Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Hamza Gábor

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Szilágyi Dezső (1840–1901)

A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja
Szilágyi Dezső jogász, politikus, Magyarország igazságügy-minisztere, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja 1840. április 1-jén született Nagyváradon református vallású értelmiségi családban. Apja, Szilágyi Lajos ügyvédként praktizált, öccse, Ete szemészorvos és kolozsvári egyetemi tanár volt. Leánytestvére Szilágyi Piroska, akinek férje a nagyváradi ítélőtábla bírájaként dolgozott. Szilágyi Dezső nem alapított családot.
Középiskoláit Nagyváradon, jogi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. 1861-től – még egyetemi évei alatt – a jogászsegélyző egyesület első elnöke. A hatvanas években ügyvédi gyakorlatot folytatott, és publicistaként is ismertté vált a Magyarország és a Pesti Napló című lapokban megjelent írásaival.
1867-ben Horváth Boldizsár miniszter az igazságügy-minisztériumba hívta dolgozni. 1867-től elnökségi titkárként tevékenykedett a minisztériumban, 1868-tól miniszteri osztálytanácsosnak léptették elő, feladata a törvények előkészítésére irányult. 1871 és 1874 között a miniszterelnökség kodifikátori bizottságának tagja, 1872-től miniszteri tanácsos.
1870-ben Angliában tanulmányozta a törvénykezési szervezetet és a bűnvádi eljárást. Hazatérve tapasztalatait az olvasóközönséggel is megosztotta, amikor a Themis című jogtudományi folyóirat hasábjain több részben számolt be az utazásának szakmai tanulságairól. Ekkor vált az esküdtszék intézményének zászlóvivőjévé, amely meghatározta későbbi miniszteri tevékenységét is.
1871-től 1901-ig, harminc éven át volt országgyűlési képviselő. 1871. november 11-től 1878. június 29-ig Gyulafehérvár kettes választókörzetének mandátumával ült a képviselőházban. Az 1878-as, 1881-es és az 1884-es ciklusban Budapest Józsefváros képviselője. Az 1887. választások alkalmával a siklósi kerületben kisebbségben maradt, de nemsokára Pozsony város I. kerülete megválasztotta, amelynek mandátumát 1892-ben és 1896-ban újra elnyerte. Hatalmas műveltséggel, lenyűgözően gazdag jogi tudással és kiváló szónoki képességekkel megáldott, félelmetes vitapartnernek számított. Beszédeit maró gúnnyal és szarkazmussal fűszerezte, ezzel ellenfeleit sarokba szorította, viszont mindig magával ragadta a hallgatóságot. Hosszú képviselősége alatt több százszor szólalt fel a képviselőházban.
1889 és 1995 között, hat éven át, négy kormányban is igazságügy-miniszteri posztot viselt. Korszakalkotó kodifikátorként több polgári jogi törvény, és a kúriai bíráskodás megalkotása, valamint a közigazgatási reform is a nevéhez fűződik. Mint miniszternek első gondja volt a bírói és ügyészi szervezet reformja, a táblák és főügyészségek decentralizációja, a bírák kiképzése, és az új ügyvitel. Párhuzamosan ezzel haladt a bűnvádi és a polgári eljárás reformja, valamint a büntetőjogi kodifikáció (Csemegi-kódex). A börtönügy reformját is megvalósította. Tagja volt a gróf Szapáry- és Wekerle-kabineteknek; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezésében, kidolgozásában és elfogadtatásában oroszlánrészt vállalt.
1895–1898 között házelnöki funkciót töltött be. Sok bizottságban szerepelt, többször az igazságügyi bizottság és 15 éven keresztül a közös ügyi (delegációs) bizottság képviselőházi tagja is volt.
Meghatározó szerepet játszott a kor közéletében. 1871-től a Deák-párt, 1875-től a Szabadelvű Párt tagja. A közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor ellentétbe került pártjával, és 1886. március 12-én kivált belőle, de néhány év szünet után 1889-től újból a Szabadelvű Párt tagja lett.
Szilágyi Dezső azonban nem csupán politikus, igazságügy-miniszter vagy képviselőházi elnök, hanem jogtudós is volt. 1874 és 1889 között a budapesti egyetemen a politika és a büntetőjog tanáraként oktatott. 1874-ben nevezték ki a budapesti egyetem jog- és államtudományi karán nyilvános, rendes egyetemi tanárrá, ahol közjogot és büntetőjogot adott elő. Az 1879–1880. akadémiai évben a jogi kar dékáni tisztségét is betöltötte. A korabeli magyar és nyugat-európai jogrendszerek mélyreható tételes és dogmatikai ismeretében egyedülálló volt, lényeglátását, elméleti és gyakorlati felkészültségét, összehasonlító jogi műveltségét hívei és politikai ellenfelei egyaránt elismerték. Hallgatói tisztelték a széles látókörű, szabatos előadásokat tartó, szigorú előadót. Ebben az időszakban a főváros törvényhatósági bizottságának is tagja volt. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Jelentős szerepet vállalt egyházi téren is. 1876-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzőjeként, 1885-től a felsőbaranyai egyházmegye gondnokaként, 1898-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokaként tevékenykedett.
Karlsbadból jövet 1901. július 31-én budapesti lakásán halva találták.
Nagyváradon 1903. március 1-jén szülőháza helyét emléktáblával és mellszobrával jelölték meg; a Tátrában 1904-ben emlékoszlopot állítottak azon a helyen, ahol sokszor megpihent. A budapesti Kerepesi úti temetőben 1908. október 18-án ünnepélyesen leleplezték síremlékét.
Földes Béla írta róla: „Szilágyi Dezső nem hagyott hátra a tudományt gazdagító, nagy munkákat. Nem csoportosított maga köré híres iskolát… De a magyar parlamentarizmusnak egyik oszlopa, egyik büszkesége volt… beszédjeinek egyes részeiben olyan tudományos örökséget hagyott az utókorra, amely nem kisebb, mint ha azt szakkönyvekben vagy értekezésekben írta volna meg.”
 
Czine Ágnes
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 167 2

Művelődéstörténet

E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete.

A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave