MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Bertha Sándor (1796–1877)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1329pmtat_409/#m1329pmtat_409 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_409/#m1329pmtat_409)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_409/#m1329pmtat_409)
Bertha Sándor jogász, író és jeles közéleti személyiség Ete községben (Komárom vármegye) született 1796. április 7-én. 1877. február 4-én hunyt el Budapesten.
A Magyar Tudós Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia jogelődje 1839. november 23-án tartott ülésén választotta levelező tagjának. Levelező tagnak történt választását követően nem tartott székfoglaló előadást, mivel ez ekkor még nem volt kötelező és szokásos. Itt utalunk arra, hogy a Magyar Tudós Társaság első levelező és tiszteleti tagjainak megválasztására a társaság 1831. február 14-én tartott nagygyűlésén került sor.
Bertha Sándor osztályba sorolására nem került sor, mivel erre a Magyar Tudós Társaság, mely az alapítástól kezdve hat osztályra tagozódott, első, 1830. november 17-én elfogadott alapszabálya nem adott lehetőséget, pontosabban nem írta elő. Egészen 1845-ig csak a rendes tagok osztályba sorolására került, pontosabban kerülhetett sor.
Bertha Sándor édesapja Bertha József, édesanyja Kalmár Erzsébet volt. Szülei azért költöztek el Felsőőrből Komárom vármegyébe, mert édesapja elzálogosította az ottani birtokokat. Bertha Sándor gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait Pápán végezte. Jogi tanulmányokat 1820-ban Pozsonyban a királyi jogakadémián folytatott. 1822-ben szerzett ügyvédi oklevelet.
1834. február 11-én vette feleségül Pesten balogi Baloghy Mária Anna Izabella Alexandrát, akinek szülei balogi Baloghy János és Géczy Anna voltak. Házasságukból hat gyermek született.
Bertha Sándor részt vett az 1825–1827. évi és az azokat követő pozsonyi országgyűléseken. Szerkesztette az 1832–1836. évi országgyűlésen a Kerületi Naplót. Ugyancsak ő fordította magyar nyelvre a latin nyelven szerkesztett úrbéri törvényeket.
Fontos megemlíteni, hogy Fáy Andrással együtt vállalt komoly szerepet az 1838. évi pusztító pesti árvíz után, az azt követő években a takarékpénztárak felállítását kezdeményező országos mozgalomban. Az első hazai takarékpénztárnak mindvégig választmányi tagja volt. Bertha Sándor tagja volt továbbá az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, melynek működésében aktív részt vállalt.
A Széchenyi István által kezdeményezett pesti lovagegyesületnek Bertha Sándor volt az első titkára, és ebben a minőségben ő szerkesztette az első magyar Gyepkönyveket.
1834. november 14-én született meg Pesten második lánya, Bertha Heléna Erzsébet, aki később 1857-ben házasságot kötött szendrői Gőcze Bertalan vezérkari századossal, ügyvéddel. 1838. április 11-én Pesten született harmadik leánya, Bertha Anna, aki lőkösházi Tavaszy Antal ügyvéddel kötött házasságot.
Megemlítjük, hogy 1843. augusztus 19-én született hatodik és egyben utolsó gyermeke, második fia, Bertha Sándor volt. Az 1862-ben Párisban letelepedő, 1912-ben Párizsban elhunyt későbbi jeles zeneszerző, zongoraművész, Mosonyi Mihály tanítvány Bertha Sándor feladatának a nemzeti zene megteremtését tekintette.
Bertha Sándor 1848-ban tagja volt annak pesti bizottságnak, mely a kétforintos magyar bankjegyek biztosítása céljából a haza javára szánt arany, ezüst és más értékes ékszereket a városházánál az azokat felajánló személyektől átvette és összegyűjtötte. Ezekből került sor az állami pénzverdében a magyar ezüsthúszasok előállítására.
Bertha Sándor 1853-ig volt a Magyar Tudományos Akadémia ügyésze. 1853-tól egészen 1869-ig Magyar Tudományos Akadémia komoly felelősséggel járó pénztári ellenőri funkcióját töltötte be.
1860-tól fogva a Széchenyi István emlékszobára gyűlt pénzek kezelésével az arra illetékes országos bizottság Bertha Sándort bízta meg.
Bertha Sándor 1863-ban Andrássy György országbíró felhívására a királyi legfőbb ítélőszéknél pótbíráskodott öt éven át, egészen 1868-ig. Ezt a nem kis elfoglaltággal és felelősséggel járó munkát fizetés, javadalmazás nélkül látta el.
Bertha Sándor több hónapot töltött Németországban és Franciaországban. Németországban Münchenben, Drezdában, Berlinben, Stuttgartban és Karlsruhében töltött több hetet. Franciaországban Párizst és Versailles-t kereste fel.
Bertha Sándor a kor irodalmi társaságainak közkedveltégnek örvendő, tekintélyes tagja volt. Meghitt társa, barátja volt Vörösmarty Mihálynak és Fáy Andrásnak. Fontos megemlíteni, hogy Széchenyi István is bizalmába fogadta.
Megemlítjük, hogy több verse és értekezése jelent meg a széles körben olvasott Jelenkor és Társalkodó lapokban 1831 és 1834 között. A Tudománytárban 1836 és 1840 között jelentek meg munkái. Külön említést érdemel az Athenaeumban 1841. I. 7. számában publikált Egy pillantás az 1830. országgyűlésre című, ma is figyelemre méltó tanulmánya.
1839-től részt vett a Werbőczy István Tripartituma magyar nyelve való fordításában. Itt utalunk arra, hogy a Tripartitum fordítására a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával került sor.
Bertha Sándor – Kemény József (1795–1855), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja mellett – az elsők között foglalkozott Magyarországon gazdaságtörténettel.
Érdemei elismeréseként 1868-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. Kitüntették a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjével is.
Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor 1877. február 6-án. A Magyar Tudományos Akadémián Tóth Lőrinc, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja tartott Bertha Sándor fölött emlékbeszédet 1877. május 28-án. Sírját, mely 1921-től a Fiumei Úti Sírkert 26. parcellájában volt, sajnálatos módon felszámolták.
Bertha Sándor szépirodalmi és jogi munkái a XIX. században a magyarországi jogászok körében ismertek voltak és általános elismerésnek örvendtek. A jogi tanulmányokat is folytató, a közigazgatás különböző fórumain állást, a reformországgyűléseken egy évtizeden át aktív szerepet vállaló Bertha Sándor életpályája, munkássága szorosan kapcsolódik a Magyar Királyság közéletéhez. Tudományos eredményei és különösen Magyar Tudományos Akadémia érdekében kifejtett áldozatos munkássága a XXI. században is példaértékű és komoly figyelemre tarthat számot.
Hamza Gábor
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
