Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből


Szerzők és művek

 
A huszonöt év alatt összesen 5533 szépirodalmi művet adott közre A Hét: 2892 (2893) magyar költeményt és 1520 (1910) magyar prózai művet/jelenetet, illetve 457 (460) külföldi költeményt és 664 (1175) külföldi prózai művet/jelenetet,1 mindösszesen több mint 1000 szerző tollából.2
 
1. táblázat
Szépirodalmi művek száma A Hétben 1889‒1914
 
A művek címe szerint
A művek terjedelme szerint
magyar költemények
2892
~52%
2893
~45%
magyar prózai művek, jelenetek
1520
~28%
1910
~30%
külföldi költemények
457
~8%
460
~7%
külföldi prózai művek, jelenetek (magyar szerző idegen nyelven)
664
~12%
1175
~18%
összes
5533
100%
6438
100%
 
1. ábra : Szépirodalmi művem száma A Hétben címek szerint
 
2. ábra : Szépirodalmi művek száma A Hétben terejdelem szerint
 
Az álneveket mind a magyar, mind a külföldi alkotók esetében igyekeztem feloldani, ha egy szerző több (ál)néven is alkotott, azokat a neveket összevontam, és egy személynek számítottam. A Hét munkatársai rendszeresen különböző álnevek alatt írtak. Bár ez a gyakorlat főként a krónikákra, tárcákra, az „Innen-Onnan” rovat krokijaira és a különböző rovatok (irodalom, művészet, zene) ismertetéseire és kritikáira jellemző, az ott használt álneveket a szépirodalmi alkotások esetében is az adott munkatárséként azonosítottam. Természetesen előfordulhat, hogy többen is használták ugyanazt az álnevet, például a Monachust Kóbor Tamás és Papp Dániel, vagy az Igricet Ambrus Zoltán és Ignotus. Ilyen esetben figyelembe vettem mind a használat idejét, mind a művet (Monachus álnéven 1903-ban jelentek meg „költemények prózában”,3 Papp Dániel azonban 1900-ban elhunyt, így a szövegeket Kóbor Tamásnak tulajdonítottam, Igric álnéven pedig költemény jelent meg, így a szöveget Ignotus, nem pedig Ambrus művének feltételeztem).4 Az Ego álnév esetében is megadtam a szerzőt (bár természetesen előfordulhat, hogy ezt az álnevet sem csak dr. Rózsavölgyi Mórné Fried Margit használta a lapban). Más kérdéssel szembesültem a női szerzők esetében, amikor leánykori és asszonynevükön is publikáltak a vizsgált időszakban. Az ismertebb Kaffka Margit vagy Szabóné Nogáll Janka mellett ilyen Fodor Erzsike is, aki Kerekesné Fodor Erzsike és S. Fodor Erzsike/Sternthalné Fodor Erzsike néven is jelentkezett.5
Amikor a külföldi szépirodalomnál csak az adott nyelvet adták meg vagy a nevet ugyan nem sikerült beazonosítani, mellette azonban szerepelt, hogy milyen nyelvből fordították, akkor az adott közleményt a megadott nemzetiség/nyelv szerinti csoportba soroltam.6
Az eddig említett kérdések és bizonytalanságok ellenére az adatok alapján néhány általános tendencia éppúgy kirajzolódik, mint ahogy pár következtetést a népszerű szerzőkre vonatkozóan is le lehet vonni. Előtte azonban érdemes a főbb problémákat összefoglalni.
A szerzők esetében sem egyszerű pontos adatokat nyerni, hiszen itt is több szempontot kell figyelembe venni. Mindenekelőtt azokat a(z ál)neveket kellett egyesítenem, amelyek ugyanazt a személyt takarják. Az idegen nyelven is író magyar alkotók esetében nemcsak arra kellett figyelni, hogy a megfelelő helyen (a hazai vagy a külföldi irodalomnál) szerepeljen az adott mű, hanem arra is, hogy a szerzőt csak egyszer szerepeltessem. Szintén problematikus a társszerzős művek kérdése, ahol azt is tekintetbe kellett venni, hogy se a műve(ke)t, se a szerző(ke)t ne vegyem fel többször, és egyben arra is, hogy ha egy házaspár vagy testvérpár közösen írt egyetlen művet, akkor mindkét szerzőt számoljam. Ezek alapján a magyar szerzők között összesen 546 fő azonosítható egyértelműen, köztük 322-en költeményt, 165-en prózai művet/jelenetet, 59-en pedig mindkettőt közöltek legalább egy alkalommal a lapban a vizsgált időszakban. A külföldiek esetében a számok az alábbiak szerint módosulnak: összes egyértelműen azonosított szerző: 401, csak költeménnyel 140 alkotó jelentkezett (nem számítva a már említett Mohácsi Jenőt), csak prózai munkával 233 (beleszámítva azokat a társszerzőket is, akik csak a közös művel vannak jelen a lapban, önálló alkotással nem), mind verssel, mind szépprózával pedig 28. Az összes szerzők száma azonban ennél magasabb, hiszen van, aki eddig feloldatlan álnéven adott közre művet, és olyan is, akit egyelőre nem sikerült egyértelműen azonosítani.7 És, amint már többször volt róla szó, olyan alkotók is vannak, akiknél csak a nemzetiséget lehet tudni, vagy azt a nyelvet, amelyről a művet fordították.8
 
2. táblázat
Szépirodalmi szerzők A Hétben
 
magyar költemények
magyar prózai művek, jelenetek
magyar mindkettő
külföldi költemények
külföldi prózai művek, jelenetek
külföldi
mindkettő
biztos
322
165
59
141 – 1 (Mohácsi Jenő) =
140
231 + 2 (társszerző) = 233
28
bizonytalan
 
 
 
10
13
 
feloldatlan
41
11
 
2
5
 
névtelen
(2 névtelen)
(6 névtelen)
8
 
 
 
csak nemzetiség/nyelv
 
 
 
19
10
 
ÖSSZES
363 + 2 = 365
176 + 6 = 182
59
171
(Mohácsi Jenőt nem számítva, aki a magyaroknál is szerepel)
259 + 2 (társszerző) = 261
 
28
 
összes egyértelműen azonosítható magyar szerző
összes egyértelműen azonosítható külföldi szerző
 
 
546
 
401
 
 
összes magyar szerző, az álnevekkel és névtelenül megjelenő művek alkotóival együtt
összes külföldi szerző, a bizonytalan, azonosítatlan, névtelen szerzők és csak nemzetiséggel/nyelvvel megadott művek alkotói is
 
606
460
(amennyiben Jezsov és Jevgov egy személy, akkor: 459)
 
3. ábra : Egyértelműen azonosítható szerzők
 
4. ábra : Minden szerző: a bizonytalan, azonosítatlan, névtelen szerzők és csak nemzetiséggel/nyelvvel megadott művek alkotói is
 
 
Érdemes röviden kitérni a szerzők között a magyar költők nagy arányára, amit az magyarázhat, hogy A Hét gyakran közölte amatőrök, dilettánsok műveit is, akiknek az évtizedek alatt mindössze 1‒2 költeménye jelent meg lapban.9 (A szerkesztői üzenetek jól mutatják a beküldött írások nagy számát. A visszautasított vagy a lapban csak egy-egy alkotással szereplő dilettánsoknak szóló válaszok mellett azonban a címzettek között több később híressé vált költő neve is feltűnik, csakúgy, mint több, a lapban a korban rendszeresen publikáló, mára azonban már kevéssé ismert alkotóé is. Előbbire példa lehet Juhász Gyula, utóbbira Telekes Béla vagy az Alba Nevis álnevű Ungár Ilona.10 Szintén érdemes megemlíteni a külföldi prózaírók jelentősebb arányát, amit azonban a prózai művek száma nem tükröz.
A magyar szerzőket tekintve közel kétszer annyi a költők száma (a csak költeménnyel jelentkező szerzőket tekintve), mint a prózaíróké (szintén a csak prózát publikálókat számolva),11 és közel kétszer annyi az egyetlen verssel jelen lévő költők, mint az egyetlen prózai művet megjelentető írók aránya (utóbbiak közé számítva a terjedelmesebb, több részben megjelent írásokat is). Amennyiben azonban a terjedelmet is figyelembe vesszük, ez az arány az „egycímes szerzőknél” másfélszeresre csökken.
 
 
7. ábra : Magyar művek (terjedelem szerint)
 
A magyar költemények kiemelkedő aránya nem meglepő, figyelembe véve, hogy a lap főszerkesztője maga is költő. Kiss József azt is fontosnak tartotta, hogy a versek ne csak kötetekben, hanem folyóiratokban is megjelenjenek (még ha Czóbel Minkának írott sorait és ebbéli véleményét a lap igényes művekkel történő megtöltése is motiválhatta):
 
„Óhajtanám – hogy Ön sürübben hallatná szavát a sajtóban, mely nem megvetendö eszköze a hirnévnek. Egy kötet vers elolvasására nem könnyen vehetők rá az emberek. Egy-egy szép költemény jobban érvényesül, ha külön, önállólag olvashatják valamelyik lapban. Ezt en passant jegyzem meg. Lehet hogy nincs is igazam.”12
 
A külföldi költemények esetében ez az arány – mind a magyar költeményekhez, mind a külföldi prózai művekhez és jelenetekhez viszonyítva (azaz akár az összes költemény hazai-külföldi megoszlását, akár a külföldi szerzők műveinek költemények-prózai művek/jelenetek szerinti megoszlását tekintjük) – kisebb, s bár a lap közölt idegen költőktől versfordításokat, a szerkesztő meggyőződése volt, hogy igazából lehetetlen egy költeményt egy másik nyelven visszaadni. Ennek ellenére élénken érdekelték a külföldi költemények és szerzőik.
 
„Az amerikai költönőről még nem igen hallottam. Ön lekötelezne, ha megirná, hogy hol lehet vele megismerkedni. Öszinten megvallva, én még mindig tamáskodom abban, hogy a poétákat le lehessen fordítani. És ezt szerencsének tartom; legyen a nemzetközinek induló kulturában és müvészetben valami, amit elhóditani nem lehet, ami minden nemzetnek külön kisajátithatlan tulajdona marad. –”13
 
8. ábra : Külföldi művek (cím szerint)
 
9. ábra : Külföldi művek (terjedelem szerint)
 
A magyar prózai művek száma magasabb, mint a külföldieké, annak ellenére, hogy a prózaírók, vagyis a szerzők aránya éppen fordított. Mindez azt mutatja, hogy az egyes magyar szerzőktől több művet közöltek, mint a külföldiektől.
 
1 A külföldi művek közé számítottam a magyar(országi) szerzők idegen nyelven írt műveit is, és a prózához – amint már volt róla szó – a jeleneteket és színműveket.
2 Az egyértelműen azonosítható szerzők száma (a magyarokat és a külföldieket is beleszámítva, és az átfedéseket kivéve): 947; a(z eddig) feloldatlan álnéven vagy név nélkül, esetleg csak a nyelv/nemzetiség megadásával megjelent írások szerzőivel és a feltételesen azonosított alkotókkal együtt összesen: 1066.
3 Ugyanezen évben néhány számmal korábban Baudelaire-től is közöltek néhány szöveget Költemények prózában címmel. A Hét 14, 35. sz. (1903. aug. 30.): 568‒569. A Monachus-szövegek megjelenése: A Hét 14, 39. sz. (1903. szept. 27.): 633‒634.
4 Természetesen az álnevek feloldásában segít a szövegek beazonosítása is. Utóbbi költemény megtalálható Ignotus Versek című, 1895-ben a Singer és Wolfner kiadásában megjelent kötetében. Szintén problémát jelent például a Keve álnév, amelyet Sebők Zsigmond és Bródy Sándor is használt. A Hét első évfolyamában utóbbi prózaírót rejtette. Ld. Dersi Tamás, Századvégi üzenet: Sajtótörténeti tanulmányok (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973), 178.
5 Fodor Erzsébet először Kerekes Ignác, utóbb Sternthal Ambrus felesége volt, Fodor Erzsike néven jelentek meg írásai. Gulyás Pál, Magyar írók élete és munkái: Új sorozat 9, szerk. Viczin János (Budapest: Argumentum – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1992), 278‒279.
6 Azaz nem vettem figyelembe közvetítő nyelv lehetőségét és azt sem, hogy például egy németnek tekintett mű vajon német, osztrák vagy svájci szerző alkotása-e. (Itt is van arra példa, hogy nem a nyelvet, hanem a földrajzi területet adták meg: „Ukrajnából”.)
7 Az egyértelműen nem azonosított, de vélelmezhetően orosz Jezsov és Jevgov esetében, noha mind A Hét, mind a Galambos-repertórium külön személyként veszi fel, csakúgy, mint A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai című kötet (György Lajos, A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai, Erdélyi Tudományos Füzetek 200. [Kolozsvár: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, 1946], 89.), meglátásom szerint felmerülhet, hogy névelírás történt, és egyetlen személyről van szó. A statisztikában ennek ellenére külön személyként vettem fel a „bizonytalan” szerzők között, az orosz alkotóknál.
8 Itt minden közleményhez egy szerzőt számoltam, azaz nem vontam össze az azonos nyelven, de szerző megnevezése nélkül közzétett írásokat.
9 A magyar költők között több mint 60% azok aránya, akiknek csak egy vagy két költeménye jelent meg a lapban a vizsgált időszakban. Az összes magyar versírót számítva (beleértve a prózát is közlő alkotókat, az eddig feloldatlan álnéven és név nélkül publikálókat is, valamint a népdalokat is egyszerzős műnek tekintve) a 424 fő közül 196-an egyetlen, 68-an pedig két költeménnyel jelentkeztek. Ez az összes szerző ~62,3%-a. Hozzávéve a harmincegy háromműves alkotót, az összes szerző közel ~70%-át teszik ki (69,6%). Természetesen a dilettánsok mellett idetartoznak azok az elsősorban prózaírók, akik egy-egy alkalommal költeménnyel is jelentkeztek, így a „közös” csoportba kerültek, noha nem költőként működtek.
10 Ld. még Dede Franciska, „Közönség-kapcsolatok: A Hét és az Uj Idők »interaktív« kezdeményezései (1890‒1914)”, Magyar Könyvszemle 139, 3‒4. sz. (2023): 507‒527, 524.
11 A mind verssel, mind prózával jelentkező szerzőket is számítva az arány némileg módosul.
12 Kiss József levele Czóbel Minkának, Budapest, 1892. szeptember 19., OSZK Kézirattár, Fond 30/96, 2. sz. levél. En passant: mellékesen (fr.)
13 Kiss József levele Czóbel Minkának, Kedd [é. n.], OSZK Kézirattár, Fond 30/96, 6. sz. levél.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave