A Magyar Lányok szerzői figyelembe vették a hetilap olvasóközönségének életkori sajátosságait, így az akkulturációs funkció előtérbe helyezésének eredményeként a nem fikciós szövegek is szépirodalmi eszközökkel élnek. A szerzők egyszerű szépirodalmi szövegszerkesztési eljárásokat alkalmaztak: hol dialógusokra vagy monológokra építették az egyenes vonalú előrehaladó elbeszéléseket, hol fiktív levél formájában közölték az ismereteket. A nem fikciós szövegek átesztetizálásának hátterében az olvasóvá nevelés és az ismeretek befogadhatóbbá tételének szándéka állhatott. Szabóné Illésy Piroska Virágok ápolása című ismeretterjesztő cikke reprezentatív példája annak az irodalmi technikának, amikor a szerzők a horatiusi utile et dulce maximáját követve egyszerre edukálni és szórakoztatni akarják olvasóközönségüket.1 Szabóné szobakertészeti cikkében kerettörténetbe ágyazta az átadni kívánt információkat, azaz a virágok latin neveit, fizikai megjelenésüket és a gondozásukra írt javaslatokat. A narrátor egyes szám harmadik személyű elbeszélése nyomán a szüzsé, a főszereplő Erzsike monológjából pedig a konkrét ismeretek rajzolódnak ki. A történet szerint Erzsike egészségügyi okok miatt vidékre utazik, ezért a cselekmény egy pontján búcsúzkodni kezd virágaitól. Növényei (és az olvasó) felé fordulva egyes szám első személyben a virágok ápolásáról értekezik.

A Magyar Lányok hetilapot fiatal leányoknak ajánlották, de a sajtóhirdetések alapján a célközönségen hol szűkebb (12–16 éves), hol tágabb (10–18 éves) korosztályt értettek.3 A fikciós elbeszélésekben általában 14–18 éves (legfeljebb néhány évvel fiatalabb vagy idősebb) lányhősök szerepelnek, hogy a célközönség életkorával megegyező karakterek azonosulási lehetőséget biztosítsanak az olvasók számára. A hetilap kortárs szövegei egyszerre igazodtak a középosztálybeli lányok igényeihez, és konstruálták meg a századforduló bakfisképét azáltal, hogy identifikációs mintákat kínáltak az olvasók számára. A közvetített lánymodell azonban paradox: a hetilap szövegeit böngészve egyszerre tűnik úgy, hogy a serdülő lányok eleve birtokolják azokat a tulajdonságokat, amelyekért eszményítik őket, másrészt a magyar lány egy elérni vágyott állapotként is értelmezhető. Szalay Fruzina Virágok című költeményében például a lányok életcéljaként fogalmazza meg, hogy tisztaságukkal, fiatalságukkal és életkedvükkel boldoggá tegyék környezetüket. „Az ifjú lányok mosolygó virágok, / Kiket az Úrnak jóságos kegye / A földre küldött, hogy szelíd bűbájuk / A szegény földet édessé tegye.”4 A Magyar Lányok szerzői a hajadonok személyiségjegyeként írják le a türelmet, jámborságot, derűt és szorgalmat, ezáltal azt sugallják, hogy „igazi magyar lány” csak az lehet, aki megtestesíti ezeket a tulajdonságokat.

A Magyar Lányok szövegei alapján a serdülő lányokat biológiai és érzelmi fejlettségük választja el a gyermekek közegétől, a felnőttek világától pedig nemcsak a házasságkötés (ezáltal az első szexuális aktus) vagy a nagykorúság betöltése, hanem a hagyományos női szerepek elsajátítása is. A lapban főként utóbbira találunk példát, a szerzők leggyakrabban az általuk preferált női feladatkörök betöltését jelölték meg az érettség kritériumaként. Ezzel kiaknázták a kamaszok nagylánnyá válás/felnövés iránti pszichológiai vágyát, hiszen a még férjezetlen, szülők fennhatósága alá tartozó lányok hipotetikusan lehetőséget kaptak arra, hogy a megfelelő szerepminták elsajátításával közegük felnőttként kezelt, autonóm tagjaivá válhassanak. Ezt a sémát követhetjük nyomon Tutsek Anna Magyar Lányokban közölt első munkájában is. A Kis anyám című folytatásos regény protagonistája a 15–16 év körüli, folyton unatkozó Blanka kisasszony, akinek éretté válása a cselekmény három pontján is nyilvánvalóvá válik. Jelképesen először akkor válik felnőtté, amikor anyaszerepet vesz fel egy félárva kislány (végül ideiglenesnek bizonyuló) örökbefogadásának köszönhetően, másodsorban amikor kenyérkereső édesapjának halála után dolgozni kezd. Harmadrészt és teljes mértékben pedig akkor viszi színre érett nőként a történet, amikor már képes reflektáltan viszonyulni korábbi viselkedéséhez, és gondolkodásában is megjelenik a nyugodt családi élet és a munka utáni vágyakozás.

Annak ellenére, hogy serdülő lányoknak szánt ifjúsági lapban jelentek meg, kevés költemény visz színre fiatal lányalakokat vagy tematizálja a korabeli bakfisokra jellemző hangulatokat, érzelmeket. A hajadonok megszólalási lehetőséget ritkán kapnak a versekben, a költők az érzések és a vágyak idealizált tárgyaiként, hang nélküli múzsákként ábrázolják őket. Hegedüs István Fiatal lány naplója című művének versbeszélője a „szent gyermekfő” szobájába lépve naplóíráson kapja a „mesék tündérkirálylányá”-nak nevezett kamaszlányt, aki mindvégig passzív szerepben marad.29 Móra István Húgomnak című költeményében a lírai alany lánytestvérének címzi ugyan tanácsait, de párbeszéd nem alakul ki köztük, a húg nyelvileg nem képződik meg, csak érzelmi-testi megnyilvánulásra képes:

Jonathan Culler a líra történeti ívét felvázoló monográfiája szerint a költészet (poetry) és a líra (lyric) mint fogalmak a modernitásban különültek el egymástól: a költészet a verses alkotások általános kategóriájaként értendő, a líra azonban ezen halmazon belül specifikus tulajdonságokkal bír.33 Azokat a költeményeket nevezhetjük meg líraiként, amelyeket szenvedélyesség, érzelmesség, kifejezőerő, a narrativitásnak és a kötött formáknak az elvetése, illetve a szubjektum középpontba kerülése jellemez, vagyis amely tulajdonságokról a modern költőkre (akár Baudelaire, Apollinaire vagy Mallarmé nevére, Magyarországon pedig főként a Nyugat körére) asszociálunk. Culler distinkciója alapján a hetilap századfordulós versanyagának csak kisebbik hányada illeszkedik a modern lírafogalomba. A gyerekköltészet a századfordulón mellőzi a Hugo Friedrich által modernként számba vett jegyeket, többek között a disszonanciát, a többértelműséget, a feszültséget és a homályosságot.34 A modern költészet lázadt a hagyományos, bevett irodalmi formákkal szemben, azonban a Magyar Lányok hetilap abban volt érdekelt, hogy az oktatásban is használható, formailag és tartalmilag mintaszerű versanyagot adjon át az olvasóknak. A fiatalok irodalmi művelése nem tudott volna megvalósulni, ha a Magyar Lányokban közölt költemények normaszegőnek bizonyulnak, vagy akár szándékosan ellenállnak az értelmezésnek. Culler az európai irodalomra vonatkoztatva megállapítja, hogy a 18. századtól a líra funkciómegoszláson ment keresztül, elhatárolódott a dramatikus, didaktikus és epikus költészettől.35 „A líra költészeten belüli térnyerésének egyik oka az epikáról és a drámáról való lemondásból is fakad: az epika regénnyé vált, a dráma pedig a verses formából a prózába vándorolt.”36 A lírikus költők a tanítás, nevelés, történetmondás szándékát elvetve diszkurzív cselekvési aktusok megvalósítására törekedtek. A Magyar Lányok versanyaga viszont leginkább epikus, dramatikus és didaktikus jegyeket mutat, a költők többségét egy adott narratíva verses elbeszélése, bizonyos tárgyak és élethelyzetek eszményítő, eufemisztikus megrajzolása, illetve fiatal lányokra vonatkozó tanulságok levonása ösztönzi. Társadalmi üzenetet közvetítenek az egyszerű falusi és családi életet eszményítő versek, amelyek közé például Havas István A mi házunk… című verse is tartozik. A versbeszélő képzeletében a kis fehér falú, szalmatetős ház olyan idillikus térként tételeződik, amelyért még a király is elcserélné palotáját.37 A tisztes szegénység, egyszerű paraszti élet gyakran jelenik meg témaként, és általában morál és erkölcsösség képzete kapcsolódik hozzá.

A versek legnagyobb hányada témájának és jó hangzásának köszönhetően szavalásra is alkalmas, Pósa Lajos költeményein túl többek között Endrődi Sándor Tündérkert és Palágyi Lajos A bujdosó vezér című verseit is előadták iskolai ünnepségeken.38 A nemzeti kultusz építésében és a kulturális emlékezet továbbhagyományozásában játszanak szerepet azok a versek, amelyek a magyar nemzet nagy történelmi, politikai és kulturális alakjait, helyszíneit, eseményeit jelenítik meg. Kossuth Lajos, Munkácsy Mihály, Petőfi Sándor, I. Béla király, vagy a II. Rákóczi Ferencet Rodostóba követő Losárdi Zsuzsánna, Árpádházi Szent Margit és Attila hun király felesége, Réka királyné életútja szerepelnek követendő példaként. A versek legnagyobb része tehát a lírai én érzelmeinek megnyilvánulása helyett nyelvi objektumok leírására irányul, esetenként egy csattanóval végződő narratíva képződik meg.39 Jelentős csoportot alkotnak a vallási nevelés részét képező versek is. Az imádságok, fohászok olyan kulcsszavak, mondatok mentén íródtak, amelyek a ritmikával együtt mnemotechnikai funkciót látnak el: „Felém ragyog, Atyám, mindig fényes orczád / Kihez fordúlhatnék, hogyha nem tehozzád!”40 Az alábbi korpuszhoz tartozó szövegek még inkább támaszkodnak az ismétlődésre, gyakoriak az iteratív versszakok, szavak és rímek. Az imádságok mellett terápiás funkcióval bírnak a gyászfeldolgozást segítő versek, amelyek a szülők, főként az édesanya halálát tematizálják. Jékey Aladár Egy felleghez című versében a lírai én egy természeti jelenséggel azonosítja magát: az esőfelhőből lehulló csapadék saját, édesanyja sírja fölött hullajtott könnyzápora.41