Alapfokú oktatásban Vágújhelyen, Nemes-Podhrágyon (Nemesváralja) részesült, középiskoláit Trencsénben, Modoron és Pozsonyban végezte. 1797-1798 között a pozsonyi evangélikus lyceumban Rhetorikát, Mathesist, Geographiát, Logikát, Theologiát és általános világhistoriát tanult. A lyceumban megtanult németül, előszeretettel látogatta Sabel István, Fábri István és Stanislaides Dániel előadásait. 1799-ben a magyar nyelv elsajátítása érdekében a nagykőrösi református kollégiumban magyar történelmet és oklevéltant, majd 1800 szeptemberétől Pozsonyban filozófiát hallgatott. A pozsonyi tanulmányai révén több tudományágban is alapos jártasságot szerzett, egyebek közt gazdaságtanban, természetjogban, államismeretben, protestáns közjogban és római régiség- és görög hitregében is. Törvényszéki vagy ügyvédi pályára készült, jogi stúdiumait 1802-ben a Királyi Főtanodán fejezte be. Ebben az évben rokonai kérésére figyelemmel, nagybátyja, Gyurikovits Mihály pusztafödémesi birtokán vállalt állást, hogy gazdatisztté képezze magát. 1803-ban megvált a gazdászattól, és törvénygyakorlat céljából Scultéty Pál pozsonyi ügyvéd mellé szegődött. Itt ismerkedett meg Lehoczky Andrással, a híres genealógiai és stemmatographiai íróval, aki nagy hatással volt későbbi tudományos működésére. Szülei halála után (1805) a baranyai Dárdán gr. Eszterházy Kázmérné Castiglione Borbála uradalmán, majd 1807-től a veszprémi Mezőlakon gazdatiszti írnokként, később Pápán urasági írnokként tevékenykedett. 1809-ben id. gróf Zichy Ferenc támogatásának köszönhetően ispánnak, 1811-ben kasznárnak nevezték ki. 1811-ben, Pápán házasságot kötött Szokoly Krisztinával. Kilenc gyermekük született. 1812-ben Pozsony vármegye esküdtjévé, 1818-ban Pozsonyban a város tanácsosává, Budán az országbírói hivatal tisztviselőjévé választották. 1823-ban a pozsonyi törvényszék táblabírája lett. Tagja volt az 1825–1827. országgyűlés követutasításait kidolgozó városi bizottságnak. Az 1825., 1830., 1832. és 1839. évi országgyűléseken Pozsony városát képviselte. Élete során Pozsony, Nyitra, Trencsény, Mosony és Győr vármegyék táblabírói tisztségét töltötte be. 1840-től haláláig váltótörvényszéki bíróként dolgozott Pozsonyban.

Hivatali munkája mellett megmaradt szabadidejét Gyurikovits „nem világi örömök, nem vagyonszerzés s magán érdekeknek szánta” – írja Toldy Ferenc, irodalomtörténész, akadémikus – „az ö honszeretete ritka mértékben munkás vala folyvást a haza történetei s állapotjai földerítésében”. Ritkaságokban, kéziratokban és eredeti oklevelekben bővelkedő, gazdag könyvtárának anyagát 1804-ben fáradhatatlan munkássággal és nagy költséggel kezdte gyűjteni. A kéziratok és oklevelek ívrétben 33 vastag kötetet tesznek ki, melyek nagyrészt Magyarország földjének és népének ismertetését, történetét, statisztikáját és nemzetségeinek származását tárgyalják. Tekintélyes terjedelmű oklevélgyűjteményét Fejér György teológus, történettudós is hasznosította Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis című okmánytárában. Az itt megjelent XII., XIII. és XIV. századi oklevelek Gyurikovits gyűjteményéből származnak. Nemzetközileg elismert jogtörténeti, történelmi, genealógiai, statisztikai, topográfiai, néprajzi, helytörténeti és régiségtani tárgyú tanulmányai a prágai Hesperusban, az Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunstban, az Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskundéban, a pozsonyi Ährenlesében, a Tudományos Gyűjteményben, a Tudománytárban, a Századunkban, és a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében jelentek meg. Toldy Gyurikovits tudományos eredményei közül a mai Szlavóniával és Horvátországgal kapcsolatos megállapításait emeli ki: „cáfolhatatlan erősségekkel bizonyította be, a helytelenül Tótországnak nevezett megyék, úgy a tótországi végezredek Magyarország elválhatatlan részei. Hasonló, sőt nagyobb fontosságú vala Horvátországnak az anyaországhozi viszonyait felderítő deák munkája három részben, melyet a tartomány megtámadt, de meg nem cáfolhatott. Gyurikovics e két munkája nem csak tudományos értekeződés volt: azok egyszersmind politikai tettek voltak, mert mindenkorra megállapították az elveket, miken e tartományok viszonyai a magyar birodalom irányában nyugszanak.”

Gyurikovits György munkásságának gyökerei a pozsonyi evangélikus lyceum körül kialakult protestáns topográfiai-honismereti iskolához nyúlnak vissza. Példaértékűnek tekintette Bél Mátyás topográfiai adatgyűjtő, leíró munkáját; másolta kéziratait, szorgalmazta kiadásukat. Gyurikovits átfogó anyaggyűjtést folytatott a magyarországi vármegyékre vonatkozóan, munkája során főként Bél Notitia Hungariae novae historico-geographica című művére támaszkodott. Gyurikovits a Magyarországon fellelhető antik régiségeket is vizsgálta. A külföldi sajtóban elsőként tudósított a Szombathelyen 1819-ben, földmunkák során megbolygatott római sírokról és a sírokból kiemelt tárgyak sorsáról. Szabó Ernő tanulmányában részletesen foglalkozik Gyurikovits epigráfiai kutatásaival. Az Analecta historica generalia Regni Hungariae című kéziratgyűjteményében Gyurikovits meghatározta egy római sírsztélé (CIL III 3677) eredeti lelőhelyét, amelyet korábban sem Theodor Mommsen, sem pedig Rómer Flóris nem tudott azonosítani. Szabó mutat rá arra, hogy Demeter comes gótikus maiuscula epitáfiumát – a communis opinióval ellentétben – elsőként nem Rómer Flóris, hanem Gyurikovits jegyezte le.

Műveinek jelentős része máig kéziratban maradt, közülük az Árva, Baranya, Trencsény, Mosony megyék és Pápa városának földrajzi és történeti leírása lett sajtó alá rendezve. A kiadás elmaradásának okát Toldy Ferenc a következőkben látta: „Legnagyobb, legbecsesb munkáit a hazai történetre mostoha idők nem engedék világot látni; neki nem volt, mint a vele rokon lelkü Bél Mátyásnak, III. Károlya, kinek oltalma alatt közzéteheté elméje szüleményeit… a különben mindent kürtölö napi sajtó, hallgatással mellőzi a tudomány veszteségeit.” A Gyurikovits-gyűjteményt elemző Tóti Poroszlay Fridrik az alábbi sorokkal jellemzi a tudós munkásságát: „Felesleges volna annak okáért ezen érdemes Férjfiúnak számtalan sok tudományos munkáit itt egytől eggyig előszámlálni, miután az említett folyóiratok ‘s munkák azokat tartalmok ‘s címjök szerént eléggé megmutatják, ‘s mint Honn tudósnak érdemlett helyet engedtek; fájlalni lehet azonban, hogy a’ haza köz hasznára szolgálható nagy munkák végrehajtásában hivatalos foglalatosságai akadályoztatják. Keveset lehetne találni a városi különbféle hivatalos munkákkal elfoglalt tisztviselők között ollyanokat, kik minden nagy tudományok mellett is olly lelkes igyekezettel szentelhetnék magukat a’ tudományokra, mint az említett férjfiú.” Tóti Poroszlay szerint „igen sok ‘s igen ritka könyvekből ‘s kéziratokból álló gyűjteménye kétségen kívül különös tekintetű, érdekes és gazdagnak tartathatik azon Hazánk legnevezetesebb Könyvtárjai között, mellyek a’ Haza esméretéröl szólló iratokkal ditsekesznek. A’ Gyűjtőnek kiválasztott tzélja lévén Magyar Országot illető, ‘s annak esmértetésére vezető nyomtatványokat figyelembe venni, Könyves tárát leginkább ezen célra vezérlő munkákkal gyarapította. A’ legszorgalmatosabb Hazánkfiai közt kevésnek lehetett szerencséje oly nevezetes, számos, kiválogatott, nagy betsű ‘s felette ritka munkákat (mellyek Magyar Ország földje és népes méretét, történeteit, statistkáját, nemzetségi származásait ‘s a’ t. tárgyazzák) öszvegyűjteni és megszerezni, mint T. Gyurikovits György Urnak különös szorgalma által ezen nemzeti könyvtár most is naponként gyarapíttatik, úgy, hogy e részben (kivévén Tudós Hazánkfiainak: Jankovich Miklós, Horvát István és Gróf Telekynek Pesti gazdag könyvtárait) alig lehet hozzá hasonlót Hazánkban találni. Ez a betses gyűjtemény legnevezetesebb részét teszi azon koszorúnak, mellyet tulajdonossának tudományok kimívelésében, különössen pedig a’ Hazai Literaturának előmozdításában hivatalos foglalatosságai mellett fáradhatatlan munkássága ‘s igyekezete fűzött fejére.” Tóti Poroszlay nyomán Gyurikovits könyvtárát két részre oszthatjuk: az első részt az ún. „Nemzeti Könyvtár” alkotja, amelyben „Bel- vagy Külföldi írók által szerkeztetett könyvek rövid felíratok, értekezések és folyóírások” találhatók, „mellyek Magyar Országról átaljában vagy annak egy egy részeiről beszélnek”. A második részben „hiteles oklevelek, és a’ Haza esméretéhez tartozó nevezetes történeti, a’ Nemzetség elágazási, statistikai, földleírási adatok szerént szedettek öszve, mellyekben felette sok, új, fontos esméretek rejteznek, ‘s ezen tekintetben ez a Könyvtár minden más a’ Hazában található magános tárok közt legérdekesebb ‘a legtökéletesebb.” Gyurikovits a XIX. század elején számos régi országgyűlési iratot gyűjtött össze, másolt le és vásárolt meg. Gyurikovits a magyar országgyűlésekre vonatkozó kéziratos kötetekről és könyvekről könyvjegyzéket készített. I-től XCVII-ig sorszámozva lajstromba vette az 1542–1604 évektől az 1832–1836 esztendőkig terjedő periódus országgyűléseivel kapcsolatos írásait. Az utókor az indexnek köszönhetően rekonstruálhatta a Gyurikovits-könyvtár országgyűlési gyűjteményét. Gyurikovits országgyűlési iratainak hagyatéka az 1608-tól 1790-ig terjedő időszakból kéziratos, főként latin nyelvű országgyűlési forrásanyagokat, 1790-től 1836-ig pedig a rendszeres megjelenésű nyomtatott jegyzőkönyveket, irományokat is magába foglalja. Az Országgyűlési Könyvtárba összesen 89 (34 kéziratos és 55 nyomtatott) kötet került. Ezek egy-két korábbi kivételtől eltekintve valójában az első rendszeres megjelenésű nyomtatott parlamenti dokumentumok voltak.

A magyarországi néprajztudomány egyik előfutáraként számontartott Gyurikovits Györgyöt kiemelkedő tudományos munkásságának eredményeként 1832. március 9-én a Magyar Tudós Társaság levelező, 1836. szeptember 15-én történész vidéki tagjává választották. 1836. május 16- án Eperjes sz. kir. város díszpolgára lett.

Gyurikovits követi időszakáról (1830–1840) titkosrendőri feljegyzések készültek, amelyekben a következők kerültek rögzítésre: „1830. ogy. Városi tanácsos, 50 év feletti, diplomatikailag képzett férfi, író, megbízható és jó hírű. Az 1825/27. ogy.-en soha nem lépett fel szónokként az orsz. üléseken, de szavazataival a megbízhatóak pártjához tartozott. A rendszeres munkálatok vizsgálata során Pesten, 1828–30 között a rendszeres közjogi (politico-publica) albiz. tagja volt, és egy nagyon megfelelő elaboratumot készített a sz. kir. városok (beligazgatása, rendezése vonatkozásában). Bár az albiz. tárgyalások első szakaszában betegeskedve távol volt Pesttől, de annál nagyobb részt vállalt a többi tárgyaláson, mindig jó szellemben szavazott és minden alkalommal olyan jó szellemben beszélt, hogy igaz ragaszkodása őfelsége legszentségesebb személyéhez és az uralkodóházhoz bizonyítást nyert. Az 1830. ogy.-en mind a kér. mind az orsz. üléseken beszélt az 1792. évi koronázási eskü feltétlen átvétele és az 50 000 újonc feltétlen megajánlása mellett. A városok tárgyalásán a lehető legtöbb energiával igyekezett védelmezni jogaikat és a jóérzületű városi követek tárgyalásán is részt vett. Egyébként sok figyelmet élvezett és nem maradt jó befolyás nélkül. 1832/36. ogy. Városi tanácsos, 50 éves, kát. (ág. ev.) író, jó hírű. Az 1830. ogy.-en mind a kér. mind az orsz. üléseken energikusan védelmezte a kir. jogokat, szót emelt az 50 000 újonc feltétlen megajánlása mellett, és a jóérzésű városi követek egyletében a sz. kir. városok kiváltságai védelmében tevékenyen részt vett. Jelen (1832/36.) ogy.-en csak a kér. üléseken éspedig az ogy.-i szállások megfizetése miatt szólt. Immár elhunyt követtársának, Pósfaynak hagyva a szót a városi konferenciákon célszerűen és jó szellemben nyilatkozott, általánosan tisztelik és nincs befolyás nélkül. 1839/40. ogy. Pozsony sz. kir. város tanácsosa, egy 60 éves férfi, prot., házas, elég vagyonos és jó hírű. Jó jogász, alapos ismereteket bír az ókorban és a tört. tud.-ban, jóérzületü, és igen kedélyes karakterű. 1830-ban mint szónok mind a kér., mind az orsz. üléseken sok energiával küzdött a kir. jogokért és a jó érzületü városi követek egyletében, a városok kiváltságainak védelmében jelentős részt vállalt. Az 1832/36. ogy.-en a szót inkább átengedte később elhunyt kollégájának, Pósfaynak, de a városi magánkonferenciákon nagyon jó szellemben nyilatkozott. Jelen 1839/40. ogy.-en, mivel a magyar nyelvet nem tökéletesen bírja, az orsz. üléseken mint szónok nem tudott többet teljesíteni, magánjelleggel és a városiak tanácskozásain azonban folyvást a jó ügy érdekében és mint ö szent Felsége hű alattvalója nyilatkozott. Általánosan tisztelték és nem volt befolyás nélkül.”

Gyurikovits György 1848. június 25-én szélütés következtében hunyt el Bazinban (Szlovákia). 1848. június 27-én a pozsonyi evangélikus sírkertben helyezték örök nyugalomra. 1848. július 10-én Toldy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémián tartott emlékbeszédében ekképp idézte fel Gyurikovits személyét: „a régi idők tetteit igyekezett kibontani homályukból... Fáradhatatlan volt ő, s áldozatokban kifogyhatatlan a hazai történet forrásai gyűjtésében, mi által lön, hogy gazdag könyvtára legbecsesebb részét számtalan kiadatlan munka, oklevél, kézirat, atlasz s mindennemű egyéb emlék képezi, köztük foliánsai az önkezével gondosan másolt kútfőknek.”