MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Származása, tanulmányai
Salamon Ferenc tanulmányainak első állomása a nagyenyedi kollégium volt, ahová apja vitte el barátjához, Szász Károly tanárhoz 1836-ban. Az ugyancsak Nagyenyeden megismert Zeyk Miklós hatására fordult érdeklődése a tudományok és az irodalom felé, de szegényes körülményei ezek művelésében jelentősen akadályozták. Apja korai halálát (amely az 1843-as évre esett) követően papnövendéki ellátmányából és szerény ösztöndíjából kellett fenntartania magát. Hasonló sorú társaitól eltérően nem adott – egyfajta keresetkiegészítésként – órákat, hanem nyelveket tanult. Nagyszabású tervei között szerepelt a fiumei tengerészeti akadémia megismerése is.
A forradalom éve, az 1848-as esztendő Tordán érte, ahonnan később Kolozsvárra költözött. A szabadságharc első katonái között, szeptember 20-án beállt honvédnek, de korán megsebesült, ezért Kolozsváron süketnéma gyermekek tanításával töltötte a felépüléséhez szükséges időt. Az oroszok betörését követően ismét csatasorba állt. A fegyverletétel és néhány havi bujdosás után Nagyváradra menekült, és 1850-től ismét süketnéma gyermekek tanításával kezdett foglalkozni. Az itt szerzett tapasztalatokat hasznosította későbbi oktatáselméleti írásaiban is.
Az egészségügyi problémákkal küzdő gyermekek oktatása oly fontos volt életének ebben a szakaszában, hogy 1851-ben Pesten beiratkozott az egyetem orvosi karára, majd 1854-ben gimnáziumi tanár lett Nagykőrösön olyan személyiségek társaságában, mint Arany János vagy ifj. Szász Károly. 1856-ban mégis otthagyta a tanári pályát, Budapestre költözött, és újságíró lett – megnyitva ezzel élete egy újabb szakaszát.
Írásai már korábban is jelentek meg, de az igazi fordulópont az 1857-es esztendő, amikortól a Budapesti Hírlap tárcarovatának állandó kritikusaként tevékenykedik. Az említett folyóirat mellett a Pesti Naplóban is ír irodalmi tanulmányokat, könyvismertetéseket, színikritikákat. 1860–62 között az Arany János nevéhez köthető Szépirodalmi Figyelő színkritikusaiként is dolgozott.
Az osztrák–magyar kiegyezés létrejötte előtt kezdték ismét élénken foglalkoztatni a tanügyi és oktatásmódszertani kérdések, a témában rendszeresen cikkezett a Reform című lapban is. Legismertebb ilyen tárgyú értekezése 1873-ban jelent meg Közoktatásunk reformjáról címmel, amely azonban a szakemberek körében nem váltott ki elismerést.
A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben levelező, 1871-ben rendes tagjává választja, még nagyobb jelentőségű azonban az a politikai szerepvállalás, amely Deák Ferenc bizalmasainak környezetébe emeli (ezt a kört nevezte el utólag, 1889-ben Salamon „irodalmi Deák-pártnak”). A Kiegyezést megelőző események emlékezetes epizódja, hogy Deák Ferenc 1865. április 15-én neki diktálta le a híres „Húsvéti cikk”-ét, amely megnyitotta mind az elfogadás lehetőségét, mind a közjogi kereteket a bécsi udvarral való régóta várt megegyezés irányába. A kiegyezés után próbálkozott a politikai pályával is: Tordán indult el kormánypárti képviselőjelöltként, de előre látható vereséget szenvedett ellenfelétől az egyébként jellegzetesen ellenzéki körzetben.
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
