Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Hamza Gábor

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Élete

Déchy Mór jómódú családban született Pesten. Szülei nagy gonddal taníttatták, ennek köszönhetően a középiskolát a temesvári és a pesti piarista gimnáziumban végezte. Ezt követően jogot hallgatott a pesti és a bécsi egyetemen, majd rövid ideig ügyvédként praktizált Magyarországon.1 Később, mikor Oroszországban élt, egy vasúttársaság jogtanácsosaként dolgozott.2 Jogi ismereteinek a tudományos életben is hasznát vette, hiszen több tudományos társaság – különösen a Magyar Földrajzi Társaság és a Magyarországi Kárpát Egylet – létrehozásában vállalt szerepet. A Földrajzi Társaságnak – amelynek működésében annak alapításától egészen haláláig részt vett – kezdettől fogva tisztségviselője volt,3 ahol szintén kamatoztatni tudta jogi ismereteit. Bár Déchyt a jogi pályától fiatalon eltérítette a földrajztudományok iránti érdeklődése, érdemes megjegyezni, hogy a fia, Déchy Iván szintén jogot végzett,4 és egy ideig a közigazgatásban dolgozott.
Déchy Mór tehát végzettségét tekintve jogász volt, és a gyakorlat mezején is tevékenykedett, tudományos munkássága mégis teljes egészében a természettudományokhoz kapcsolódik. Ennek az érdeklődésnek a hátteréről a kortársak egybehangzóan nyilatkoztak: a szálak a gyermekkorba vezettek vissza, ugyanis – ahogy Szinnyei József rövid életrajzában is feljegyezte – „[k]ora gyermekségétől fogva szenvedélye volt az utazás, és legkedvenczebb tanulmánya a földrajz és különösen az orográfia5 [volt].”6 Később, „…zsenge gimnazista korában ellátogatott az Alpokba”,7 és azok „az impressziók, melyek első alpesi túráin fogékony lelkébe bevésődtek, …egész további életére kihatók voltak.”8 Pesti joghallgatóként, amikor erre lehetősége nyílt, már tudatosan látogatta a korszak egyik legnagyobb tudósa – a Magyar Földrajzi Társaság későbbi alapító elnöke –, Hunfalvy János földrajzi, valamint Szabó József geológiai előadásait.
Kezdetben, a diploma megszerzését követően Déchy szabadidejében utazott és túrázott. Ebben az időben a hegymászás és a túrázás még gyerekcipőben járt és úri huncutságnak számított, a jómódú Déchy azonban egy ilyen hobbit is megengedhetett magának. Nála azonban mindig többről volt szó kikapcsolódásnál. Egyrészt nemcsak a csúcsokat látogatta meg, hanem a nemzeti parkokat is. Másrészt pedig széles körű nyelvtudásának köszönhetően – németül és angolul már fiatalon beszélt, de felnőttként megtanult oroszul is – rövid időn belül számos nyugat-európai turista egylet és földrajzi társaság tagja lett, rendszeresen publikált földrajzi lapokban, illetve küldött fényképes beszámolókat az útjairól. Déchy tehát a szabadidős programját tudományos ismeretek szerzésére, azok továbbadására, valamint a tudományos kapcsolatok építésére használta fel.
Szerelme hosszú ideig az Alpok maradt, amelynek több csúcsára – köztük a Matternhornra – is ő jutott fel „első magyarként”.9 A nemzeti büszkeség számára komoly hajtóerőt jelentett,10 a nemzeti lobogót a Kaukázus csúcsaira is magával vitte. Később számos helyen megfordult, és „[u]tazásai során tanulmányozta a Kárpátokat, Boszniát, a Pireneusokat, Algert, Marokkót, Norvégiát, a Spitzbergákat”11 és a Himaláját is. Ez utóbbi útján azonban – miután Csoma sírját sikerült meglátogatnia –, megbetegedett, és még mielőtt Tibetbe ért volna, vissza kellett fordulnia. Bár úgy tervezte, hogy még visszatér ide, az élete másképpen alakult.
1884-ben megházasodott, és mivel egy orosz hölgyet vett el, Odesszába költözött. Innét indult el első kaukázusi útjára még az év nyarán, ahol „1884 aug. 23-án este feljutott az Elbrusz (5642 m) főcsúcsára. Ezzel ő lett az első magyar alpinista, aki 5000 m feletti magasságon járt.”12 Déchy kezdettől fogva úgy tekintett a Kaukázusra, mint az Alpok felderítetlen párjára, és úgy döntött, hogy e hegység kutatásának, földrajzi és biológiai jellegzetességei feltárásának szenteli az életét. E munkára tudatosan készült, és a következő két évtizedben megvalósított expedícióin13 különböző szakemberek társaságában bejárta és feltérképezte az egész hegységet és környékét.
Bár továbbra is rendszeresen publikált, mindvégig kerülte a feltűnést. Saját költségén és szabadidejében – „sok évek nyárszakára eső utazásaiban”14 – gyűjtötte az anyagokat. „Hét expedíciója csendben, feltűnés nélkül folyt le”15 – hangsúlyozta a 1907. évi jelentésében a korszak egyik legjelentősebb földrajztudósa, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, Lóczy Lajos. Ráadásul munkáját egyszer, családi okok miatt hosszabb időre meg kellett szakítania.16
 
Déchy Mór kaukázusi expedíciói (1884-1902) 17
 
Év
Résztvevők
(szakmai kísérők)
Helyszín
1. expedíció
1884
Déchy Mór,
Alexander Burgener, Peter
Ruppen
Közép-Kaukázus
2. expedíció
1885
Déchy Mór, Lojka Hugó
 
Közép-Kaukázus
3. expedíció
1886
Déchy Mór,
Schafarzik Ferenc
Közép-Kaukázus
4. expedíció
1887
Déchy Mór,
Douglas
W. Freshfield, François Dévouassound
Közép-Kaukázus
5. expedíció
1897
Déchy Mór, Heinrich Moser,
Georg Kroll
 
Kelet- Kaukázus
6. expedíció
1898
Déchy Mór, Hollós László, Papp Károly, Peter Unterberger
Nyugat-Kaukázus,
Kelet-Kaukázus
7. expedíció
1902
Déchy Mór,
Laczkó Dezső
Nyugat-Kaukázus,
Kelet-Kaukázus
 
Éppen ezért nagy meglepetést és még nagyobb elismerést keltett, amikor számos fényképpel és térképpel ellátva előbb németül (3 kötetben, mintegy 1200 oldalon), majd magyarul (egy kötetben, közel 500 oldalon) megjelentette A Kaukázus című összefoglaló munkáját.18 Barátja, Lóczy Lajos szakszerű értékelésében éles szemmel látta meg, hogy Déchy „ezzel a munkájával nemcsak a tudománynak szolgált, hanem a magyar művelődés jó hírnevét is öregbítette.”19 Hasonlóan látta az uralkodó, Ferenc József is, aki előbb nemesi rangot (1882), majd nemesi előnevet (1908) és címert (1910) adományozott az egy csapásra világhírűvé vált kutatónak. A címerpajzsban található sisakdíszen lévő oroszlán ugyanis „jobbjában kardot, baljában [viszont] vörös-fehér-zöld zászlót”20 tart, mintegy utalva Déchynek az egyetemes tudomány érdekében a magyarság részéről kifejtett hozzájárulására.
Déchy erőfeszítéseit mind a nemzetközi, mind a magyar tudományos élet számos elismeréssel hálálta meg. „Az európai földrajzi társaságok majd’ mind tiszteleti tagjukká választották. A kolozsvári egyetem 1908[-ban] tiszteleti doktorrá avatta, [továbbá] számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült” – foglalta össze a még életében róla készült szócikkében a Révai Nagy Lexikona.21 Valóban, Déchyt magánkihallgatáson fogadta és kitüntette a magyar király és az orosz cár is. Ő azonban a legbüszkébb arra volt, hogy 1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.22 Székfoglaló előadását 1910-ben tartotta meg Kaukazusi utazásaim tudományos eredményei címmel. Utolsó éveiben szívbetegsége miatt teljes visszavonultságban élt. 1917 elején bekövetkezett halálát követően a Fiumei Úti Sírkertben temették el.23 Déchy szenvedélyes bibliofil volt,24 több mint ötezer kötetből és ezer térképből álló könyvtárát a vallás- és közoktatási miniszter a Debreceni Tudományegyetem Földrajzi Intézete számára vásárolta meg (ma is ott található),25 a Kaukázusban gyűjtött anyagait pedig még életében a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Földtani Intézetnek adományozta.
1 L. például: A Magyarországi Kárpátegylet évkönyve 1. (Kassa, Pannónia, 1874. 17.)
2 Kubassek János szíves közlése.
3 Déchy 1872-től, a Magyar Földrajzi Társaság megalakulásától kezdve 1895-ig a választmány tagja, 1905–1913 között a Társaság alelnöke, 1914–1915 között tiszteletbeli alelnök, 1916-1917 között a Társaság tiszteletbeli elnöke. Vö.: Magyar Földrajzi Társaság első hat évtizedének tisztikara (1872–1932) (Földrajzi Közlemények 1933. 51, illetve Földrajzi Közlemények 1872–1895. évfolyamai.
4 Déchy Iván a jogi tanulmányait a pesti jogi karon, illetve Cambridge-ben végezte. L.: Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 1. A–L (Budapest, 1940. 202–203.), illetve lányával, Török Pálné Déchy Liane Máriával (1911–1991) készült interjút (Vannak kapuk… II., Ajkai Szó 1990.03.31., 2.).
5 Másképpen hegyrajz, „a földrajz azon része, mely a hegyek alakjának és csoportosulásának tanulmányozásával foglalkozik.” (Pallas Nagy Lexikona VIII/813.).
6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Bp., Hornyánszky, 1893. II/718–721.)
7 Lasz Samu: Dr. Déchy Mór 1847-1917. In: Földrajzi Közlemények 1917. 1
8 Schafarzik Ferenc: Déchy Mór levelező tag emlékezete (Bp., MTA, 1922. 84.)
9 Erről Szinnyei életrajzában így emlékezett meg: „1873-ban a Matterhornra ment fel s végrehajtotta a Dent Blanche első megmászását Zermatból, mely annak idején nagy feltűnést keltett. A tiroli Ortler csoportban a hegycsúcsok egész sorozatának megmászása van nevéhez fűzve.” Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Bp., Hornyánszky, 1893. II/719.)
10 Hazaszeretetét jól mutatja a fiatalkorából megőrzött történet, amely szerint a hegymászásra „nemcsak az ifjú szív lelkesedése sarkalta, hanem a… hazafiúi önérzet is. Miközben ugyanis a havasokra készült, egyre bújta a szakkönyveket és folyóiratokat... Eközben kezébe akadt az »Alpine Journal«-nak egyik példánya. Ebben valamelyik angol turista, a Déli-Kárpátokról emlékezvén, nagy hetykeséggel, szinte gúnyos szóval emlegeti a magyarokat, a pipogyákat, kik nagyobb hegyi utakra egyáltalában nem tudnak vállalkozni. Déchyt módfelett bántotta ez a hányavetiség, és azután – alaposan reácáfol[va] az ánglus pöffeszkedésére – megmutatta a magyarságnak a turistaságra való reátermettségét.” (Lasz Samu: Dr. Déchy Mór (1847–1917). In: Földrajzi Közlemények 1917. 1).
11 Révai Nagy Lexikona (Bp., 1912. V/359.)
12 Parlagi Gáspár: Déchy Mór (Orient Projekt, https://orient-projekt.hu/eletrajzi-adatlapok/dechy-mor, 2024.08.28.).
13 Hagyományosan hét expedíciót tart számon a tudománytörténet, de már a kiváló tudósnak, a Magyar Földrajzi Múzeum alapítójának, Balázs Dénesnek feltűnt, hogy „Déchy Mór hét expedíciója voltaképpen tizenegy útvonalon végrehajtott kutatóutat jelent.” Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 1992. 16.).
14 Lóczy Lajos: Elnöki jelentés 1907-ről (Földrajzi Közlemények 1908. 122.)
15 Lóczy Lajos: Elnöki jelentés 1907-ről (Földrajzi Közlemények 1908. 122.)
16 Ugyanis előbb a leánya, Déchy Mária (1884–1892), majd az első felesége, Steinberg Simonovits Paulina halt meg gyors egymásutánban.
17 A táblázat Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban c. tanulmánya alapján készült (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 1992. 9–16.).
18 Ismertetésére l.: Cholnoky Jenő: Déchy Mór: Kaukázus (Földrajzi Közlemények 1909. 371–374.). A könyv egy példányát a szerző a Magyar Földrajzi Múzeumnak dedikálta (Dezsényi János: Déchy Mór emlékezete. In: Földrajzi Közlemények 1986. 273.)
19 Lóczy Lajos: Elnöki jelentés 1907-ről (Földrajzi Közlemények 1908. 122.)
20 Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Bp., Grill, 1912. III/273.).
21 Révai Nagy Lexikona (Bp., 1912. V/359.)
22 Déchyt az Akadémia III. Mathematikai és természeti tudományok osztálya választotta levelező taggá, a B. alosztály (Természetrajzi tudományok alosztálya) javaslatára. Az MTA korabeli szervezetét és ügyrendjét l.: az Akadémiai Almanach vonatkozó köteteiben.
23 Sírja a 20. parcellában található (4. sor, 38. sír)
24 Nem véletlen, hogy az ő javaslatára alakult meg a Magyar Földrajzi Könyvtára is.
25 Földtani Közlöny 1918/1–6. 82. A könyvtár jelenkori sorsára l.: Novák Tibor József: Déchy Mór hagyatéka a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének Könyvtárában. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 2005. 72–73.).
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 167 2

Művelődéstörténet

E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete.

A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave