Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

1891 – A norvég irodalom szerepe az Élet modernizációs programjában1

Asztalos Veronka Örsike

Ugyan a sajtó mindig igyekezett alkalmazkodni az olvasók differenciált ízléséhez, a 19. század második felében korábban nem látott mennyiségben és változatosságban jelentek meg újabbnál újabb lapok Magyarországon. A sajtótörténeti kutatások – a korpusz mérete miatt – főleg a hosszabb életű és hatásukban jelentősebb kiadványok feltárására fókuszálnak, noha a kutatási kánonon kívül rekedt, rövid életű lapok figyelembevétele nélkül nem alkotható kellően komplex kép sem a kor sajtóviszonyáról, sem eszmei és művészi (irodalmi) áramlatairól. T. Szabó Levente a petite revue / little periodical jellegű időszaki lapok vizsgálatakor arra hívta fel a figyelmet, hogy a korai magyar irodalmi kapitalizmus korszakában ez a tömegsajtó működésével szemben létrejött típus lehetőséget jelentett az esztétikai és politikai lázadásra.2 Evanghelia Stead nyomán rámutatott a rugalmatlan műfaji kategorizáció félrevezető voltára, amely elfedi ezen lapok innovációs és kísérletező szerepét.3 A rövid életű Élet: irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóirat kutatásában ez a szempont azért különösen jelentős, mert modernsége akkor válik igazán láthatóvá, ha – figyelve a korabeli olvasói elvárásokra – megvizsgáljuk azokat a vitákat, amelyeket a lap működése generált, és szem előtt tartjuk a benne közölt szövegek szélsőségességtől sem tartózkodó tulajdonságait.

A 19. századi Életet eddig kevésbé elemezték modernizációs programja felől, pedig a lap beköszöntő üzenete az „irodalmi és művészeti, tudományos és társadalmi élet folytonosan változó, fejlődő jelenségeinek és követeléseinek” tolmácsaként jelölte ki saját helyét.4 Kutatását megnehezítik a róla keringő félinformációk és egy másik, Élet című időszaki kiadvánnyal való névazonossága5 – az általam vizsgált folyóirat 1891-es januári indulását követően öt évig működött; az első évben havonta, 1892 januárjától kéthetente, majd 1894 szeptember végétől hetente jelent meg az 1895. december 29-i számmal bezárólag.6 A hetilap előzetes figyelmeztetés nélkül olvadt be a Magyar Géniusz című periodikába, amit az előfizetők az utóbbi 1896. január 5-i számának – magyarázatot nélkülöző – szerkesztői megjegyzéséből tudhattak meg.7

Az Életről olyan véleményeket olvashatunk, hogy „a radikális modernség hirdetője volt a kultúra egész terén”.8 Ezt a kijelentést akkor fogadhatjuk el, ha radikális modernségen teljeskörű irodalmi–társadalmi–művészeti reformot sürgető irányt értünk bizonyos keretek között. A Nemzet összegzése jól láttatja a lap korabeli szerepét:

„Az volt a hire az uj szemlének, amikor még csak tervben létezett, hogy valami sajátságos irodalmi forradalmárságnak akar az öreg ágyuja lenni; meg, hogy amolyan irott »théatre libre« lesz amelyben napvilágot láthat majd minden, másutt kiadhatatlan termék, mihelyt abból az egyetlen qualificatió, a furcsaság, a különösség nem hiányzik. A ma megjelent első szám azután alaposan megczáfolta ezeket az időelőtti jósolgatásokat. Aminthogy rendesen leány szokott születni, a hol mindenki fiut vár, ezuttal is, egy igen gondos, ügyes tartalmas szemle született, a várva-várt egetverő, geniális curiosum helyett.”9

Az Élet valóban nem tudott ezeknek az előzetes elvárásoknak maradéktalanul megfelelni. Ez is magyarázhatja, hogy miért nem gyakorolt nagyobb hatást a korabeli irodalomra, miért nem kapott eddig különösebb figyelmet az irodalomtörténeti kutatásokban – elveszett a többi korabeli lap között.10

Annyiban azonban mégis kuriózumnak tekinthető, hogy az elsők között népszerűsítette az akkoriban újnak számító nyugat-európai, főleg a Henrik Ibsen és az Émile Zola nevével fémjelzett irodalmi irányzatokat, és fontos előzménye volt a századfordulón kibontakozó magyar társadalomtudományos kutatásoknak.11 A Magyar néprajzi lexikon retrospektív összegzése szerint az Élet szocialistának vallotta magát, és fórumot jelentett a klerikális, antiszemita, a női emancipációt tagadó társadalmi és tudományos irányzatok elleni küzdelem számára.12 Ez a leírás határozott állásfoglalású lapként körvonalazza az Életet, ami rögtön felveti a kérdést, vajon a benne megjelent szövegek visszatükrözik-e ezt az értékelést. E tanulmány célja, hogy az idézett kijelentések árnyalásával és kontextusba helyezésével vázolja a lap önmagáról kialakított modernségképét, és értelmezze azt a szerepet, amelyet a századvégi modernizáció történetében játszott. Mivel az Életről kialakult diskurzusban meghatározó vonásként ismétlődik az északi/skandináv irodalom iránti érdeklődése, ezért a hat évfolyam vizsgálata során kiemelten figyelek a lap célkitűzései és norvég vonatkozásai szorosan összefonódó kapcsolatára.13

1	A tanulmány az NKFIH által támogatott OTKA K 132124 „Történetek az irodalom médiatörténetéből” kutatási projektum keretében készült.
2	T. Szabó Levente, „A kis folyóirat mint az irodalmi modernizmus lehetséges határa. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok és a globális modernizmus kezdetei”, Korunk 34, 3. sz. (2023): 110–117; T. Szabó Levente, „Irodalmi kalózok, iparlovagok, üzérek. A negatív érzelmek szerepe a magyar irodalmi kapitalizmus korai történetében”, Irodalomismeret 33, 1. sz. (2022): 21–45, 38.
3	Evanghelia Stead, „Reconsidering ’Little’ versus ’Big’ Periodicals”, Journal of European Periodical Studies 1, 2. sz. (2016): 1–17; T. Szabó, „Irodalmi…”, 40.
4	A szerkesztő [Katona Lajos], „»Élet«”, Élet 1, 1. sz. (1891): 1–4, 4. [Kiemelés az eredetiben – A. V. Ö.] Az Élet címlapján „szerkesztőként” szerepeltetett szerzőket a továbbiakban főszerkesztőnek, a kiadóbizottsági és szerkesztőségi tagokat pedig szerkesztőnek fogom hívni, ha egy-egy munkatársról beszélek. Az indokolja ezt a döntést, hogy a címlapon külön feltüntették a szerkesztőket (például a második évfolyam első lapszámában Katona Lajost és Vikár Bélát), de a belső oldalon a szerkesztőségi tagokat is felsorolták – ebből pedig egyértelműnek tűnik, hogy ugyan a szerkesztést többen végezték, a felelősséget az összeállításért mégis a címlapon feltüntetett szerkesztők viselték, akik így gyakorlatilag főszerkesztői feladatkört töltöttek be. A lap finn vonatkozásait ld. H. Laborc Júlia, „Egy finnugor vonatkozásokban gazdag századvégi folyóirat: az Élet”, in Bereczki emlékkönyv (Bereczki Gábor 60. születésnapjára), szerk. Domokos Péter és Pusztay János, 251–256, Uralisztikai tanulmányok 2 (Budapest: ELTE BTK, 1988), 253; további információk a lapról: Voit Krisztina, A budapesti sajtó adattára 1873–1950 (Budapest: Argumentum Kiadó, 2000), 123. Az Életről írt kritikákat, szövegeket ld. Lakatos Éva, szerk., A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1705–1944, 5 köt. (Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2010–2014), 1:136; a folyóirat repertóriumát ld. Galambos Ferenc, szerk., Az Élet repertóriuma: 1891–1896 (Budapest: k. n., 1977).
5	A sajtótörténet az azonos című, 1909-ben indult és 1944-ig működő katolikus szépirodalmi és kritikai hetilapot tartja számon, ld. Buzinkay Géza, „Világnézetek és folyóiratok”, in Buzinkay Géza, A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig, 304–309 (Budapest: Wolters Kluwer, 2016), 305. A korban több angol nyelvű lapnak is ez a címe: New Yorkban 1883–1936 között működött egy Life című lap; ennek modernségéről ld. Céline Mansanti, „Mainstreaming the Avant-Garde. Modernism in Life Magazine (New York, 1883–1936)”, Journal of European Periodical Studies 1, 2. sz. (2016): 113–128; a Life nevű londoni, „jól ismert angol társadalmi hetilapra” pedig az Élet szerkesztője is utalt: Nonquis, „József főhercegről”, Élet 3, 24. sz. (1893): 769–771, 769.
6	1. évfolyam (1891. január – november–december, 12 szám); 2. évfolyam (1892. január 31. – december 15., 22 szám); 3. évfolyam (1893. január 1. – december 15., 24 szám); 4. évfolyam (január 1. – szeptember 15., 18 szám); 5. évfolyam (1894. szeptember 30. – 1895. szeptember 29., mutatványszám + 52 szám); 6. évfolyam (október 6. – december 29., 13 szám).
7	N. n., „Szerkesztői üzenetek”, Magyar Géniusz 5, 2. sz. (1896): 30.
8	Szilágyi Géza, „Gerő Ödön”, in Magyar zsidó lexikon, szerk. Ujvári Péter (Budapest: Magyar Zsidó Lexikon, 1929), 310.
9	N. n., „»Élet«”, Nemzet, 1891. jan. 28., [3]. [Kiemelés tőlem – A. V. Ö.]
10	Például A Hét c. lappal szemben is alulmaradt, amelynek modernségéről ld. Márton-Simon Anna, „A Hét verseinek modernsége. Mit árul el Kiss József szerkesztési gyakorlatáról a »Heti posta« rovat?”, Tempevölgy 15, 2. sz. (2023): 27–57; Márton-Simon Anna, „A Hét költészeti ideálja és a hangulat századvégi fogalma”, Irodalomtörténet 105, 2. sz. (2024): [131]–162.
11	Zsigmond Gábor, „Élet (hetilap)”, in Magyar néprajzi lexikon, főszerk. Ortutay Gyula, 5 köt. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977–1982), 1:665–666, 1:665.
12	Uo.
13	Három könyvtár anyagát vizsgáltam meg. A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban: 1891, I. kötet, 6 lapszám bekötve, borító nélkül; 1892, 22 különálló lapszám, borítóval; a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárban: 1891, I. és II. kötet (bekötött lapszámok, borító nélkül); 1892, I. és II. kötet (bekötött lapszámok, borító nélkül); 1893, I. kötet (bekötött lapszámok, borító nélkül); az Országos Széchényi Könyvtárban: 1891–1895 (6 évfolyam) mikrofilmen (FM3/12826) (a 4., 5., 6. évfolyam feltárásához, a korábbi évfolyamok lapszámainak azonosításához nyújtott segítséget).

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero