Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Világirodalmi vonatkozások

Elsődlegesen a multikulturális közegből hozott számukra-való-evidenciák, a délszláv irodalmi-művészeti, illetve bölcseleti, filozófiai művek fordítására összpontosítanak, miközben – több magyarországi vagy nem exvajdasági (vendég)szerkesztő mellett – más irodalmakat ismertető tematikus lapszámok is létrejönnek. Ezáltal önmaguk (a talajvesztettek, a gyüttmentek, a minor irodalmat művelők, a kukások, a földönfutók1) interpretációjához (sőt kanonizációjához) tudatosan teremtenek további lehetőségeket, irányvonalakat, önmaguk kontextusát a világirodalmi és nem kifejezetten csak az egyetemes magyar irodalmi közegben kialakítva. Ezt jelzik például a skandináv lapszámok, a Farkasok és bárányok (2004/48, a szám finn anyagát Rikka Szalai és Nana Smulovitz válogatta), a Mint a norvég (2011/76, Pap Vera-Ágnes vendégszerkesztésében), a Skandináv lottó (2015/91, Pap Vera-Ágnes szerkesztésében) vagy a Nabokov-szám (2005/51). Mindez (a világirodalmi kontextus, a vendégszerkesztés, a heterogenitás és az együttgondolkodás) összefügg a symposionista első nemzedék poétikájával és értelmezői, öndefiníciós gesztusával, mely a symposion szó „lakoma”, „közös ivászat” jelentésében is megmutatkozik, és kapcsolódik Platón Lakomájához, azaz a filozófiai eszmecserékhez, a bölcseleti kérdések nyilvános megvitatásához. Az Ex Symposion Gerusija című tematikus lapszámának (2013/81) hátsó belső borítóján – tizenegy évvel az indulás után – már fiatal, magyarországi szerkesztők (Krusovszky Dénes, Pályi Márk, Szegő János) összegzik Lex Symposion (Utazó Európa) című írásukban a folyóirat szerkesztésének lapszámról lapszámra öröklődő alapelveit.

„A kisebbségiség metaforikus fölfogásával összeegyeztetve, a kezdetektől minden számunk tematikus. Ez a mi szexepilünk olyan, mint mikor valaki fiatalon megkopaszodik – sem az előnyöket, sem a hátrányokat nem nélkülözi. Az előnyök közé tartozik a folyamatos frissesség, a nivellálás, a megújulás, amelynek köszönhetően nem kell attól tartanunk, hogy a rovatstruktúra beszárad, a szerkesztési elvek pedig kiszámíthatóvá válnak; illetve azt a nagyon sokféle nézőpontot, ami a szerkesztőinket és az alkotógárdánkat jellemzi – akik közé egyaránt tartoznak a háború elől emigrált vajdasági alapítókon kívül Ceauşescutól elüldözött erdélyiek és »anyaországi« »gyüttmentek« (többek közt jelen sorok írói, a szerkesztőség fiatal generációja), mindig egy-egy konkrét diskurzusra szegezhetjük. S ne feledkezzünk meg a Symposion szó eredeti jelentéséről: a különféle témákat – ahogy a folyóirat címe is jelzi – lakomaszerű sokszínűséggel, zajosan, oldottan, sőt, ha az alaposabb megvilágításhoz szükséges, akár normaszegően igyekszünk kitárgyalni. Kulturális svédasztal, ahol a biokonyha mellett a lacipecsenye is jelen van.”2

A folyóirat programjának kialakításában meghatározóak a különböző új találkozások, a szerkesztőségben történő módosulások, egymás érdeklődésének kölcsönös tágítása, és természetesen a műfordítói tevékenység. Az Ex Symposion, akárcsak az Új Symposion, már az első számától fogva közöl fordításokat, szerkesztői, szerkesztőbizottságának tagjai közé jelentős műfordítók tartoznak (Ladányi István, Rajsli Emese, Radics Viktória), de alkalmanként az író, illetve költő munkatársak (Balázs Attila, Bozsik Péter) is intenzíven bekapcsolódnak a közvetítői munkába. Nemcsak szépirodalmi szövegeket ültetnek át, hanem a symposionisták világlátása, gondolkodásmódja és esztétikai programja szempontjából fundamentálisnak számító, a magyarországi köztudatban nem vagy kevésbé jelen lévő szerzők filozófiai értekezéseit, a délszláv tudományos próza (esszé és tanulmány) kiemelkedő textusait is. A szépirodalom és az esszészövegek közül például Mirko Kovačot és Filip Davidot a De bello civili című számban (1994/8–9), Branko Čegecet a Riefenstahl-számban (2005/52) Bozsik Péter fordítja,3 Balázs Attila az Ivo Andrić-számban (2007/61–62) Predrag Čudić több versét is átülteti magyar nyelvre,4 miközben a Benyúlás-számban (1992/1–2) Charles Bukowski Egy vén kujon feljegyzései című elbeszélését,5 a Végel László-számban (2012/80) pedig Tara Bergin egyik versét fordítja.6 Balázs Attila az említett műfordítások mellett interjúkat is készít, a szerb íróval, Svetislav Basarával beszélget (akitől az Ex Symposion többször is közöl prózát, esszét),7 vagy a Krízis 2.-számban (2010/69) az amerikai irodalom fenegyerekét, az éppen Magyarországra látogató Breat Easton Ellist többek között a Walt Disney-hagyományhoz fűződő viszonyáról faggatja.8

Amellett, hogy a lap munkatársai között neves délszláv írókat is találunk (Vojislav Despotov, Filip David, Mirko Kovač, Jovica Aćin), a szerkesztőség a hajdani Jugoszlávia paradigmatikus szerzőinek tematikus számokat is szentel. A Kiš-szám (1993, 3–4.) a Kiss Dániel névre kiállított utazási igazolványon (a dokumentumon) keresztül vezet be Danilo Kiš bizonyos szövegeinek, aspektusainak értelmezésébe. A dokumentum és a dokumentaritás, sőt a személyesség, valódiság elvének problematizálása a későbbi lapszámokban is megjelenik.9 A Danilo Kiš-i életmű és életrajz, azaz művészet és biográfia, irodalom és élet poetikus összekapcsolása, az „örökutas”10 alkotói személyiség a még éppen csak megszülető, otthonkereső, hontalan folyóirat számára aktuális magatartásmintaként és kapaszkodóként szolgál. Közli az utolsó jugoszláv író Élet, irodalom és A hontalan című írásait,11 miközben létrehozza azt a heterotópikus teret, ahol egy másik, túlvilági állomásról megszólalhatnak és egymással párbeszédbe léphetnek a már elhunyt szerzők és szövegeik, így a Petri Györgyöt fordító Danilo Kiš és Petri György,12 vagy Leonid Šejka szerb festőművész Utolsó följegyzés című verse és Kiš Leonid Šejka halálára írt nekrológja.13 De a délszláv irodalom ilyen meghatározó íróegyénisége Ivo Andrić, az ő személye, munkássága köré is épül tematikus lapszám (2007/61–62). Ladányi István folyóirat-ajánló jegyzetében a gazdag életmű sokféle (olykor kisajátító) értelmezéseire hívja fel a figyelmet, ugyanakkor új, rendhagyó kutatási irányokat jelez, melyeket a szerzők (Damir Šabotić, Thomka Beáta, Faragó Kornélia, Hózsa Éva, Octavia Nedelcu) mindjárt képviselnek is. Ladányi kiemeli, hogy a szám további újdonságokat is közöl: ilyenek a friss Andrić-fordítások, a nagy Andrić-művek előtt/alatt készített jegyzetek, a műhelymunkák, „történetfilozófiai fejtegetések, az írói munka sajátosságainak, a magánéleti tapasztalatoknak a leírásai” magát a gondolkodást közvetítik.14

1	A következő Ex Symposion tematikus számokat idéztük meg: Talaj-vesztés, 5–7. sz. (1993); Minor irodalom, 44–45. sz. (2003), Tolnai Ottó vendégszerkesztésében; Gyüttmentek, 53. sz. (2005); Kuka, 54. sz. (2005); Földön futók, 58. sz. (2006).
2	Krusovszky Dénes, Pályi Márk és Szegő János, „Lex Symposion (Utazó Európa)”, Ex Symposion, 81. sz. (2013): hátsó belső borító.
3	Mirko Kovač, „Vezérek és értelmiségiek”, ford. Bozsik Péter, Ex Symposion, 8–9. sz. (1994): 4–5; Filip David, „Fekete és fehér mágiáról avagy értelmiségi a száműzetésben”, ford. Bozsik Péter, Ex Symposion, 8–9. sz. (1994): 6–7; Branko Čegec, „Kosárlabda”, ford. Bozsik Péter, Ex Symposion, 52. sz. (2005): 20.
4	Predrag Čudić, „Jelenségekről a kultúrában; Az érdek paradoxona; A legnagyobb szerb”, ford. Balázs Attila., Ex Symposion, 61–62. sz. (2007): 36.
5	Charles Bukowski, „Egy vén kujon feljegyzései”, ford. Balázs Attila, Ex Symposion, 1–2. sz. (1992): 53–64.
6	Tara Bergin, „Bak-fi”, ford. Balázs Attila, Ex Symposion, 80. sz. (2012): 66.
7	Balázs Attila, „A merénylet angyala, avagy hogyan jutunk tizennégyről tizennyolcra, meg azon is túlra: Beszélgetés Svetislav Basarával”, Ex Symposion, 101. sz. (2018): 35–38.
8	Balázs Attila, „Patrick Bateman Disneylandben (Breat Easton Ellisszel beszélget Balázs Attila)”, Ex Symposion, 69. sz. (2010): 48–50.
9	A művészet fikció és realitás közötti finom elmozdulásainak, játékainak, a transzgresszív, kizökkentő folyamatoknak „dokumentumaként” is olvasható a Dokumentum (2000/32–33), vendégszerkesztői egy OTKA-kutatás résztvevői, Horányi Attila, Jokesz Antal és Tímár Katalin; a számhoz Dokumentum 5 címmel egy budapesti és egy veszprémi kiállítás is kapcsolódott; a Magánnapló (2002/38–39), Fehérvári Tamás vendégszerkesztésében; a Kézirat (2015/88).
10	Balázs Attila, „Kiss Dániel kedvezménye (Érvényes igazolvány)”, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): első belső borító.
11	Danilo Kiš, „Élet, irodalom”, ford. Rajsli Emese, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): 44–46; Danilo Kiš, „A hontalan”, ford. Borbély János, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): 34–39.
12	Petri György, „Levéltöredék”, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): hátsó belső borító.
13	Leonid Šejka, „Utolsó följegyzés”, ford. nélkül, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): 118; Danilo Kiš, „Leonid Šejka halála”, ford. nélkül, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): 118.
14	Ladányi István, „Andrić – újratöltve”, Ex Symposion, 61–62. sz. (2007): első belső borító.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero