Teleki Géza 1843-ban született a Belső-Szolnok vármegyei Désen, a város közepén álló Rákóczi-házban,2 amely ekkor édesanyja családjának tulajdonában állt. Édesapja gróf Teleki Ede, édesanyja Haller Matild grófnő volt. A család előbb Paszmoson élt, majd az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc leverését követően Nagysomkútra költözött, amely ekkor a Kővárvidék központja volt.

Teleki a gimnáziumi tanulmányait Nagybányán, Nagyváradon és Marosvásárhelyen végezte. Nagyváradon kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal, első írásai is itt jelentek meg nyomtatásban. Később „[m]int nagy-váradi diák… másokkal kis irodalmi szövetséget alkottak, melynek irott lapja »Derü« czim alatt jelent meg.”3 Ezt követően Európai Közlöny néven saját lapot alapított. Marosvásárhelyen szintén igen aktív részt vállalt a helyi irodalmi életben. Széles körben ismert és olvasott novellákat és verseket írt.

Az érettségi után 1863/1864-ben Németországban, a Stuttgartban található nemzetközi tekintélynek örvendő hohenheimi gazdasági akadémián képezte magát. 1864-ben magánúton jogi tanulmányokat folytatott.4

Teleki Géza már hazatérését követően a vármegyei igazgatásban helyezkedett el, amely mintegy belépőül szolgált politikai pályájához. 1864-től Kővárvidék tiszteletbeli aljegyzője, 1866-tól pedig főjegyzője volt. Az 1870-es évek közepén, a vármegyereform közeledtével lemondott, és az 1875-ös időközi választáson, mint a kisnyiresi választókerület képviselője került be az országgyűlésbe. Ezt később nagysomkúti választókerületként szervezték újjá; Teleki harminc éven át – egészen 1905-ig – ebből a kerületből került a képviselőházba.5

Teleki életét megválasztásától kezdve mintegy két évtizeden át három téma köré szervezte: a képviselői munka, a vármegyei közélet és saját pribékfalvi mintagazdasága kötötték le az idejét. Szabadidejében leginkább írt, olvasott és festett.

Viszonylag későn, 1889-ben kérték fel belügyminiszternek Tisza Kálmán kormányába. A kormányfő, aki hosszú ideig maga vitte a belügyi tárcát is, valószínűleg szaktudása miatt gondolhatott rá, hiszen közismert volt, hogy a „megyéket és a megyei életet…, melyben maga is sok küzdelmet folytatott, a legkisebb részletekig ismeri, úgyszintén a városok bajait is.”6 Teleki nagy lelkesedéssel látott munkához, közigazgatási reformokat tervezett, azonban Tisza Kálmán hamarosan – 1890 tavaszán – lemondani kényszerült.

Teleki Géza ezt követően – bár képviselő maradt – az országos szintű politizálástól visszavonult, érdeklődése a kulturális és a tudományos élet, valamint a jótékonyság felé fordult. Több szervezetben is jelentős szerepet játszott, ezek közül a legfontosabb a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia. Előbbinek közel két évtizeden keresztül, 1894–1913 között volt az elnöke,7 utóbbinak pedig 1899–1913 között igazgatósági tagja volt.8 Részt vett, kiemelkedő szerepet vállalva többek között a Petőfi Társaság és a Fehér Kereszt Egylet munkájában is.

Élete vége felé figyelmét egyre inkább a családi ügyek kötötték le. „Kora és tekintélye miatt a századelőn már… [ő] volt a huszonöt felnőtt férfi tagot számláló Teleki nemzetség »kormányzó tanácsának« elnöke.”9 Ez szerteágazó elfoglaltságot jelentett, többek között ő intézte a családi levéltár ügyeit, képviselte a kiskorú családtagok érdekeit, segédkezett a családon belüli konfliktusok feloldásában.

Teleki Géza 1871-ben Pesten vette feleségül a kereskedő családból származó Muráti Irént (1852–1941). Házasságukból egy gyermek született, Teleki Pál (1879–1941), a későbbi külügyminiszter, vallás- és közoktatási miniszter és miniszterelnök. Apa és fia szoros kapcsolata kevéssé közismert, de már a korabeli sajtó megírta, hogy Teleki Géza saját maga által írt mesékkel kedveskedett a fiának: „egy okos kis fiú [várja otthon –D. E], kinek maga az apa ír és mond el meséket, melyekben az elhagyottak és szegények iránti könyörületes szív játssza a főszerepet.”10 A fiú később – miként édesapja – jogot és gazdálkodást tanult, majd a vármegyében apja nyomdokain kezdte meg közéleti pályafutását is. Politikai pályaíve azonban magasabbra ívelt, és kétszer is szolgálhatta hazáját miniszterelnökként. Valódi sikereit azonban tudósként aratta, amelyhez a hátteret szintén apja elmélyült irodalmi érdeklődése és könyvszeretete szolgáltatta. Mindezekre tekintettel talán úgy is lehet fogalmazni, hogy a két Teleki pályája szervesen épült egymásra, és mind a közigazgatásban – a kormánytagokként –, mind pedig a tudományos életben – a Magyar Tudományos Akadémián – találkozott.