Bethlen Margit írásai élesen elkülönülnek a lapok erőteljesen ellenőrzött, politikai tartalmaitól szubjektív, individuálisabb nyelvezetükkel és nem (direkt) közéleti témákat megszólaltatva.1 Publicisztikája szilárd, de nem dogmatikus etikai-morális alapon nyugszik, nyitottságával, decens megszólalásával különös színfoltja a két világháború közötti sajtóirodalomnak. Tárcái, szépírói és drámai művei egyaránt összefonódnak és összekapcsolhatóak rendkívül nyitott és színes személyiségével. Páratlan érzékenységgel reagált a hétköznapi élet jelentős mértékű és folyamatos átalakulására, az élet különféle jelenségeire, így például a technikai újításokra, Budapest városképének fejlődésére, a korszak mentalitásváltozásaira, különböző közéleti és politikai eseményeire, a közelmúlt és a jelen irodalmi teljesítményeire, s esszéportréiban a szubjektív és anekdotikus elemek alkalmazása révén sajátos színnel gazdagította kortársai és az utókor róluk való tudását. Publicisztikája nagyobbrészt a már említett sajtótermékekben lappang, kötetei közül az Impressziók szövegei példázzák leginkább az említett sokszínűséget, a választott témák rögzítésének motivációit, körülményeit és végső soron magát az alkotói sokszínűséget. Hasonlóan markáns kompozíció a megélt történelmet, a családot és a régiót elbeszélő Erdélyi történetek című kötet,2 melyben gyerekkorának fontos helyszínei, alakjai és a térség története elevenedik meg.3 Az Erdélyi történetek – noha rövidprózai munkák sorakoznak benne – párhuzamba hozható Bánffy Erdély-trilógiájával is. Bethlen Margit Pesti Hirlap-beli írásai a műfaj definíciója szerint is4 tipikus tárcák, az Ünnep-beli írások inkább műfaji sokszínűségükkel – rajz, tárca, riport, szerkesztői levél, könyvismertetés – tűnnek ki. A tárca bőséges szakirodalma hivatkozik a műfaj sajátos és átmeneti jellegére, mely születése pillanatától és legfőképpen a korai szakaszában meghatározta.

 

 

Bethlen Margit és férje születésük, származásuk révén az 1918-as Budapestre költözés előtt számos szállal kötődtek Erdélyhez, különösen sok időt töltöttek itt a Bethlen miniszterelnökségét megelőző időszakban. A fiatal pár Budapesten ismerkedett meg, de 1901-es esküvőjüket követően a régió „fővárosában”, Kolozsvárt éltek, a nyarakat a mezősámsondi kastélyban – itt nevelkedett Bethlen István – töltötték. Bethlen István 1901-től Maros-Torda vármegye országgyűlési képviselője is volt, valamint ötezer holdas gazdaságát vezette.15 A házaspár élénk társasági életet élt: a környékbeli rokonsággal rendszeresen látogatták egymást, kulturális és sportesemények alkalmával is találkoztak. Bethlen Margitot családi kötelék és életeseményei kapcsolták össze Kolozsvárral és Bethlennel. Ezen emlékek Erdély elcsatolását követően irodalmi témaként, visszatérő motívumként jelentek meg a régióról szóló tárcáiban és elbeszéléseiben. Erdély földrajzi és kulturális meghatározottsága, az ott élő arisztokrata és nemesi családok mindennapjai és élethelyszínei (Erdélyi kastélyok és családok16), a hozzájuk kötődő, anekdotává vált történetek (Jeanette tant’17), a helyi tradíció számos írásában feltűnt, az életmű fontos forrásává vált, s a második bécsi döntést, Erdély északi részének visszacsatolását követően a régi és újabb idekapcsolódó írásaiból kötetet is összeállított. A 8 Órai Ujság „K. E.” szignó mögé rejtőző recenzense – talán Gáspár Margit – nemcsak a megidézett helyszíneket, Kolozsvárt, Bethlent, Sámsondot, Zsukot, Gernyeszeget, Marosvécset, Zsibót, Zabolát, Bonchidát, hanem a szövegek hangulatát is méltató írásában lényeglátóan és jó ízléssel értékeli a könyvet:

 

 

A Stádium Sajtóvállalat Rt. kiadásában megjelent kötetben közzétett írásokban a városok, a plasztikusan megmutatott, megrajzolt élethelyszínek elevenednek meg a mai olvasó számára, s nemcsak számos adattal, hanem szubjektív vonásokkal is gazdagítják a hely-, család-, térhasználat- és a mentalitástörténeti kutatásokat.

 

 

Az 1929-es első, az írónő recenzióját köszönő Karinthy-levelet követően létrejött, kölcsönös megbecsülést sejtető kapcsolatot eddig figyelmen kívül hagyta az irodalomtörténet – annak ellenére, hogy Karinthy is rendszeres látogatója volt Bethlen Margit keddi irodalmi összejöveteleinek, s a grófnő a neve említése nélkül az Utazás a koponyám körülben is megjelenik egy fontos passzusban.36 A segítő szándék más alkalommal, más írók kapcsán is működött: a Radnóti Miklós – akit csak írásain keresztül ismert – munkaszolgálat alóli mentesítését kérő dokumentumot is szignózta.

 

 

Publicistaként a városi tér változásai mellett szívesen reflektált azoknak a közlekedési és kommunikációs eszközöknek a megjelenésére, elterjedésére és azok létmódjára is, melyek az emberek mindennapjait segítik a térhasználatban, az ismeretszerzésben. Miként Gyáni Gábor a közlekedési eszközök hálózatosodása és a technikai eszközök robbanásszerű fejlődése kapcsán állítja, mindezek hatással voltak a hétköznapi tapasztalatszerzésre, de a sajtó nemcsak használta előnyeiket, hanem e területek folyamatos változása állandó témát is kínált számára:

 

 

Szinte természetes, hogy a tárcaíró Bethlen Margit számára is izgalmasak a századelőn metropolisszá váló főváros innovációi: a telefon, a rádió, a repülés, az autóvezetés, melyekről kritikusan, olykor ironikusan, szellemesen ír (Elmélkedések autóvezetés-tanulás közben,50 Telefon51), nem titkolva a megjelenésük kiváltotta első félelmeit. Górcső alá veszi a változó és megújuló divatot (Divat52) és az olyan kommunikációs eszközöket is, melyek a tömeg befolyásolására szolgálnak (Reklám és propaganda53).