MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Szilágyi Sándor (1827–1899)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1329pmtat_1663/#m1329pmtat_1663 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1663/#m1329pmtat_1663)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_1663/#m1329pmtat_1663)
Szilágyi Sándor magyar történész, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az MTA rendes tagja 1827. augusztus 30-án született Kolozsváron. Szilágyi Sándor a XIX. századi történetírás kiemelkedő alakja, aki elsősorban fáradhatatlan publikációs tevékenységével és tudományszervezői munkásságával vált a XIX. századi nagy tekintélyű tudósává. Származása nyomán elsősorban Erdély és az erdélyi történelmi személyiségek, valamint kordokumentumok feldolgozása jelentette fő kutatási és munkálkodási területét, de számos önálló művet és forráskiadványt írt és állított össze a szabadságharc, a honfoglalás és a magyar városok történetéből. Kiemelkedő a levéltári forrásokkal kapcsolatos kiadói tevékenysége is. Szakmai elismertsége miatt ő kérték fel a tízkötetes A magyar nemzet története című részletes mű főszerkesztői feladataira, amelyet a millennium alkalmából jelentettek meg.
Szilágyi Sándor középiskolai tanulmányait Erdélyben folytatta, párhuzamosan téve le a 1841-től négy év alatt a bölcseleti és jogi tanfolyamot, közben franciául is megtanult. 1845-től közhivatalnokként dolgozott a kolozsvári királyi táblán, mint ítélőmester melletti írnok. 1846-ban a királyi főkormányszéki írnokok közé vették fel gyakornokként. Az év végén tiszteletbeli hites jegyzővé, 1848. február 9-én főkormányszéki fogalmazógyakornokká nevezték ki.
A történelem iránti magasabb szintű érdeklődése a szabadságharcot követő időszakban mutatkozik meg, törekvését döntően a szabadságharcban való részvétele és a hősi történések utólagos publikálásának igénye inspirálták. A szabadságharcot feldolgozó, 1850-es években napvilágot látott, történelemi elemzései mellett számos irodalmi folyóiratot is indított (Magyar Emléklapok, Magyar Írók Füzetei, Pesti Röpívek, Pesti Ívek, Pesti Füzetek), publicisztikai eszközökkel éltetve tovább a szabadságharc emlékét, ám ezeket jellemzően a megjelenéseket követő első számok után betiltották vagy bezúzták. Publicisztikai tevékenysége miatt Szilágyit egy ízben kitiltották Pestről, és haditörvényszék elé állítással is fenyegették.
Szilágyi Sándor 1852. szeptember 20-án a kecskeméti református kollégiumban a matematika tanára lett, majd meghívást kapott a Nagykőrösre, ahol középiskolai tanárként is dolgozott, és számos jeles íróval, költővel (Arany János, Mentovich Ferenc, Szabó Károly) került közelebbi kapcsolatba. Ebben az állásában egészen az osztrák-magyar kiegyezésig (1853–67 között) megmaradt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1857. december 15-én választotta levelező tagjává (1873. május 21-én lett rendes tag), 1875. október 6-án lett a magyar történelmi társulat titkára, s az 1875. évfolyam 8. füzetétől kezdve a Századok folyóiratának szerkesztését is rábízták. 1867. június 16-án báró Eötvös József miniszter a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz titkárnak nevezte ki, ezt követően több évig tanított történelmet a Ludovika Akadémián.
A század ’60-as éveitől kezdve sorban jelennek meg a középkori Erdély történetéből írt könyvei, monográfiái. Akadémiai székfoglalóinak témája is ebben a körben mozog (Bánffy Dénes kora és megöletése, I. Rákóczy György és a diplomaczia) és a ’80-as években is publikálja témába vágó műveit.
Pestre költözése után még nagyobb buzgalommal látott a történetíráshoz és forrásművek sajtó alá rendezéséhez. Több ízben tartott emlékbeszédet az Akadémia elhunyt tagjai fölött. Ő indította meg 1878-ban a Történelmi Tár című évnegyedes folyóiratot, 1885-ben pedig a Magyar Történelmi Életrajzok című periodikát (1889–1899), amely évi öt füzetben jelentetett meg nagyobb történelmi tanulmányokat.
Szilágyi Sándor gyermekkora óta szenvedélyes könyvgyűjtő volt, talán ezzel is összefügghet, hogy 1878-ban őt nevezték ki a Magyar Királyi Tudományegyetem könyvtárigazgatójává. Élete végén számos további elismerésben részesült: 1895-ben a kolozsvári egyetem bölcseleti kara tiszteletbeli doktorrá, 1896. június 2-án a bécsi császári és királyi tudományos Akadémia külföldi levelező tagjává választotta. Alelnöke volt a magyar heraldikai és genealógiai társaságnak s a székely művelődési és közgazdasági egyletnek. 1896. november 26-án miniszteri tanácsosi címet nyert.
Irodalmi vállalkozásai között leginkább maradandó alkotása A magyar nemzet története című nagyívű munka szerkesztése, amely tíz kötetben 1895-ben indult meg. Már halála után jelent meg másik nagy vállalkozása, a Pauler Gyulával együtt összeállított, A magyar honfoglalás kútfői című monumentális szöveggyűjtemény.
Szilágyi Sándor 1899. január 12-én hunyt el, Budapesten.
Kelemen Miklós
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
