Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Hamza Gábor

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Id. Andrássy Gyula (1823–1890)

A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja
Id. Andrássy Gyula élete és pályaképe jól dokumentáltnak mondható.1 Maga családnevét Andrásy alakban írta,2 de jelenleg kizárólagosan az Andrássy formát alkalmazza a történettudomány, valamint a modern lexikográfiai irodalom.
Csíkszentmihályi és krasznahorkai id. gróf Andrássy Gyula 1823. március 3-án3, más források szerint március 8-án4 született. Születési helyét illetően több elképzelés is van: talán a Zemplén vármegyei5 Tőketerebes6 a legvalószínűbb, de Kassa (Abaúj vármegye)7 is felmerült (a Fő utcai Andrássy-palota), és Oláhpatak (Gömör és Kishont vármegye)8 is szóba került, ahol az Andrássyaknak földszintes, klasszicista stílusú kastélya állott.9 Állítólagosan létezik egy (egyházi) anyakönyvi kivonat, amely szerint Kassán jegyezték be születését.10 A halálos ítélete bécsi születésről tudósít.11
Az Andrássy család Erdélyből, Csíkszentkirályból (Csíkszék, Székelyföld, 1876-tól Csík vármegye) vette első nemesi előnevét (praedicatum). Egy ősük, Andrássy Péter (XVI. század) 1550-ben kapott adománylevelet a csíkszentkirályi birtokra. Később, 1580-ban ő lett Krasznahorka várának kapitánya, ez adta a família második előnevét. A család birtokai a későbbiekben javarészt a Felvidéken feküdtek, de Zemplénben, Borsodban, illetve Szabolcsban is jelentős birtokaik voltak, mely a XIX. században 100 000 kataszteri holdra rúgott. (Érdekesség, hogy összesen tíz Andrássy nevű főúri család van, melyeket különféle predikátumaik különítenek el. Közülük a legnevesebb a csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy família).12
Id. gróf Andrássy Gyula édesapja gróf Andrássy Károly (1792–1845) magyar arisztokrata nagybirtokos, országgyűlési követ. A Szabolcs Megyei Tisza-szabályozó Társulat elnöke, Gömör megyében a bányászat és kohászat előmozdítója. Édesanyja muraszombati és szécsiszigeti gróf Szapáry Etelka (1798–1876), csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné [Elisabeth von Wittelsbach (1837–1898), I. Ferenc József (1830–1916) osztrák császár és cseh király (1848–1916), magyar apostoli király (1867–1916) felesége] udvarhölgye.13 Id. Andrássy Gyulának időrendben az alábbi testvérei születtek a közös házasságukból. Gróf Andrássy Kornélia (1820-1868). Gróf Andrássy (Andrásy) Manó (1821-1891) Gömör-Kishont, valamint Zemplén vármegyék főispánja, országgyűlési képviselő, bányavállalkozó, műgyűjtő, az MTA levelező tagja (1858. december 15.), aki székfoglaló értekezését két történeti segédtudományból: gyakorlati éremtanból (numizmatika) és pecséttanból (szfragisztika) tartotta, saját gyűjteménye ismeretlen, leíratlan érméit és pecsétgyűrűit bemutatva. Gróf Andrássy Aladár (1827–1903) nagybirtokos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején honvéd őrnagy, az emigrációból visszatérve 1867 után Manó bátyjához hasonlóan Gömör-Kishont, valamint Zemplén vármegyék főispánja, a Szabadelvű Párt támogatója, az Aranygyapjas Rend és a Lipót Rend vitéze, királyi főkamarásmester, valóságos belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja.14
Id. Andrássy Gyula nagybirtokos, politikus, a Magyar Királyság harmadik miniszterelnöke és egyben honvédelmi miniszter (1867. február 17. – 1871. november 14.);15 az Osztrák–Magyar Monarchia második közös külügyminisztere (1871. november 14. – 1879. október 2.).16
Andrássy gyermek- és ifjúkoráról kevés adat maradt fenn, mivel naplót nem vezetett.17 Az Andrássy grófi família az 1830-as években Oláhpatakon élt. Házítanítók által nyújtott képzés mellett Sátoraljaújhelyen, a kegyesrendi atyáknál végezte alsó- és középfokú tanulmányait, ahonnan egy testi fenyítés miatt kis híján megszökött. A keresésére induló tanárát (Károlyi Mihályné Andrássy Katinka szerint az internátus igazgatóját) megállásra és bocsánatkérésre késztette, és esküvel fogadtatta meg vele, hogy nem lesz bántódása visszatértekor.18 Az arisztokrata családokban nem voltak nyelvi akadályok, külföldi, francia és német, de olykor angol nevelőnőket is fogadtak a gyermekek mellé, akiktől anyanyelvi szinten tanulták meg az idegen nyelveket. Ezt segítette a világlátás szélesítése mellett az egyetemi tanulmányokat követő hosszabb külföldi (nyugat-európai) körutazás. Széchenyi István (1791–1860), a két Tisza [Tisza Kálmán (1830–1902) és Tisza István (1861–1918)], valamint Pulszky Ferenc (1814–1897) is ezt az utat járta be. A gazdag, a latin mellett francia, német, ritkábban angol, elszórtan magyar nyelvű köteteket is tartalmazó arisztokrata főúri könyvtárak is segítették e réteg tagjai számára a szellemi kiteljesedést.19 Szapáry grófnő, Andrássy Gyula édesanyja angol társalkodónője, Mary Elisabeth Stevens szerint: „Andrássy úgy tudott angolul, mint egy született angol, és gyönyörűen beszélt franciául.”20 Németül is kifogástalanul tudott.
Felsőfokú tanulmányait illetően csupán annyit tudunk, hogy alighanem 1840 és 1844 között hallgatta a jog- és államtudományokat a Pesti Tudományegyetemen.21 Vizsgatézis-nyomtatványa, illetve az egyetem fennmaradt anyagaiban elvétve található doktori (felavatási) értekezése nem maradt fenn.22 Az ifjú Andrássy 1846 körül a külföldi tanulmányutat Franciaországban, Angliában, és a hazai főúri körök által kevésbé látogatott Spanyolországba tette.23
A tanulmányutat követően élénken bekapcsolódott Zemplén vármegye közéletébe.24 A megyei közgyűlésen legelőször 1844-ben szólalt fel.25 Később a Tisza szabályozásának kérdésében mutatott aktivitást, 1845 decemberében atyját (alighanem annak halála miatt) követte a Szabolcs Megyei Tisza-szabályozó Társulat elnöki székében. 1847-ben Zemplén vármegye követe volt az országgyűlésen. Ezt követően 1848-ban Zemplén vármegye főispánja lett.26 Az 1848/49-es forradalom- és szabadságharcban mint honvédőrnagy több csatában vett részt a zempléni önkéntesek élén. Személyes bátorságával úgy a schwechati (1848. október 30.), mint az isaszegi ütközetben (1849. április 6.) kitűnt.27 A szabadságharcot követően 1849 és 1851 között Londonban, 1852 és 1868 között Párizsban volt emigráns. Ebben az időszakban angol és francia lapokban, folyóiratokban írt cikkei, tanulmányai nagy feltűnést keltettek.28 Amikor 1849-ben a debreceni kormány képviseletében konstantinápolyi követ lett, ezredessé léptették elő.29 1851. szeptember 21-én (egyes források szerint szeptember 22-én, másutt szeptember 25-én) a császári hadbíróság őt is halálra ítélte, és 1852. szeptember 1-jén az ítéletet távollétében és jelképesen (in effigie) végrehajtották. Ez a rettegett Újépület (Neugebäude), hivatalos nevén a Királyi Újépület vagy Kincstári Nagyépület (Aedificium Regium Novum; Großes Ärarial Gebäude) mellett, az egyes halálraítéltek nevével ellátott papírlap bitófára szögelésével történt.30
1856. július 9-én, Párizsban vette nőül malomvízi gróf Kendeffy Katinkát (1830–1896), aki egy ősi erdélyi arisztokrata család tagja volt. Kendeffy Katinka az 1867-es koronázás után a már említett Erzsébet királyné főudvarmesternője, valamint belső bizalmasa lett.31 Gyermekeik közül a legidősebb gróf Andrássy Tivadar (1857–1905) nagybirtokos, politikus, országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt színeiben, műgyűjtő, az MTA igazgatósági tagja (1894. május 3.). Leányuk volt a hosszú életű gróf Andrássy Ilona (1858–1952), a szintén magas kort megért ifj. gróf Batthyány Lajos (1860–1951), Fiume32 kormányzója, később Győr vármegye főispánja. Legkisebb gyermekük volt ifj. gróf Andrássy Gyula (1860–1929), jog- és államtudós, történész, a Magyar Királyság belügyminisztere (1906. április 8. – 1910. január 17.), az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere (1918. október 24. – 1918. november 2.), az MTA levelező (1898. május 6.), rendes (1904. május 13.), majd igazgatósági tagja (1913. április 24.)33
Ezt követően 1858-ban amnesztiával tért haza. Sátoraljaújhely követeként 1861–1865-ben, illetve az 1865–1868-as időszakban országgyűlési képviselő Deák Ferenc (1803-1876) pártjához csatlakozva.34 Képviselőházi egyedüli alelnök (1865. december 20-tól), majd képviselőházi első alelnök (1866. április 16.-1867. április 8.).35 Andrássy lett (Deák ajánlására)36 a Magyar Királyság harmadik miniszterelnöke és egyben honvédelmi miniszter (1867. február 17. – 1871. november 14.).37 Jelentős szerepet játszott a kiegyezés (1867) előkészítésében és gyakorlati megvalósításában. Deák Ferenc mellett e vonatkozásban Andrássyt illeti meg a legnagyobb érdem.38 A kiegyezés, vagy osztrák–magyar kiegyezés (Österreichisch-Ungarischer Ausgleich),39 illetve a horvát–magyar kiegyezés (hrvatsko-ugarska nagodba) művében döntő szerepe volt.40 A kiegyezés rendszerében Magyarországot és az osztrák tartományokat egyenrangú szerep illette meg. Emellett Andrássy miniszterelnökként a polgári államrend kiépítésén dolgozott. A kiegyezés mellett kiemelendő még 1867–1870 között a Katonai Határőrvidék polgárosítása41 (kivonása a katonai közigazgatás alól, és a magyar állam részévé tétele);42 a nemzetiségi törvény43 és a véderőtörvény44 elfogadása mellett a magyar honvédség45 megteremtése. Hivatali ideje alatt fogadta el az országgyűlés a polgári törvénykezési rendtartás46 és a kötelező elemi iskolai oktatás bevezetésének47 szabályait. Ebben az időszakban fogadták el a Legfőbb Állami Számvevőszéket48 létrehozó jogszabályt is. Megakadályozta a monarchia trialista, a cseheknek kedvező átalakítási tervét. Szerepe volt abban is, hogy a monarchia semleges maradt az 1870–1871-es francia–porosz háborúban.49 Az Osztrák–Magyar Monarchia második közös külügyminisztere (a monarchia első számú politikusa) és a császári ház minisztere (1871. november 14. – 1879. október 2.).50 Közös külügyminiszteri működése körében 1872-ben a hercegi rangot viselő Otto von Bismarckkal (1815–1898) porosz miniszterelnökkel (1862–1871),51 az általa egyesített Német Császárság kancellárjával (1871–1890) és a szintén herceg orosz Alekszandr Mihajlovics Gorcsakovval (1798–1883), az Orosz Birodalom külügyminiszterével (1856–1882) együtt Andrássy jelen volt a három császár (az osztrák–magyar, a német, és az orosz cár) találkozóján. 1874-ben elkísérte I. Ferenc Józsefet szentpétervári, 1875. április–májusában velencei és trieszti látogatására, illetve 1876-ban Reichstattban az orosz cárral való találkozójára. 1876. január 31-én a Török Porta részére nyújtott be diplomáciai jegyzéket.52 Időközben átmenetileg közös pénzügyminiszter is volt (1871. november 14. – 1872. január 15. és 1876. június 11. – 1876. augusztus 14. között).53 Részt vett 1878. június 13. és július 13. között az Oszmán Birodalom, és a balkáni népek (albánok, görögök, montenegróiak, románok, szerbek) tárgyalásait szolgáló berlini kongresszuson is.54 1869-ben az újonnan felállított Magyar Honvédhadsereg szabadságolt állománybeli ezredese. 1872-ben tábornoknak,55 1878-ban altábornaggyá nevezték ki.56 1884-ben a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának elnöke lett.57
A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagságát 1876. június 10-én, tiszteleti tagságát 1888. május 4-én nyerte el.58 Amikor Bécsből visszaköltözött Budapestre, gyakran hallatta döntő szavát akadémiai tanácskozásokon, melyeken gyakran részt vett. Felmerült 1889-ben, hogy betöltené a köztestület elnöki tisztségét, megindult jelölésének folyamata is, azonban egészségi állapota e tisztség vállalását már nem tette lehetővé. Nevéhez, miniszterelnöki ciklusához fűződik a Magyar Tudományos Akadémia országos segélyéről (rendszeres támogatási pénzalapjáról) való törvényhozási döntés.59 Ezt a kérdést később A Magyar Tudományos Akadémia állami segélyezéséről szóló 1923. évi I. törvény rendezte.60
1867-ben a királykoronázás előtt tüntették ki a Szent István-rend nagykeresztjével. Emellett 1877-ben aranygyapjas vitéz, valamint spanyol grand is lett.61 1890. február 18-án, hajnali 3 órakor halt meg Voloscában, mely jelenleg Abbázia (Opatija) része.62 Halálát ismeretlen betegség, rák vagy uraemia okozta. A Magyar Tudományos Akadémia aulájában ravatalozták fel, onnan vitték a tőketerebesi családi sírboltba.63
 
Koi Gyula
1 Kákay Aranyos II. [Ifj. Ábrányi Emil]: Gróf Andrássy Gyula. Politikai élet-és jellemrajz. Budapest, Athenaeum, 1878. 223.; Kákay Aranyos II. [Ifj. Ábrányi Emil]: Graf Julius Andrássy. Ein Leben- und Charakterbild. Leipzig-Pressburg [Pozsony], Haessel-Stampfel, 1879. 220.; Monori Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora I. Külügyminiszteri kineveztetéséig. [I. 1. A koronázásig (1-9. fejezet) I.2. [Friedrich Ferdinand von] Beust bukása és [Id.] Andrássy [Gyula] kineveztetése (10–17. fejezet)] II. Az 1877. január 15-i titkos konvencióig. III. [Id.] Andrássy [Gyula] életének utolsó évei és jellemzése. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1910-1913-1913. xxxiii, 782, 1 t., xx, 522, xv, 469; Id. Szinnyei József: [Id.] Andrásy (!) Gyula [címszó]. In: Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. Aachs – Bzenszki. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1914. 166-168.; Szöts Pál: Andrássy [Gyula]. Adomák, apróságok. Budapest, Athenaeum, 1890. 134; Balogh Pál: Andrássy Gyula gróf. Andrássy Gyula gróf emlékezete 1823–1890. Budapest, Lampel R. [Róbert] Könyvkereskedése (Wodianer F. [Fülöp] és fiai), 1906. 59, (3). Magyar könyvtár sorozat; Halász Imre: Gróf Andrássy Gyula. In: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Budapest, A „Nyugat” kiadása, 1911. 44–136.; Hegedüs Loránt: IV–IX. fejezetek. In: Hegedüs Loránt: Két Andrássy és két Tisza. Budapest, Athenaeum, 1937. 27–212.; Gulyás Pál: [Id.] Andrássy Gyula [címszó]. In: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat I. Aachs-Bálint Rezső. Budapest, M. K. Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium – Országos Széchényi Könyvtár – Magyar Tudományos Akadémia – Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939. 552–554.; Angyal Dávid: [Id.] Gróf Andrássy Gyula (1823–1890). [A szerző] felolvasta a Magyar Tudományos Akadémia 1940. október 2-i összes ülésén. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1941. 79. Értekezés a történeti tudományok köréből sorozat XXV. kötet, 11. szám; Ottlik György: Idősebb gróf Andrássy Gyula. Különlenyomat a Budapesti Szemle 1944. évi áprilisi füzetéből. Budapest, Franklin Társulat, 1944. 193–219.; Balogh Margit: Id. gr. Andrássy Gyula [szócikk]. In: Balogh Margit-Burucs Kornélia-Hay Diana-Markó László: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. A-H. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ-Tudománytár, 2003. 43–44.; Koi Gyula: [Id. Andrássy Gyulával foglalkozó részek]. In: Koi Gyula: Évszázadok mezsgyéjén. Négy magyar közigazgatás-tudós útkeresése és életpéldája. Zsoldos Ignác (1803–1885) Récsi Emil (1822–1864) Concha Győző (1846-1933) Magyary Zoltán (1888–1945). Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013. 83.; Koi Gyula: [Id. Andrássy Gyulával foglalkozó részek]. In: Koi Gyula: A közigazgatás-tudományi nézetek fejlődése. Külföldi hatások a magyar közigazgatási jog és közigazgatástan művelésében a kameralisztika időszakától a Magyary-iskola koráig. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2014. 212. 1090. lj.; Sebestény Sándor: Emlékképek [Id.] gr. Andrássy Gyula pályájának kormányfői szakaszáról. Polgári Szemle 10. évf. (2014) 3–6. szám 329–348.; Koi Gyula: A Magyar Tudományos Akadémia szabályozása. Múlt és jelen kérdései. In: Jakab András – Körtvélyesi Zsolt (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia helyzete és reformlehetőségei. Történeti és összehasonlító kitekintéssel. The situation and reform opportunities of the Hungarian Academy of Sciences. Budapest, Osiris, 2017. 50–117.; Kozári Monika: Andrássy Gyula. Budapest, Gondolat, 2018. 224, 20 t.; Tőkéczki László: A bohém zseni. [Id.] Gróf Andrássy Gyula szellemi-politikai arcéle. Budapest, Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2020. 124, (5), 18 t.
2 Szinnyei (1914) 167.
3 Szinnyei (1914) 166.; Balogh (2003) 43.
4 Wertheimer (1910–1913) I. 2., Kozári (2018) 13., Tőkéczki (2020) 11.
5 Csupán Zemplén vármegyére hivatkozik, feltehetőleg ezzel Tőketerebesre utalva: Szinnyei (1914) 166.
6 Id. Andrássy Gyula életrajzát a Wikipédia 41 nyelvi változatában olvashatjuk.
7 Wertheimer (1910-1913) I. 2.; Gulyás (1939) 552. A Wikipédia német, az olasz, és a spanyol nyelvű verziója Kassát említi születési helyként.
8 Tőkéczki (2020) 11. (utalva a Kassára, és Tőketerebesre vonatkozó régebbi nézetekre), valamint korábban Oláhpatakot jelzi Balogh (2003) 43., és a magyar, valamint az angol, a cseh, a francia, az orosz, és a szlovák Wikipédia.
9 A problémát összefoglalja, Tőketerebes mellett téve le a garast az Andrássy-életmű egyik legjobb kortárs ismerője: Kozári (2018) 13.
10 Augostovič, Michal: Pred 200 rokmi sa (ne)narodil Július Andrássy-naša európska osobnost.’ Po tom, ako ho v jeho neprítomnosti popravili, urobil bájnu kariéru. [200 éve (nem) született [Id.] Andrássy Gyula, európai hírű személyiség, akit távollétében végeztek ki, és mesés életpályát futott be.] Štandard, 2023. március 8. https://standard.sk/329273/pred-200-rokmi-sa-nenarodil-julius-andrassy-nasa-europska-osobnost-po-tom-ako-ho-v-jeho-nepritomnosti-popravili-urobil-bajnu-karieru (Letöltés dátuma: 2025.03.10.). A szerző azt is tényként említi, hogy Id. Andrássy Gyula párizsi házasságkötésekor kassai születési helyét az anyakönyvi hivatalban személyesen közölte. Forrásait a szerző nem tette közzé.
11 Szöts (1906) 9.
12 Kozári (2018) 13.
13 Művei is megjelentek. Andrássy József: Umrisse einer möglichen Reform in Ungarn, im Geiste des juste-milieu. Erstes Heft/ Zweite Abtheilung. London-Párizs, Morlot, 1833. (2), xiii, (1), 75; (1), 90. (Von A…….. álnéven jelent meg mindkét füzet).
14 Kozári (2018) 13–14.
15 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.; Balogh (2003) 43.; Kozári (2018) 69–184.
16 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.; Balogh (2003) 43.; Kozári (2018) 208–211. Fontos megjegyezni, hogy az Andrássyak sem 1526 előtt, sem 1526 és 1848 között nem szerepeltek a magyar állam főméltóságai között. (A jelentősebb főméltóságok a király, a nádorispán, az esztergomi prímás érsek, az országbíró, a horvát bán, az erdélyi vajdák és fejedelmek, a tárnokmesterek, a királyi nemesi testőrség kapitányai, a királyi koronaőrök, a főkancellár, az alkancellár, az erdélyi kancellárok és kormányzók, királyi személynök, királyi kamarai főnök (elnök), Magyarország Szent Koronájának ügyészei és ügyigazgatói). Mária Terézia (1717–1780, ur. 1740–1780) magyar király idejében az országos méltóságok közül rendszeresen többet csupán hét család töltött be: a herceg és gróf Batthyány, a herceg és gróf Esterházy, a herceg és gróf Grassalkovich, a herceg és gróf Pálffy, a gróf Csáky, a gróf Erdődy, valamint a gróf Nádasdy famíliák. Erre: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Az udvari méltóságok archontológiája. Budapest, Maecenas, 1988. 5–6., 116–117. Az Andrássy-kormány adataira: Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. 48. A korábbi időszakok archontológiai összefoglalásaiban nincs nyomuk az Andrássyaknak (és elődeiknek). A vizsgált források időrendben: Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 100–1301. Budapest, História-MTA Történetrtudományi Intézet, 2011. 382.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457 I–II. Budapest, História-MTA Történetrtudományi Intézet, 1996. 831.; C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosfalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1458–1526 I. Főpapok és bárók. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatócsoport, 2016. 357. C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosfalvi Tamás-W. Kovács András: Magyarország világi archontológiája 1458–1526 II. Megyék. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatócsoport, 2017. 616.
17 Kozári (2018) 14.
18 Szöts (1906) 10–11. A történetet kisebb eltérésekkel Károlyiné Andrássy Katalin (Katinka, Kató) nyomán Kozári is elbeszéli: Kozári (2018) 14. Lásd még: Károlyi Mihályné [Andrássy Katinka]: Együtt a forradalomban. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1985. 27–28. Negyedik kiadás. Idézi: Kozári (2018) 14.
19 Kozári (2018) 15.
20 Stevens, Mary Elisabeth: Levelek az Andrássy házból 1864–1869. S.a.r, bev. tan.: Cieger András. Budapest, General Press, 2007. 70–71. Idézi: Kozári (2018) 39.
21 Csiffáry Gabriella: Magyar politikusok az iskolapadban. Budapest, Corvina, 2021. 120. annyit jegyez meg, hogy 1840-ben már Pesten hallgatott jogot. Gulyás is csak azt rögzíti, hogy a középiskolai tanulmányok után jogot hallgatott Pesten. Gulyás (1939) 552. Balogh is csupán a tanulmányok jogi jellegét emeli ki. Balogh (2003) 43.
22 Korábbi kutatásaink szerint az 1837 és 1841, valamint az 1843 és 1846 közötti évkörből eleve nem maradt fenn vizsgatézis. 1836-ból, 1842-ből, és 1847-ből is csak néhány ismeretes. Koi Gyula (2005): Adatok 1800 utáni jogirodalmi könyvkiadásunkhoz. Könyvészetileg ismeretlen nyomtatványok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kari Könyvtárában, valamint az ELTE Egyetemi Levéltárában. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae 47 (2005) 262–263.
23 Szinnyei (1914) 166. (csak a külföldi utazásra történő általános utalással, az egyes országok külön említése nélkül); Gulyás (1939) 552.; Kozári (2018) 15.
24 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.
25 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.
26 Szinnyei (1914) 166. 1847–1848-as politikai tevékenységére: Hegedüs (1937) 34–35.
27 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.
28 Szinnyei (1914) 166.
29 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.
30 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.; Ottlik (1944) 197–199.; Kozári (2018) 38. (Az eltérő dátumokra, a jelképes kivégzés helyére és módjára). Egy barátja, Arthur Seherr-Toß (1820–1898) porosz hivatalnok és diplomata szerint Andrássy nevetve, az alábbi szavakkal kommentálta a Wiener Zeitung-ban közzétett halálos ítéletet: „Olvasd csak, itt van a halálos ítéletem, oly jól van fogalmazva, hogy a sírkövemre sem kívánok szebb föliratot.” Kozári (2018) 39.
31 Kozári (2018) 40–41.
32 Juhász Imre: Fiume. Egy közép-európai város és kikötő a hatalmi érdekek metszéspontjában. Budapest, Heraldika Kiadó, 2020. 512.
33 Kozári (2018) 13–14.; Balogh (2003) 44–45. Az Andrássy-gyermekek ideiglenes nevelője 1870-ben négy hónapig Concha Győző (1846–1933) államtudós, a közigazgatástan művelője, jogbölcsész volt [az MTA levelező tagja (1886. május 6.); az MTA rendes tagja (1900. május 4.); az MTA igazgatósági tagja (1914. május 6.); az MTA tiszteleti tagja (1931. május 15.)], aki a köztestület másodelnöki tisztségét is betöltötte (1922. május 11. – 1925. május 7.). Erre: Koi (2013) 83. Andrássy életművével Id. Wlassics Gyula (1852–1937) [az MTA levelező tagja (1886. május 6.); az MTA rendes tagja (1892. május 5.); az MTA igazgatósági tagja (1901. május 10.); az MTA tiszteleti tagja (1919. október 23.)], is foglalkozott, aki szintén az MTA másodelnöke volt (1898. május 6. – 1901. május 10.). Erre: Koi (2014) 212. 1090. lj.
34 Szinnyei (1914) 166.
35 Balogh (2003) 43.
36 Balogh (2003) 43–44.
37 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.; Balogh (2003) 43.; Kozári (2018) 69–184.
38 Szinnyei (1914) 166.
39 Ifj. Andrássy Gyula: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Leipzig, Duncker und Humblot, 1897. 422. (Reprint kiadás: Leipzig, Duncker und Humblot reprints, 2013). Az osztrák–magyar kiegyezés négy törvény formájában valósult meg magyar részről, ezek az alábbiak. A magyar korona országai és az őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról szóló 1867. évi XII. törvénycikk. Erre: Márkus Dezső (szerk., közrem.): Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár 1000–1895. Milleniumi emlékkiadás [IX.] 1836–1868. Budapest, Franklin Társulat, 1896. 333–344. Az Azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867: XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik kérdésköréről szóló 1867. évi XIV. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 346–347.; Az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról szóló 1867. évi XV. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 347-349. A magyar korona országai és az őfelsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1867. évi XVI. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 350–354. Elmondható, hogy a kiegyezés műve az 1848-as áprilisi törvényekhez és a 12 pont követeléseihez való visszatérést jelentették két pont kivételével: a nemzeti őrsereg és az önálló nemzeti bank nem valósult meg. Szükséges e körben említeni A nemzetőrségről szóló 1847/1848. XXII. tc. felfüggesztetik. Erre: Márkus (1896) 333. A törvények szentesítését I. Ferenc József magyar királlyá történő koronázása előzte meg a magyar Szent Koronával, a budavári Nagyboldogasszony Főplébániatemlomban. A királykoronázás jogi alapja a ma már kevésszer emlegetett, Fölséges I. Ferenc József úr Magyarország és a társországok királyává avattatik és koronáztatik kérdéskörben alkotott 1867. évi I. törvénycikk volt). Erre: Márkus (1896) 326–326. Az 1867. évi VII. törvénycikk Az 1847/48 III. tc. azon intézkedéseinek, melyek a nádor mint királyi helytartó jogkörére vonatkoznak, módosításáról, és a nádorválasztás elhalasztásáról kérdéséről szólt. Erre: Márkus (1896) 331–331. Ennek folytán a király koronázását Simor János esztergomi érsek, hercegprímás (1873. december 22-től bíboros), valamint Andrássy Gyula, mint miniszterelnök (a nádorispán helyettesítőjeként) együtt végezték 1867. június 8-án. (Simor érseket a koronázás előtt két nappal tüntették ki a legmagasabb magyar állami kitüntetéssel, Szent István-rend nagykeresztjével. Az 1895. évi törvények közzétételéig húsz kötetesre tervezett vállalkozás, a Corpus Juris Hungarici milleniumi emlékiadás kapcsán szükséges megemlíteni, hogy a megelőző hét kötet kapcsán a következők működtek közre az egyes, 1832-ig (1832-tól 1836-ig) alkotott latin törvényszövegek megállapításában, és a szövegek fordításában. Az I. kötetben (1000–1526) lévő Árpád-kori törvényeket (1000–1301) Nagy Gyula [1895-től Tasnádi Nagy Gyula] (1849–1924), a Magyar Országos Levéltár levéltárnoka, az MTA levelező tagja (1892. május 5.) adta ki. Zala és Zemplén vármegye története mellett a Hazai Oklevéltár 1234–1536 egyik kiadója, és az Anjou-kori Oklevéltár VII. kötetének kiadója gondozta. Szükséges megemlíteni, hogy a CJH milleniumi emlékkiadása I. kötetéből kimaradt 19 törvény közül az Árpád-korra vonatkozó 1267-es, 1291-es, és 1298-as törvények, melyeket még Kovachich Márton György (1744-1821) és Kovachich József Miklós (1798–1878) fedezett fel, az alábbi modernebb szövegkiadásból ismerhető meg: Szilágyi Loránd: Árpád-kori törvények. Kézirat. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1955. 128. Az I. Károlytól III. Ferdinándig alkotott törvényeket tartalmazó II. kötetet (1301-1526), III. kötetet (1526-1608), és IV. kötetet (1608-1657); a Werbőczy Hármaskönyvét (1517) tartalmazó V. kötetet; továbbá Erdély külön törvényeit (1540–1848) tartalmazó VI. kötetet, (1540-1848) Kolosváry Sándor (1840-1922) magánjogász, jogtörténész, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora (1888-1889), az MTA levelező tagja (1892. május 5.) és Óvári Kelemen (1844–1925) jogtörténész, 1870-től a Pesti Tudományegyetemen a polgári törvénykezési jog (mai kifejezéssel polgári eljárásjog, azaz a polgári peres és nem peres eljárások joga) professzora, 1872 és 1916 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a jogtörténet professzora, az MTA levelező tagja (1892. május 5.) jelentette meg. Másik közös forráskiadványuk volt: Kolosváry Sándor-Óvári Kelemen: Corpus Statutorum Hungariae municipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye [16–18. század] I. Az erdélyi törvényhatósáagok jogszabályai. II/1. A Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai 1. II/2. A Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai 2. III. A Tiszántúli Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai IV/1. A dunáninneni törvényhatóságok jogszabályai 1. IV/2. A dunáninneni törvényhatóságok jogszabályai 2. V/1. A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai 1. V/2. A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai 2. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1885–1904. l, 639; li, 521; lxxviii, 422; lxxix, 801; lxxxiii, 916; lxix, 842; lxiv, 704; lix, 585. Az I. Lipóttól I. Ferencig terjedő korszakot: a VII. kötetet (1657–1740) és VIII. kötetet (1740–1835) Tóth Lőrinc (1814–1903) Deák-párti politikus, ügyvéd, semmítőszéki, valamint kúriai bíró, kúriai tanácselnök (1883–1894), jogi író, a polgári törvénykezési jog és az anyagi büntetőjog művelője, az MTA levelező (1836. szeptember 10.), és rendes (1858. december 15.) tagja jelentette meg. A többi rész Márkus Dezső (1862–1912) ügyvéd, kodifikátor, jogi szakíró, a magánjog, a családjog, a végrehajtási jog, a közjog, valamint a közigazgatási jog művelője, a CJH sorozat irányítója mellett a hatkötetes Magyar jogi lexikon főszerkesztőjének, és egy jelentékeny része szerzőjének kiadása. A kiegyezésről lásd még: Balogh (1906) 30–33.; Kozári (2018) 98–100.; Tőkéczki (2020) 46–70.
40 Halász (1911) 56-59. utal arra, hogy a horvát–magyar kiegyezés Andrássy és Deák közös műve. Általános áttekinés: Juhász (2020) 101–103. 1868. június 25-én történt meg A Magyarország, s Horvát-, Szlavón és Dalmátországok közt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény becikkelyezéséről szóló 1868. évi XXX. törvénycikk foglalta magában a magyar-horvát kiegyezést. Erre: Márkus (1896) 422–439. Az 1868 óta alkotott horvát-szlavón autonóm törvények közzétételét Márkus Dezső külön is megemlíti. Erre: Márkus (1896) 601. Ezt a joganyagot lásd: Márkus Dezső: Függelék az 1868. évi XXX. törvénycikk 10. §-ához. A Horvát- Szlavón- és Dalmátországok által önkormányzati jogkörükben alkotott törvények jegyzéke [1868-1895]. In: Márkus (1896) 589–600. Maga a fordítás (az egyes törvények címfordítása) a horvát hivatalos lap, a Narodne novine nyomdája által közzétett német nyelvű joggyűjteményből származott az 1892-ig terjedő matéria vonatkozásában. Az 1893–1895 közötti joganyagot Ivan Bojničič bírósági tolmács német nyelvű hiteles fordításban bocsátotta Márkus Dezső rendelkezésére. Márkus (1896) 589. 1. lj.
41 Kozári (2018) 151–153.
42 Wertheimer (1910-1913) I. 476–500.; Halász (1911) 56-57. 121–122.
43 A nemzetiségi egyenjogúsítás tárgyában alkotott 1868. évi XLIV. törvénycikk. Márkus (1896) 490–493.
44 A véderőről szóló 1868. évi XL. törvénycikk. Márkus (1896) 470–479.
45 A honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvénycikk. Márkus (1896) 480–484.; Balogh (1906) 33–35.
46 A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. évi LIV. törvénycikk. Márkus (1896) 508–571.
47 A népiskolai közoktatás tárgyában alkotott 1868. évi XXXVIII. törvénycikk. Márkus (1896) 449–468.
48 Az állami számvevőszék felállításáról és hatásköréről szóló 1870. évi XVIII. törvénycikk. Miniszterelnöki pályája értékelésére: Angyal (1941) 36–47.; Ottlik (1944) 201–204.; Balogh (2003) 44.; Sebestény (2014) 329–348.; Kozári (2018) 69–125.
49 Balogh (2003) 43–44.
50 Szinnyei (1914) 166.; Gulyás (1939) 552.; Balogh (2003) 44.; Kozári (2018) 208–211.
51 Halász (1911) 121–122. említi Andrássy első találkozását Bismarckkal.
52 Külügyminiszteri pályája értékelésére: Szinnyei (1914) 166.; Angyal (1941) 52–56.; Ottlik (1944) 204–212.; Kozári (2018) 208–211.
53 Balogh (2003) 44.
54 Szinnyei (1914) 166–167.; Angyal (1941) 63–69.
55 Balogh (2003) 44.
56 Szinnyei (1914) 167.
57 Szinnyei (1914) 166–167.
58 Szinnyei (1914) 167.; Balogh (2003) 43.; Angyal (1941) 35–36.
59 Angyal (1941) 36.
60 Koi (2017) 60–61.
61 Szinnyei (1914) 166.
62 Szinnyei (1914) 167.; Angyal (1941) 76–79.; Gulyás (1939) 552. (Órára pontos adatokkal.)
63 Kozári (2018) 215–216.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 167 2

Művelődéstörténet

E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete.

A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave