Grünwald Béla 1839. december 2-án született a Hont vármegyei Szentantalon (Svätý Antol). Édesapja német nemzetiségű, a Bártfát alapító egyik tekintélyes cipszer (szász) polgári családból származott és a helyi Coburg-uradalom elmagyarosodott gazdatisztjeként tevékenykedett. Édesanyja Majovszky Johanna lengyel felmenőkkel rendelkező szlovák anyanyelvű breznóbányai kereskedő lánya volt. A jó anyagi helyzetben nevelkedő Grünwald Selmecbányán, Rimaszombatban, Rozsnyón és Miskolcon végezte iskoláit. A gimnáziumot 1858-ban fejezte be, majd jogi tanulmányokat folytatott Pesten és Bécsben. 1861-ben ügyvédi gyakorlatra ment, és 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1864–1865 során több nyugat-európai országban tett tanulmányutat. Ez alatt a heidelbergi és a berlini egyetemeket látogatta, illetve fél évet töltött Párizsban, továbbá megfordult Belgiumban is. 1865-ben tért vissza szülei besztercebányai otthonába. A felső-magyarországi vegyes etnikumú, felekezeti szempontból is változatos képet mutató világot belülről ismerő, európai műveltségű fiatalember előtt ígéretes jövő állt. A kiegyezést követően politikai pályára lépett. 1867-től Zólyom vármegye főjegyzője, majd 1871-től 1878-ig alispánja lett. Felkészültsége, világlátottsága és ambíciói megakadályozták, hogy a korabeli vidéki társasági lét kielégítse vágyait. Elkezdett újságcikkeket írni helyi és országos lapokba. A hazai „elmaradottságot” a Nyugat-Európában tapasztalt fejlettebb viszonyokkal vetette össze. Ostorozta a vármegyét, melyet korhadt és elavult intézménynek látott. A későbbiekben közigazgatási szakemberként, politikusként, illetve történészként több könyvet, röpiratot, tanulmányt és publicisztikát szentelt az őt foglalkoztató kérdéseknek, gyakorta programszerű megoldásokat fölvázolva. Országos ismertsége előtt már baráti kapcsolatba került Ipolyi Arnolddal, Besztercebánya akkori tudós katolikus püspökével.