A színházi sikerek előtt azonban a már háromgyermekes családanya – akit a közéletben Bethlen András egykori földművelésügyi miniszter lányaként és Bethlen István feleségeként tartottak számon – életében nagy fordulatot jelentett, hogy 1928-ban – még férje miniszterelnöksége alatt – a Budapesti Hirlap, a Pesti Hirlap és majd a harmincas évek közepétől az Ünnep publicistája lett.1 Heti, havi rendszerességgel publikálta tárcáit, riportjait e napilapokban, írásai mindmáig kiadatlanul hevernek e sajtótermékekben.

 

 

Bethlen Margit a laphoz annak megszűnéséig, 1939-ig hű is maradt. S a visszaemlékezés helytállóságát megerősítí, hogy a Pesti Hirlap 1928-tól közölte első meséit: legelőbb Három mese főcímmel A porcelán-mandarin, A királylány, aki vasárnap született, s a Bretagnei-monda jelent meg.4 A fenti idézet szerint tehát Herczeg ugyanekkor kérte fel Bethlen Margitot, hogy legyen a Budapesti Hirlap belső munkatársa, ahol márciustól publikált szintén ugyanebben a műfajban.5 Feltételezhető azonban, hogy létezhetett egy szóbeli megállapodás, miszerint az előbbi napilap a szépírói szövegeknek ad teret, míg a Pesti Hirlapban inkább publicistaként nyilvánul meg. Az sem zárható ki, hogy ez a dichotómia az írónő saját döntése volt. Harmadik fontos publikációs fórumához, a mára már szintén elfeledett, színvonalas családi laphoz, az Ünnephez csak 1935 telén csatlakozott, melyben előbb Megyery Ella mellett dolgozott, majd hamarosan főszerkesztő lett. Az Ünnep újraértelmezve folytatva a 19. század második felében született laptípus hagyományát, ismeretterjesztő cikkeket, divatképeket, kritikákat, színvonalas szépirodalmat közölt – világnézeti elköteleződés nélkül. A képes magazint eredetileg Megyery Ella írónő – Megyery Sári színésznő testvére – alapította 1935-ben, s Bethlen Margit ténylegesen 1936-ban kapcsolódott be a lapszerkesztésbe. Megyery – aki A Hétnél kezdte újságírói pályáját – korábban szintén a Pesti Hirlapnál dolgozott, és számos, főképp úti élményeit szintetizáló könyv szerzője volt. Vélhetően Bethlen Margit városrajzait, tárcáit nem kis részben az ő írásai is ihlették, de mintaként szolgálhatott számos más kortárs tárcaíró is. A Pesti Hirlap „Vasárnapi Krónika” és „Tegnap és ma” rovatában Márai Sándor 1936-tól írta irodalmi nyelven megszólaló, máig izgalmas témákat érintő tárcáit, de az írónő stílusára a bensőbb baráti körébe tartozó Harsányi Zsolt is hatással lehetett. Azonban más lapok, például a Pesti Napló publicisztikáját is ismerhette: Szász Zoltán, Lakatos László és Laczkó Géza tárcái is minták lehettek. A lap alcíme szerint képes szépirodalmi hetilapként definiálta magát, valójában az irodalmi tematika csupán egyik pillére volt, s inkább ismeretterjesztő, rajzokkal és fotókkal gazdagon illusztrált társasági lapként értelmezte magát, formáját és szellemiségét a modernizálódott Conversations-lapok könnyedebb variánsaként határozva meg. Jellegében emlékeztet a Vasárnapi Ujság nyomdokain 1933-ban újraindult, Révay József és Schöpflin Aladár szerkesztette Tükörhöz.

 

 

Összegzésként elmondható, hogy Bethlen Margit e három orgánumban megjelent írásai között részben tartalmi párhuzamosság, részint viszont műfaji variabilitás tapasztalható, azonban az jól látszik, hogy a Budapesti Hirlap meséknek és novelláknak, míg a Pesti Hirlap és az Ünnep a közéleti kérdésekhez, kultúrához és az aktuális eseményekhez kapcsolódó tárcáknak adott teret, az utóbbi esetében inkább a kultúrához és művészetekhez való hozzászólás dominanciájával.