Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

1956 – A szamizdat sajtónyilvánosság1

Médiatörténeti aspektusok

Danyi Gábor

A második világháború utáni magyar irodalom- és sajtótörténet sajátos, de az utóbbi évtizedekben kevés figyelmet kapó fejezetét képezi a cenzúrázatlan, közismert szóval szamizdat irodalom. A hidegháború kulturális-politikai szótárának címszavaként a szamizdat hagyományos értelemben azokat a szövegeket foglalja magában, amelyek a Sztálin halála (1953) és a vasfüggöny lebontása (1989) közötti poszttotalitárius időszakban cenzúrázatlan formában keringtek a szovjet blokk országaiban – többek között a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és jóval szerényebb hatókörben Magyarországon. A szamizdat, amely a nonkonformista művészeti, emberi jogi és egyéb társadalmi csoportoknak egyaránt jellegzetes produktumává vált, jóval többnek tekinthető szövegek puszta gyűjteményénél, hiszen azok előállításának, terjesztésének és fogyasztásának egész rendszerét magában foglalta.2 A különböző jellegű szövegek intézményektől független, nem hivatalos módon történő termelése és elosztása a diktatúra béklyói között is képes volt megteremteni a művészeti, kulturális vagy szakmai autonómia bizonyos fokát.

Bár a szamizdat a hidegháború időszakának vált az egyik jelképévé, a jelenség gyökerei a kora újkori íráshasználatig nyúlnak vissza.3 Ebből a hosszú távú perspektívából nézve felvetül a kérdés, hogy hogyan helyezhető el a szamizdat irodalom az európai írás- és nyomtatástörténetben. Sükösd Miklós – Jurij Lotman „szemioszféra” fogalmának az analógiájára – a szamizdat tiposzféraként való vizsgálatát indítványozta, amely fogalomban a szamizdat jelenségének valamennyi aspektusát egyesítette: egyaránt ünnepelte benne a cenzúra elleni évszázados harc eszközét, az országokon átívelő információcsere médiumát a kétpólusú világrendszer időszakában, a demokratikus változásokhoz vezető folyamatok egyik tényezőjét, és a blog, valamint a civil újságírás előfutárát. Mindezt abból a szempontból tette, hogy „a szamizdat kiadványok technológiai előállításának fejlődése néhány évtized alatt újrajátszotta a kommunikációtechnológia fejlődésének eredeti folyamatát”.4 Mindez elsősorban az oralitástól a kézíráson át a sokszorosítás egyszerűbb formáiig, majd az írógép és az indigó használatától a nagyobb hatásfokú nyomtatásig történő elmozdulást jelentette, ami egyaránt döntő változásokat hozott az anyagok textualitása és a hozzájuk kapcsolódó kulturális praxisok terén.

Figyelembe véve ezeket a kommunikációtechnológiai elmozdulásokat, érdemes médiatörténeti aspektusból szemügyre venni a szamizdat tágabb értelemben vett kultúráját és annak magyarországi sajtóvonatkozásait. Az alábbiakban a magyar szamizdat sajtótörténet 1956 és 1989 közé eső irodalmi-művészeti karakterű lapkezdeményezéseit a kelet-európai szamizdat kultúrájának tágabb kontextusába helyezve azt vizsgálom, hogy az egyes sokszorosítási eljárások milyen szövegmodellekkel kapcsolódtak össze, milyen szerepeket hívtak életre, és hogyan határozták meg az irodalmi produkció és recepció mintázatait.

1	A tanulmány az NKFIH által támogatott OTKA K 132124 „Történetek az irodalom médiatörténetéből” kutatási projektum keretében készült.
2	A szamizdat újabb szakirodalmához ld. Friederike Kind-Kovács és Jessie Labov, szerk., Samizdat, Tamizdat, and Beyond: Transnational Media During and After Socialism (New York: Berghahn, 2013); Friederike Kind-Kovács, Written Here, Published There: How Underground Literature Crossed the Iron Curtain (Budapest – New York: CEU Press, 2014); Valentina Parisi, szerk., Samizdat: Between Practices and Representations: Lecture Series at Open Society Archives, Budapest, February–June 2013 ([Budapest]: Central European University, Institute for Advanced Study, 2015); Poetics Today [Publish and Perish: Samizdat and Underground Cultural Practices in the Soviet Bloc 1.] 29, 4. sz. (2008); Poetics Today [Publish and Perish: Samizdat and Underground Cultural Practices in the Soviet Bloc 2.] 30, 1. sz. (2009); Erika Rissmann, szerk., Szamizdat: Alternatív kultúrák Kelet- és Közép-Európában 1956–1989 (Budapest: Stencil – Európai Kulturális Alapítvány, 2004).
3	Danyi Gábor, „Cenzúrán túl, nyomtatáson innen: A szamizdatok textualitása és történeti előzményei”, in Doromb, szerk. Csörsz Rumen István, Közköltészeti tanulmányok 2, 317–327 (Budapest: Reciti, 2013); Tóth Zsombor, A kora újkori könyv antropológiája: Kéziratos irodalmi nyilvánosság Cserei Mihály (1667–1756) írás- és szöveghasználatában (Budapest, Reciti, 2017); Szilágyi Márton, Forrásérték és poétika: Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója (Budapest: Reciti, 2017).
4	Sükösd Miklós, „A szamizdat mint tiposzféra: Földalatti nyomtatási kultúra és független politikai kommunikáció a volt szocialista országokban”, Médiakutató 14, 2. sz. (2013/2): 7–26, 15.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero