Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

1936 – Bethlen Margit az Ünnep szerkesztője lesz

„Átélt történelem” – lejegyzett történelem: Bethlen Margit publicisztikai írásai

Rózsafalvi Zsuzsanna

Bethlen Margit (1882–1970) életműve, írásművészete nem a formabontó és radikális változást felmutató, hanem – legalábbis prózája külső jegyeiben – a tradicionálisabb női írói életművek sorába tartozik; alighanem ezért sem vonta magára az utókor, az irodalom- és sajtótörténet kutatóinak figyelmét. Írásaival szemben gyanút kelt(ett) az is, hogy első sikerei egybeestek azzal az időszakkal, amikor férje miniszterelnökként 1921 és 1931 között vezette az országot. A többkötetes szerzőként és sikeres színpadi művek írójaként vele készített interjúk szinte mindegyike kitért arra, hogy ő voltaképpen Bethlen István felesége, s a róla készített méltató (esszé)portrék sem kerülték meg ezt a kérdéskört.1 A húszas évek végén a már közismert szerzőnek számító Bethlen Margitról írott, az Erdélyi Szemlében közzétett esszé is tükrözi a vele kapcsolatosan megfogalmazódó szkepszist:

„A magyar miniszterelnök felesége. Határozott, öntudatos, sok tekintetben férfias energia, a művész-lélek finomságaival átszőve. Irónő. Milánóban már bemutatták színművét, »A szűrke ruhát«, Budapesten 12-én mutatták be. A kolozsvári Magyar Szinház tagjának budapesti vendégszereplése alkalmával pedig mint cseredarabot, a társulat titkára már lekötötte Bukarest számára. Valószinüleg Kolozsvárt is szinrekerül. Bethlen Margit grófnő, a magyar miniszterelnök felesége, mint irónő is az érdeklődés központjában van tehát. Érdemes megismerni a miniszterelnökné irodalmi portréját.

Erdélyi arisztokrata asszony. Néhányan, régen is tudtuk, hogy foglalkozik irással, de az akkor egyszerü, csendes erdélyi életet élő mágnás asszony még nem igen bocsátotta szárnyra széplelke galambfiókáit. Amióta azonban pesti asszony, amióta férje nevét mind gyakrabban halljuk a politikában, azóta Bethlen Margit is mind sűrűbben lép elő az irodalomban. Korántsem akarok kedvezőtlen kapcsolatot keresni e két tény között, sőt ellenkezően, jól esik megállapithatni, hogy aktivitásuk erejét igy fokozták egymásban a politikus-férj és a politikusné-iróasszony.”2

A számos, hasonló eredményre jutó írás közül ez csupán egy, leginkább a szintézisalkotó volta miatt kiragadott és példaként felmutatott szöveg.

A miniszterelnök-feleség címke mellett máig hatóan problematikusnak számított az is, hogy Bethlen Margit arisztokrataként művészi pályát választott. Nincs ezzel egyedül a korszakban. Közismert Bánffy Miklós életművének recepciója, mely napjainkig viaskodik az Ady Endrétől3 Illés Endréig4 megfogalmazott dilettáns/amatőr minősítéssel.5 Bethlen Margit nemcsak származását tekintve volt hasonlatos a számos művészeti területen maradandót alkotó Bánffyhoz, hanem ifjú koruk óta barátok is voltak. Irodalmi témáik és korabeli fogadtatásuk is hasonló volt. A gróf Bethlen András és Mocsonyi Lívia lányaként született Bethlen Margit ifjúkorát Betlenben, Budapesten és Kolozsvárott töltötte, az erdélyi arisztokrata családokkal, így a Bánffy, Teleki családokkal is szoros kapcsolatban állt. Mint általában az arisztokrata családok nőtagjai, nem iskolai, hanem kiváló magánnevelésben részesült: több nyelven beszélt, és rendkívül tájékozott volt az irodalomban. Íróvá válását azonban csak részben ennek, részben a véletlennek köszönhette.

1	A Pesti Hirlap Nagy Naptára 1932-es évfolyamának kötetében az írónő A játszma című elbeszélését előzi meg az a laudáció, mely ugyan saját, írói jogán tartja érdemesnek közölni az írónő művét, azonban az esztétikai közelítés mellett erős társadalmi meghatározottságát, beágyazottságát is hangsúlyozza: „A mai magyar szépirodalomnak ilyen domináló személyisége Bethlen Margit grófnő, Bethlen István gróf felesége. Üde, naiv mesékkel és meseszerü reális történetekkel lépett be az irodalomba, és akkor is észre kellett volna venni mingyárt, ha történetesen nem Magyarország miniszterelnökének a felesége. Költői fantázia és az élet valóságos ismerete nyilvánult meg ezekben az irásokban, amelyekből ezeken kivül eleven stilus és teljesen egyéni hang csendül ki.” N. n., „Irók és költők: Bethlen Margit”, in A Pesti Hirlap Nagy Naptára az 1932. szökő évre, A Pesti Hirlap Könyvtára 8, 75 (Budapest: Légrády Testvérek, 1932), 75.
2	N. n., „Bethlen Margit grófnő irodalmi portréja”, Erdélyi Szemle 6, 5. sz. (1929): 4–5, 5.
3	„Kisbán Miklóst pszeudonimnak hírlelik. Ugyancsak hírlelés szerint Kisbán Miklós: gróf Bánffy Miklós volna. Akárki, komoly irodalmár, akármit beszél. Fontos dolog az ilyesmi. Nekünk például dupla öröm ez a könyv, ha így van. Íme egy előkelő magyar amatőr, aki csakugyan előkelő. Eötvös, Kemény s néhányak, régiek óta az úgynevezett előkelők nem kényeztettek el bennünket. Szinte megdöbbentő ennek a 7–9–11 ágú koronás osztálynak lelki elzüllése. Ez az intellektuális és kulturális süllyedés szinte páratlan. Fizikai romlása régi már ez osztálynak. Most robogva indul meg a politikai. A dzsentri után íme magva szakad az exkluzív históriának.” Ady Endre, „Kisbán Miklós”, Budapesti Napló, 1906. ápr. 8., 9.
4	„Sok rossz írót ismertem, dilettánst csak egyet. Bánffy Miklóst. A rosszak között akadtak nagyon rosszak, alig rosszak. Olyanok is, akiknek a tehetsége vagy a gerince valamiképpen eltörött. De Bánffy nem volt rossz író, ő nagyméretű dilettáns volt.” Illés Endre, „A dilettante”, in Illés Endre, Írók, színészek, dilettánsok, 657–679 (Budapest: Magvető, 1968), 657.
5	Bővebben ld. Vallasek Júlia, „Az elismerés fokozatai: Bánffy Miklós munkássága a második világháború idején”, Holmi 14, 10. sz. (2002): 1308–1317.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero