Hamza Gábor

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.


Szabó Imre életútja

Szabó Imre 1912. november 25-én született Beregszászon (Bereg vármegye). Prágában, a Károly Egyetemen végezte jogi tanulmányait, ahol 1937-ben szerzett jogi diplomát. Jogászi pályáját Munkácson kezdte, először ügyvédjelöltként, majd közjegyzői irodában dolgozott.
1930 és 1938 között haladó értelmiségi mozgalmakban tevékenykedett. Számos tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban, például a kolozsvári Korunk hasábjain, a liberális Századunk folyóiratban, valamint a konzervatív Társadalomtudomány című lapban egyaránt.
A második világháború alatt szovjetbarátság vádjával internálták, majd 1942-ben egy különleges büntetőszázaddal a keleti frontra vezényelték. A háború után Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispáni titkáraként működött, majd az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, ahol jelentős szerepet játszott az új jogrendszer kialakításában. Beér Jánossal ő jegyezte az 1949-es Magyar Népköztársaság Alkotmányának első kommentárját, amelynek szövegezésében is közreműködött. Irányítása mellett zajlottak az ötvenes évek elejének jelentős kodifikációs munkálatai a polgári jog, a polgári eljárásjog, a családjog, a munkajog terén. A minisztériumi feladatokat követően 1955-től halálág kizárólag jogtudósként és intézmény-vezetőként tevékenykedett, jogelméleti kérdésekkel foglalkozott, a gyakorlattól tudatosan távolodott el.
1949-től a Pázmány Péter Tudományegyetem – 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem – jogi karának professzora, 1949 és 1955 között az Állam- és Jogelméleti Tanszék vezetője. 1955-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének intézetigazgatója 1981-ig. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. 1955 és 1960 között az MTA II. Osztályának titkára, 1960–1970 között az MTA főtitkárhelyettese, 1970-től 1976-ig a testület alelnöke volt. Számos szakmai elismerésben részesült. Az Akadémiai Aranyérmet 1970-ban kapta meg. 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1977-ben a párizsi Panthéon-Assas Egyetem avatta díszdoktorává. Szabó munkásságát nemzetközi szinten is elismerték, amit a Szovjet Tudományos Akadémia mellett a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia taggá és később elnökké választása is mutat. 1991-ben, életének 79. évében hunyt el Budapesten.

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 167 2

E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete.

A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave