MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Származása, tanulmányai
Szarvas Gábor 1832. március 22-én született Adán. Hatéves korában Bajára költözött szüleivel, és ebben a városban végezte középiskolai tanulmányait. Az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc kezdetén nemzetőrnek jelentkezett, de fiatal kora miatt nem lehetett a nemzetőrség tagja. Ezt követően szerzetesnek állt, belépve a bencés rendbe. 1852-ben kilépett a rendből, és öt éven át jogot hallgatott. Betegségei miatt jogi tanulmányaival is fel kellett hagynia. 1857-től oktatott a bajai gimnáziumban.
Tanított Egerben (1858-tól), majd ismét Baján (1861), ezt követően 1861-től 1869-ig pedig Pozsonyban. 1858-ban jelentek meg első tárcái a Hölgyfutárban, majd a Bajai Közlönyben. Említést érdemel, hogy az Aldunai Lapokban is közölt humoros írásokat Pap Rika álnéven. Az Aldunai Lapoknak egy ideig társszerkesztője is volt.
Országos hírnevét és tudományos pályafutásának kiemelkedését nyelvészeti munkásságának köszönhet. A nyelvészet területén kifejtett tevékenysége alapján lett az 1872-ben induló nyelvművelő folyóirat, a Magyar Nyelvőr alapító főszerkesztője. Szarvas Gábor az új folyóirat ügyének megnyerte a magyar nyelvtudomány legtehetségesebb művelőit is, így Simonyi Zsigmondot, Szinnyei Józsefet és Munkácsi Bernátot.
Megjegyzendő, hogy a Magyar Nyelvőr azóta is működik, és napjainkban is az egyik vezető nyelvtudományi folyóiratunk (még ha az elmúlt évtized történései fordulatosnak is nevezhetőek a negyedévente megjelenő periodika történetében). Mindazonáltal megállapítható, hogy Szarvas Gábor Nyelvőrével indult meg hazánkban a szervezett, tudományos hátterű nyelvművelés.
Szarvas Gábor munkásságának óriási jelentősége van a „második nyelvújítás” tudományos mozgalmának és törekvéseinek sikerre vitelében. Az „első nyelvújítás” nagy vitái, így az ortológus (orthologus)-neológus vita ekkorra ugyan lecsendesedtek, nyugvópontra jutottak, ugyanakkor új nyelvi formák indultak terjedésnek és az elbukott, pontosabban levert forradalom és szabadságharc, majd az osztrák–magyar kiegyezés politikai következményei is jelentősen hatottak a magyar nyelv használatára és a nyelvről való gondolkodásra is.
Ebben a környezetben kellett a Magyar Tudományos Akadémia kívánalmai, elvárásai szerint egy olyan folyóiratot működtetni, amely tudományos keretek között szolgálja a magyar nyelv ügyét. Szarvas Gáborban látták azt a személyt, aki képes egy ilyen törekvéssel felvértezett periodikát megalapozni és működtetni.
Szarvas Gábor ortológus irányultsággal indította útjára a Magyar Nyelvőr folyóiratot, 1872. január 15-én, ami az új ortológia vezető fórumává vált. Szarvas Gábor elszántan küzdött az idegenszerűségek ellen, valamint fontos célja volt a magyar nyelvi hagyományok felkutatása és rögzítése is. Programját az első lapszám szerkesztői előszavában foglalta össze „Mit akarunk?” című programadó írásában a Magyar Nyelvőr 1. évfolyam (1872) 1. számának 1. oldalán.
A XIX. század utolsó harmadának nyelvújítási vitái is a nyelv belső vagy külső forrásokból való gazdagodási és változási folyamatainak vizsgálat érintették. Szarvas Gábor az új ortológus irányzatot képviselte, álláspontja szerint az „egész nyelvélet” az élő nyelv használatával kapcsolatos kutatásokat jelenti: a nyelvi sajátosságok vizsgálatát, a nyelvi adatgyűjtésen alapuló szintaktikai és mondattani kutatásokat, valamint a köznyelvi és írói szókincskutatásokat is. Többször hangsúlyozta az adatgyűjtésre, adatszerűségre alapuló nyelvészeti kutatás igényét és követelményét.
Szarvas Gábor szakmai tudásáról nem csupán kiváló, magas színvonalú etimológiai írások tanúskodnak. Vitathatatlan tudományos tekintélyével és publicisztikai eszközeivel is lankadatlanul küzdött a magyartalan szóalkotások, feleslegesen idegenszerű fordulatok és az „erőszakolt” nyelvújítás ellen. Amellett, hogy tanított, nyelvészeti tanulmányokat publikált, közreműködött szótárak és egyéb nyelvészeti források kiadásában. Budenz Józseffel és Szilády Áronnal szerkesztette a Nyelvemléktár I–III. kötetét (Budapest, 1874–1875), Simonyi Zsigmonddal a Magyar Nyelvtörténeti Szótárat. Említést érdemel, hogy tagja volt a helsingforsi finn-ugor társaságnak.
Munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia messzemenőkig elismerte azzal, hogy előbb levelező (1871), majd rendes tagjai közé választotta (1884. június 4-én).
A magyar igeidők című munkájával (1872) akadémiai jutalmat nyert, a Magyar nyelvtörténeti szótárral elnyerték az MTA nagyjutalmát. 1890-ben királyi tanácsosi címmel tüntették ki.
Az osztrák–magyar kiegyezést követően, 1869-től 1881-ig Pesten volt gimnáziumi tanár, ebben az időben (1879-ben) támadta meg a később végzetessé váló szembetegsége. Tudományos és alkotói pályáját betegsége, majd látásának elvesztése végül teljesen megtörte: 1881-től visszavonulni kényszerült. Ekkor vette nőül Herrer Paulát, aki éveken át tartó betegsége során nagy gonddal ápolta és munkájában támogatta.
Szarvas Gábor 1895. október 12-én hunyt el Budapesten.
Kelemen Miklós
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
