Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Írók a címlapon

Röviden érdemes kitérni rá, hogy a szépirodalmi alkotásokat nemcsak közreadták, hanem sokszor írtak róluk, illetve bemutatták szerzőiket is. A kritikák és ismertetések vizsgálata, valamint a szerzők hosszabb bemutatása szétfeszíti jelen tanulmány kereteit,1 röviden azonban érdemes kitérni rá, hogy A Hét rendszeresen és olykor többször is megjelentette a borítóján hazai és külföldi költők és szépírók portréját.

A hetilap legfőbb illusztrációja hétről hétre a címlapon megjelenő kép, leggyakrabban fotográfia volt.2 Bár az évek során szövegközi illusztráció is megjelent a lapban, az mindvégig elsősorban írott anyagával kívánt hatni. A címlap illusztrációira azonban a szerkesztő(ség) nagy figyelmet fordított. Jól mutatja ezt az az eset, amikor Kiss József nem közölte a szerző által küldött fényképet, hanem maga gondoskodott megfelelő színvonalú arcképről.

„Kedves René [!] Itt küldöm Önnek az Angerer levonatát. Ebböl láthatja, hogy mindenképpen igazam volt. Ez a kép egy grande-dameot ábrázol, az Ön fotografiája egy piripócsi nótárius kisasszonyt. – Ne legyen ön olyan türelmetlen. Ha egy szerény leány kilép passivitásából és stréberkedni kezd, amire semmi szüksége, akkor isten mentsen meg a vehemencziájától. Mit árulja Ön el a lapom sensatióit?! A képről én fogok irni. Punktum. E héten Heine most kiállított siremléke jön. Lássa, Heine tovább várt mint maga. Ölelem Önt Kiss József”.3

Az idézett levélből az is kitűnik, hogy a képekhez általában valamilyen szöveg is tartozott. A címlapok egy része valamilyen aktualitáshoz kapcsolódva közölt portré(ka)t, az adott eseményről szóló írás pedig a lap különböző rovataiban kaphatott helyet, általában az egyik munkatárs tollából. Az is előfordult, hogy – a szépirodalmi szövegekhez hasonlóan – rovaton kívül és/vagy Czimlapképünk címmel írtak az arcképhez szöveget.4 Az írók esetében a fénykép közlése legtöbbször valamilyen megjelenés vagy premier apropójából történt, de különleges alkalmakra is van példa: a franciáknál Émile Zola J’accuse című írásának megjelenésekor közöltek róla képet, Anatole France akkor került címlapra, amikor a Francia Akadémia a tagjai közé választotta, a magyarok között pedig Lovik Károly például a Szent István-díjat nyert Kapus nevű versenylóval közös képen szerepelt a borítón.5 A megjelenések és kitüntetések mellett egy-egy íróról a halálakor is megemlékeztek, és nemegyszer fényképet is közöltek róla. Végül a lap a munkatársait is bemutatta, bár erre néhányuk esetében csak később került sor, sőt, olykor még csak nem is akkor, amikor a közönség kérte.

„Hizelgő sorait átadtuk Kóbor Tamásnak. Abbéli kivánságát, hogy arczképét közöljük, szivesen teljesitenők ugyan, de olyan közeli atyafiságban áll e lap kiadójához6 s oly föltétlen rendelkezési jogokat ruháztunk rá a redakczio kebelében, hogy körülbelül annyi volna, mintha maga adná ki saját arczképét, amit irott conventio nem tilt ugyan, de hát mégis kissé szokatlan. Egyébiránt Kóbor Tamás irói pályája legelején áll és – még várhat.”7

Máskor azonban engedtek az olvasók kívánságának, és bemutatták a szerzőt – ha olykor nem is épp oly módon, ahogy azt a közönség remélte. Heltai Jenőről például a szerkesztői üzenetek rovatban feltehetőleg egy olvasói kérésre egy karikatúrát tettek közzé, amelyre azonban, mint egy két héttel későbbi szerkesztőségi válasz mutatja, számos tiltakozás érkezett:

„Oly nagy a fölháborodás Heltai Jenő kirajzoltatása fölött, hogy szinte megijedtünk tőle. Hát hogy is tehetik föl, hogy mi őt csúffá akartuk tenni? Ellenkezőleg, karrikaturákat nem a jelentéktelen emberekről szoktak rajzolni. Különben sem szokás csúfnak mutatni be azt, aki valóban csúf. Az önök kedvencz poétája abban a kedvező helyzetben van, hogy minden csúf karrikaturáját meghazudtolhatja. Tehát nyugodjanak meg és tartsák meg továbbra is kegyeikben.”8

Nem sokkal ezután a címlapon is közöltek népszerű munkatársukról egy teljes alakos portrét.

A szerkesztőség tagjainak bemutatása – még ha olykor játékosan és (ál)szerényen történt is – éppúgy fenntartotta a közönség érdeklődését, ahogy a kezdeti titkolózás és „bújócska”.9 A Hét – ahogy maga a szerkesztő írta a lap jubileumán – olyan közönségnek íródott, amely még nem létezett: „Most tiz éve fohászkodtam neki annak a vállalkozásnak, hogy heti lapot alapitok olyan közönségnek, amely még nincs, olyan irókkal, akik még csak lesznek.”10 Az évek alatt azonban a szerzők és szerkesztők sok szempontból különleges kapcsolatot alakítottak ki az olvasóikkal.11 Ennek egyik eszköze volt a valamilyen különleges alkalomkor megjelent ünnepi szám.

1	A témával részben foglalkozik: Dede Franciska, „Szerzők a lámpa előtt: Az írószerep változó képe A Hét és az Uj Idők évfolyamaiban 1895 és 1900 között”, Irodalomtörténeti Közlemények 109, 2‒3. sz. (2005): 287‒312. és Dede Franciska, „A Hét et la France. Influences et présences françaises dans les vingt premières années de la revue”, Revue d’Études Française, Édition spéciale (5), (2019): 46‒61.
2	A Hét képanyagára vonatkozóan ld. Dede Franciska, „Személyesség és tartózkodás: A Hét első tíz évfolyamának címlapképei”, in Hagyomány, közösség, művelődés: Tanulmányok a hatvanéves Kósa László tiszteletére, szerk. Ablonczy Balázs, ifj. Bertényi Iván, Hatos Pál és Kiss Réka, 312‒322 (Budapest: BIP, 2002); Dede, „A Hét kerekasztala…” és Dede Franciska, „»... miniszter, diplomata, fűzfapoéta, táncosné...«: A Hét címlapképei (1889–1914)”, in Médiatörténeti mozaikok 2022, szerk. Paál Vince, 89‒138. ([Budapest]: Médiatudományi Intézet, 2023).
3	Kiss József levele Erdős Renée-nek, [é. n.], OSZK Kézirattár, Levelestár, 14. sz. levél. Erdős Renée Strelisky által készített fényképét 1901. október 27-én, a 43. szám borítóján adta ki A Hét, a kísérőszöveg a 714. oldalon jelent meg aláírás nélkül, de a Kiss József-levél szerint magának a szerkesztőnek a tollából (a levél tehát 1901 őszén íródhatott).
4	A lap első huszonöt évfolyamának címlapképeiről részletes elemzés: Dede, „»...miniszter, diplomata…”.
5	Ő vezette az istállót, amikor Kapus díjat nyert.
6	Kóbor Tamás (azaz Bermann Adolf) Kiss József sógora volt, és hosszú ideig a lap belső, illetve főmunkatársa.
7	[A Hét szerkesztősége], „Boglár. F. A.”, A Hét 3, 10. sz. (1892. márc. 6.): 100.
8	[A Hét szerkesztősége], „Többeknek”, A Hét 4, 35. sz. (1893. aug. 27.): 144.
9	Noha egy ideig kevés munkatársról tettek közzé képet, 1891 végén körkérdést intéztek az olvasókhoz (olvasónőkhöz) kérve, hogy írják meg, kik a kedves íróik és miért, és azt is, hogy ha nem ismerik, milyennek képzelik. Hozzátették, hogy nem feltétel, de természetesen örülnek neki, ha az olvasó(nő)k a lap szerzői közül választanak.
10	Kiss, „Egy lapról…”, 845.
11	Az olvasók és a szerkesztőség kapcsolatáról: Dede, „Közönség-kapcsolatok...”

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero