MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Pompéry János (1819–1884)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1329pmtat_1357/#m1329pmtat_1357 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1357/#m1329pmtat_1357)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1357/#m1329pmtat_1357)
Pompéry János a magyar szépirodalom és publicisztika elfelejtett alakja, aki az abszolutizmus korának ismert közéleti szereplője volt.
1819. június 21-én született Miskolcon, görög (aromán) kereskedő családban. Középiskolai tanulmányait Miskolcon és Pesten végezte. Jogi tanulmányokat az Eperjesi Evangélikus Jogakadémián folytatott. Első novelláját a „magyar Heidelbergben”, a „Tarca parti Athénben”, Eperjesen írta és a helyi magyar nyelvművelő társaság ülésén olvasta fel. Jogi tanulmányai befejezése után Pestre ment, és a Királyi Ítélőtábla jegyzője lett.
Az ügyvédi vizsga letétele előtti kötelező joggyakorlatát Svaiger Antal ügyvédnél töltötte le. Az ügyvédi vizsgát 1842. szeptember 26-án tette le. Első írása Áldor álnéven a Laura című beszélye (novellája) az Athenaeum első évfolyamában, 1842-ben jelent meg. Ettől kezdve folyamatosan jelentek meg munkái kor sokak által olvasott, tekintélyes lapjaiban, a Honderűben, az Életképekben és a Pesti Naplóban.
Pompéry János tanulmányai mellett rendszeresen eljárt előbb a Borsod vármegyei, majd a Pest vármegyei közgyűlésekre, hogy a megyegyűléseken elhangzott beszédekről feljegyzéseket készítsen. Ebben segítségére volt, hogy tudott sebesen írni, ami még nem a mai gyorsírás volt. Ezeket a feljegyzéseket rögzítette a több kötetes, kéziratban maradt naplójában, ami a reformkor fontos és becses forrásmunkája. 1843-ban részt vett a Borsod vármegyei országgyűlési követek választásában, majd Pozsonyba ment, hogy Szemere Bertalant segítve, figyelemmel kísérhesse az országgyűlés munkáját. Az Életképek számára küldte 1844-ben Yole pozsoni leveleit Ervin írói álnéven, amelyben beszámolt az olvasóknak a diéta eseményeiről. 1845-ben az Athenaeum novellapályázatán díjat nyert Az élet című elbeszélésével.
A sikeres írói kezdés következménye volt, hogy gróf Esterházy Károly, Győr vármegye főispánja titkárának, egyúttal Ernő fia nevelőjének vette fel azzal a céllal, hogy a fiát újságírónak nevelje. A főispán Pompéry Jánost 1845. július 6-án Győr vármegye táblabírájának nevezte ki. A nevelői állás azonban nem felelt meg a habitusának és életpályájával kapcsolatos elképzeléseinek, ezért 1847-ben kilépett a gróf szolgálatából. 1847-ben Marcaltő székhellyel ügyvédként kezdett el praktizálni. Egyben a magánéletében is kedvező változás állt be. Vécsey Teréziával kötött házasságot, akitől Elemér és Aurél fiai, valamint Ágnes nevű lánya született. 1847-ben a király Pompéry kérelmére papmező-vallányi előnévvel megújította a család nemességét.
1847-ben a Csengery Antal által szerkesztett Pesti Hírlap megbízta, hogy küldjön tudósításokat az országgyűlés munkájáról. Pompéry János ezzel egy olyan publicistákból álló szerkesztőséghez csatlakozott, amelyet Csengery Antalon kívül Gyulai Pál és Szilágyi Dezső neve jelzett. Ez a ténykedése azonban nem tartott sokáig, mert az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc forradalom kitörése után Szemere Bertalan belügyminiszter felkérésére minisztériumi titkári állást vállalt. A forradalom és szabadságharc kitörése után a marcaltői nemzetőrök parancsnokaként indult a Drávához, hogy szembe szálljanak Jellasics hadseregével. Ez a mozgósítás alkalmat adott Pompérynek, hogy a Győrben megjelenő Hazánk című lap részére haditudósításokat küldjön. Egy újabb mozgósítás révén csapatával együtt részt vett a schwechati csatában.
1849 májusában a belügyminisztériumi titkári állását felmondta, mert a túrkevei választókerületben lemondott Szentkirályi Móricz képviselő helyét megpályázva, képviselőjelöltként lépett fel. Pompéry Jánost megválasztották képviselőnek, és a Radical Pártba belépve elkezdte a képviselői munkáját. Júliusban részt vett az országgyűlés pesti ülésén, majd a szegedi üléseken. Követte a honvédsereget a temesvári táborba, majd jelen volt a világosi fegyverletételnél is. Ezt követően visszatért Miskolcra, majd Pestre. 1849. december 1-jén Pesten hadbírósági eljárás indult ellene, azonban 1850. július 20-án az uralkodó több társával együtt kegyelemben részesítette.
Pompéry János 1850-ben átmenetileg Bécsbe költözött. Ismét jogi állást vállalt azzal, hogy a Császári Legfelső Törvényszéken magyarországi ügyfelek képviseletét vállalta. 1850. március 9-én azonban Szilágyi Ferenc főszerkesztő megindította a Pesti Napló című újságot, amelynek egyik szerkesztőjének Pompéryt kérte fel. Az egyik munkatárssal, Bánffay Simon későbbi pécsi kir. közjegyzővel, azonban rossz volt a személyes kapcsolata, így átmenetileg, amíg Bánffay volt a főszerkesztő, nem írt a lapba cikkeket. Ez idő alatt az Ostdeutsche Zeitung pesti levelezője volt. 1855-től Kemény Zsigmond lett az új főszerkesztő, akitől egy év múlva Pompéry János vette át a lap szerkesztését. Újságcikkei főként közéleti témákban jelentek meg: támogatta az írók segély egylete létrehozását, valamint a színházak működését, és felhívta a figyelmet a biztosítások kötésének fontosságára. Emellett saját lapot is kívánt alapítani. Szivárvány címmel egy irodalmi magazin, majd Pesti Távirat címmel egy tudományos és szépirodalmi lap kiadására kért engedélyt a Helytartótanácstól, azonban egyik lap indítására sem kapta meg a szükséges hozzájárulást.
1853-ban jelent meg Beszélyek címmel novellás kötete, majd A telivér című vígjátéka, ami ugyan színpadi sikert nem aratott, de elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia gróf Karácsonyi-pályadíját, amely jelentős összeggel, száz arany jutalommal járt. Ennél is fontosabb, hogy e művét és az eddigi írói és publicisztikai munkáját figyelembe véve, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése 1859. december 6-i ülésén levelező tagnak, a Nyelv- és Széptudományi Osztály tagjának választotta meg. Akadémiai székfoglaló értekezését A vígjáték és a vígjáték tárgya címmel tartotta meg.
Megemlítjük, hogy Pompéry János később írt még egy vígjátékot Mi újság a szomszédban? címmel. Ennek a vígjátéknak sem volt azonban sikere a színpadon.
1861-ben indította meg a Magyarország című lapját, amely rövid idő után megszűnt, sőt Pompéry Jánost egy horvátországi tudósítás miatt gróf Pálffy Móricz, Magyarország helytartója indítványára, négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Ennek kitöltése után Ország címmel indította meg új lapját, azonban ez is nem sokkal később megszűnt. Az országgyűlés gyorsíró irodája 1861-ben indult, amelynek létrehozásában Pompéry Jánosnak is szerep jutott. 1867-ben a Deák-párt vezetőinek felkérésére újra indította a Magyarország című lapját, azonban a lap szerkesztését a megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt abbahagyni.
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1864-ben a pesti főügynökség vezetőjének választotta meg, figyelemmel a korábbi, biztosítást népszerűsítő cikkeire. 1874-től pedig a biztosító igazgatóságának tagja, és a választmány jegyzője volt, amely tisztségeket a haláláig töltötte be.
Pompéry írói munkásságát ketté kell választani. Szépirodalmi művei nem lettek maradandó értékek. Ágai Adolf szerint Pompéry János „magasan fölötte állt szépirodalmi műveinek”. Ugyanakkor az abszolutizmus idején kifejtett publicisztikai munkássága, politikai írásai ma is megbecsült értékei a magyar sajtótörténetnek. Jókai Mór „jó ember és ügyes szerkesztő” jelzővel illette, aki kedvelt vendége volt a szalonoknak, mert jó társalgási stílusa és felkészültsége miatt mindenütt szívesen látták.
1889. szeptember 28-án hunyt el. A Fiumei úti temetőben került sor temetésére. Sírját a kormány a Nemzeti Örökség Intézet javaslata alapján a Nemzeti Sírkert részének nyilvánította.
Rokolya Gábor
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
