmányokat. Egyetemi tanulmányait követően, 1896-tól a Belügyminisztériumban dolgozott, különböző beosztásokban. A Belügyminisztérium Törvényelőkészítő Osztályának tisztviselője volt 1896 és 1912 között. Ugyanennek az osztálynak lett miniszteri osztálytanácsosi rangban az osztályvezetője 1912 és 1914 között.2
1914-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója, 1921-től 1935-ig a múzeum főigazgatója. Talán erről a tevékenységéről a legismertebb és múzeumi működése hagyott legmaradandóbb nyomot hátra. A művészeti gyűjteményt a feljegyzések szerint jó ízléssel bővítette. Újjászervezte a Szépművészeti Múzeumot, megalapította az egyiptomi gyűjteményt3 és archívumát, és nevéhez fűződik az Új Magyar Képtár megnyitása a Műcsarnokban.4 Valamennyi forrás hangsúlyozza azonban, hogy elsősorban a XX. század művészete állt érdeklődése középpontjában. „Mosolygó arcok fogadták a hírt, hogy a király és minisztere Petrovics Eleket ültette abba a székbe, amelyben valamikor Pulszky Károly ült. Akik mellékgondolat nélkül örültek neki, azok arra gondoltak, hogy végre olyan férfi került az ország első művészeti múzeumának élére, ki életét teszi föl arra, hogy méltó módon teljesítse feladatát, s kinek azon a helyen semmi egyéb ambíciója nem lesz, mint hogy használjon az ügynek, ki azt az előkelő helyet nem közbenső grádusnak tekinti, hanem élete végső céljának. Mindenki erre gondolt, aki Petrovicsot csak valamennyire is, akár személye szerint, akár csak írásaiból is ösmeri.”5
Majovszky Pál műgyűjtő, újságíróval dolgozott együtt, aki a múzeum igazgatójának javasolta, mindketten sokat tettek a nagybányai művésztelep elismertetése érdekében. Ferenczy Károly6 nevének és művészetének megismertetéséhez is jelentősen hozzájárultak. A művésztelep 1896-ban jött létre, az egyik leghíresebb alkotójuk Ferenczy Károly volt, aki később meghatározta a művészi irányvonalat. A művészek érvényre juttathatták saját szubjektív látásmódjukat és nem volt szükséges semmilyen előzetes tanulmány a művésztelephez való csatlakozáshoz. A naturalista felfogású művésztelep 1937-ben szűnt meg.7
Mint múzeumigazgatót, Petrovics Eleket zárkózott és megfontolt emberként ismerték, mint írót pedig igazságot keresőnek, „sokat törlő”, nehezen író emberként jellemzik. „A magyar művészet gyűjteményének minél teljesebb kiépítése, a külföld régi művészetéből csak az elsőrendű daraboknak gyűjtése…” – ez volt célkitűzése, mint múzeumigazgatónak.8 Farkas Zoltán szerint „Petrovics Elek volt az, aki európai és amellett magyar intézményt teremtett a Szépművészeti Múzeumból”.9 Petrovics Eleket a források sok lelki küzdelmet magában folytató, meggyőződésében meg nem ingatható, nem befolyásolható emberként jellemzik.
Petrovics Elek 1922-től a Kisfaludy Társaság tagjai sorba lépett. A Kisfaludy Társaság10 a magyar irodalom támogatását tűzte ki célul. A társaság Kisfaludy Károly halála után jött létre, és pályaműveket lehetett benyújtani hozzá, melyeket jutalmazott. Minden évben pályázatot írt ki egy megadott témakörben. Műfordításokat is készített, 1847-ben pedig elindította a Szépirodalmi Szemlét, valamint támogatta a népköltészet fellendülését. Talán a leginkább említésre méltó eredménye Arany János felfedezése volt, de említésre érdemes az a gondolat is, miszerint Vörösmarty Mihály Hymnus című művét a társaság megnyitó ülésére írta. Boldog Zoltán mutat rá írásában, hogy sok olyan információ van, amit kevesen tudnak Kölcsey Ferenc Himnuszáról. Nevezetesen azt, hogy Vörösmartynak is van egy Hymnusa, ennek megírásával az volt a célja „a katolikus Toldy Ferencnek (a Kisfaludy Társaság alapítója, irodalomtörténész) és a szintén katolikus Vörösmartynak, hogy megpróbálják háttérbe szorítani a protestáns Kölcsey Himnuszát”.11
Petrovics Elek tagja volt a Szinyei Merse Pál Társaságnak is.12 A Szinyei Merse Pál Társaságot 1920. március 12-én alapították a művész tisztelői emléke megőrzése és fiatal művésztehetségek felkarolása céljából. A társaság rendes, tiszteletbeli és meghívott tagokkal rendelkezett. Feltörekvő tehetségek számára a társaság ösztöndíjakat adományozott. A társaság tagjai Szinyei Merse Pál és a nagybányai művésztelep munkásságát szerették volna folytatni. Első elnöke Csók István volt, társelnökei Lyka Károly és Petrovics Elek voltak. A társaság 1949-ben szűnt meg politikai nyomásra. A rendszerváltást követően 1992-ben szervezték újjá.
Petrovics Elek az elsők között, 1930-ban kapott Corvin-koszorút. Megemlítjük, hogy Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előterjesztésére 1930. október 11-én írta alá a Corvin-lánc, a Corvin-koszorú és a Corvin-díszjelvény alapító okiratát.13
Petrovicsot felvilágosult, haladó szellemiségű kritikusként írják le a korabeli források. 1918-ban elindította a Szépművészeti Múzeum Évkönyveit, 1922-ben pedig a Művészeti Pantheon sorozatot.
Petrovics Elek Budapesten hunyt el hosszan tartó, súlyos betegség után 1945. július 20-án. Halálának pontos okát a források nem említik. Leszármazottai nincsenek. 2006-ban a Szépművészeti Múzeum új síremléket állíttatott részére. Petrovics Elekről 1926-ban Kisfaludi Stróbl Zsigmond készített mellszobrot, festményen pedig Ferenczy Károly festette meg 1909-ben, Rippl-Rónai József 1925-ben örökítette meg alakját, Balló József pedig 1928-ban.
Bódi Stefánia
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
