A serdülők olvasási gyakorlata fontos társadalmi üggyé vált a 19. század utolsó évtizedeire, amelyből lányifjúsági hetilapja elindításával a Singer és Wolfner Kiadó is kivette a részét. Tutsek Anna egyrészt új protagonistatípust vezetett be a magyar nyelvű fikciós irodalomba, másrészt programszerűen vállalta a szórakoztató és egyben edukáló, eredeti magyar nyelvű szövegek megjelentetését, amellyel a fiatal lányok olvasásgyakorlatát kívánta átalakítani. Azzal párhuzamosan, hogy Tutsek a bevett értékekre tanító, morális értelemben vett „illendő” olvasmányok hiányát akarta pótolni a hetilap szövegközléseivel, a „Szerkesztő postája” rovatban kontrollálni próbálta a lányok olvasmányait. Azonban a lap szerepe és hatóköre túlmutat az irodalmi diskurzuson: a Magyar Lányok a magyarországi lánykultúra alakító platformjává vált. A 19. században, a nemzetállamok kialakulásának idején „a kortársak a lánynevelés kiterjesztésétől […] főként a nemzeti szellem megerősítését, a nemzetállam kimunkálását várták”.1 A magyar iskolarendszer infrastrukturális kiépülése tehát összekapcsolódott a magyar nyelv ápolásának és a nemzeti érzés erősítésének igényével, valamint hozzájárult a gyermekek társadalmon belüli elkülönüléséhez, az „iskolás gyermek” konstrukciójának létrejöttéhez.2 A gyermek gazdasági és társadalmi szempontból is befektetésre érdemes, értékes tényezővé vált,3 ezért a frissen kibontakozó oktatási hálózatnak szüksége volt olyan „megbízható” szépirodalmi periodikákra és könyvekre, amelyek miközben a gyermekek szabadidős olvasmányaként funkcionáltak, tanítási-nevelési céloknak is megfeleltek. A Magyar Lányok szövegei középosztálybeli értékekre (például honszeretetre, takarékosságra, becsületességre, szorgalomra, szerénységre) nevelték az olvasókat. Irodalmi anyaga szilárd morális értékrendet közvetít, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy mi számít a kor értékrendje szerint helyes vagy helytelen cselekedetnek. A korábbi évtizedek ifjúsági lapjaihoz képest (Fiatalság Barátja, Virágcsokor, Kis Vasárnapi Ujság, Magyar Ifjuság, Leány-világ stb.), amelyek számottevő részét külföldi munkák fordításai, átdolgozásai tették ki, a Magyar Lányok programszerűen a fiatalság magyar nyelvű akkulturációját szolgálta – főként a német hatás ellenében. Hazai szerzőktől származó, idegen nyelvtani szerkezetektől és szavaktól mentes, magyar nyelven írt szövegeinek köszönhetően a nagyobb városi iskolák könyvtárának állandó tartozékává vált,4 és olvasókörök keretében, illetve magyar nyelv- és irodalomórákon is felhasználták.5