Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

A Tolnai Ottó-kézjegyek

A lapszámok, témáik mentén (túl a folyóiratkorpusz jelenvalóságán, kontextusán, a szerkesztőségen) felkínálják az egységes narratívába szervezés, szerveződés lehetőségét. Ez a narratíva azonban rizomatikus struktúrájú, amennyiben szinte mindegyik tematikus szám (akár külön a hívószavakra összpontosítunk, akár a köréjük épülő problémák, például identitáskonstruálás, történelmi emlékezet, dokumentum, Kelet-Közép-Európa, háború, emigráció, vidékiség, minoritás, irodalompolitika, vizualitás stb.) tekinthető központi, – a folyóirat poétikáját, formáját és a narratíváját – megvilágító, metainterpretációs fogalomnak. Ez a rizomatikus burjánzás a Tolnai-univerzum a vidék és a nagyvilág között oszcilláló, folyamatosan terjeszkedő, ugyanazt ismétlő, ám korrekciókkal, bővítésekkel ellátó módszerével is rokonságot mutat. A periodika a lapszámok impresszumában végig kiemeli Tolnai Ottó nevét. Habár Bozsik Péter fő- és felelős szerkesztői, folyóirat-szervezői és közösségteremtő munkája, társulva a köré tömörülő, veszprémi és budapesti alkotótársak tevékenységével, erőteljesen meghatározza a folyóirat harmincéves történetét, fontos kimutatnunk azon a Tolnai-kézjegyeket is.

Az Ex Symposion a magánmitológia-gyártásban látványos ambícióval rendelkező Tolnai Ottó bölcseleti érdeklődésének, művészetének és poétikájának több mozzanatát, elemét és motívumát hozza explicit módon játékba. A folyóirat számos filozófiai témájú szöveget, társadalomkritikus esszét közöl. Ilyenek a Benyúlás-számban Baudrillard és Bataille írásai,1 a Talaj-vesztés-számban Vilém Flusser esszéje,2 a Gyüttmentek-számban Bernhard Waldenfels írása.3 A filozófiai textusoknak jó része (és alkotója) erősen köthető Tolnai Ottó személyéhez, érdeklődéséhez, az általa „elterjesztett”, „szétszórt” témákhoz. Ilyen Gilles Deleuze, Félix Guattari vagy Radomir Konstantinović. A Minor irodalom-számban Gyimesi Timea tanulmányt is ír Deleuze (és érintőlegesen Guattari) filozófiájáról.4 Konstantinović A vidék filozófiája és a Descartes halála című köteteiből pedig az Ólomkatonák című tematikus szám közöl egy-egy részletet.5 Tolnai-kézjegyként értelmezhetjük a Nietzsche-különszámot, melynek első belső borítóján a folyóirat-ajánlót az „amatőr lélekbúvárként” aláíró Balázs Attila jegyzi Ördög a tükörben (írógéppel) címmel,6 s amely az örök visszatérés mítoszát hirdető Nietzsche írógépén keresztül rögtön párbeszédbe is lép a számban publikált Dionüszosz cool című Tolnai-esszével.7

Túl azon a tényen, hogy Tolnai a folyóirat lapszámaiban – az Új Symposion szerkesztési gyakorlatát, hagyományát továbbvive – folytatásokban publikálja a Feljegyzések a vég tónusához című (képzőművészeti) esszékötetének több darabját8 (a könyv majd csak 2007-ben jelenik meg az újvidéki Forum Kiadónál), az egyes lapszámok címei, témái is Tolnai művészetének hátterére és motívumvilágára, sőt a témák sokaságának, szerteágazódott voltának és egymásba kapcsolódottságának okán rizomatikusságára9 utalnak. Danilo Kiš, Leonid Šejka, a szemét(telep), a Kuka-szám (2005/54), a Jel Színház és Nagy József – a Woyczek-előadásfotók a De bello civili lapszámban (1994/8–9), a Jel Színházról „szóló” Jel Színház-szám (2015/89), a (kanizsai) sár motívum megjelenése a Nagy József-előadáson, illetve Balázs Attila róla szóló jegyzetén keresztül10 –, a Talaj-vesztés-szám (1993/5–7) képeslapanyaga, különös tekintettel a Dubrovnik-motívumra, Mészöly Miklós fontossága és a Sólyom-szám (1995/13–14), Vladimir Nabokov (2005/5), Vladimir Veličković grafikáinak megjelenése a folyóiratban, Benes József képzőművészeti anyagának beépülése, a Tolnai munkássága szempontjából fundamentális filozófiai szövegnek tekinthető Gilles Deleuze és Félix Guattari Rizóma című írása,11 a Fű-fa-szám (1996/15–16) és maga a fű-fa motívum (Tolnai a lapszámban publikált esszécímében is jelen van),12 a gyerekkori barát és symposionista alkotótárs, Domonkos István, a falu/vidékiség problémája a Falufón/lia-számban (2003/42–43, Mészáros Sándor vendégszerkesztésében), a Zsibvásár-szám (2017/95) és a piac/ócskapiac mint a Tolnai-szövegek visszatérő helyszíne. A Tolnai vendégszerkesztette Minor irodalom című szám (2003/43–44) az Ex öndefiníciós gesztusaként is értelmezhető, amennyiben az exjugoszláv múlttal rendelkező szerzők Magyarországra történt áttelepülésük ellenére is a kisebbségi pozíciójukat hangsúlyozzák.13 A szám azért is kuriózum, mert elsőként közöl részletet Deleuze és Guattari Kafka – A kisebbségi irodalomért című könyvéből, illetve Deleuze Filozófia és kisebbség, valamint Hogyan fessünk erőket című írásaiból.14 Emellett kisebbségi és nem kisebbségi magyar szerzők (Mikola Gyöngyi, Danyi Zoltán, Pályi Márk, Józsa Márta, Fenyvesi Ottó) publikálnak kisebbségi vonatkozású témákban.

A perifériára szorultsággal, a hatalmi elnyomásokkal szemben a művészeti magánvilág/otthon/haza megteremtése, a hatalom általi definiálással szemben az önmeghatározás, sőt a magánmitológia kialakítása Tolnai művészetének olyan sajátja, mely az 1983-ban Újvidéken megjelent kötet, a Virág utca 3 prózáiból,15 a mikrovilágban működtetett kozmoszból már ismerős lehet, de az Új Tolnai Világlexikon létrehozásából mint művészeti projektből is kitűnik. Az Ex Symposion Exjugó lexikon című száma (2013/82) hasonló világteremtő ambíciókkal rendelkezik, megidézi „a nyelvi univerzum mint otthon” elképzelést, miközben ironikus módon eszünkbe juttatja a kulturális fordíthatóság problémáját. Balázs Attila utószavában megadja a lapszám eredetét is:

„ […] ötletét a Leksikon yu mitologije (»A jugó mitológia lexikona«) adta, mely kötet 2004-ben jelent meg a zágrábi Postscriptum és a belgrádi Rende kiadók gondozásában, mintegy őszintén megtapsolható produktumaként annak, amit a józan ész diktálta újbóli közeledés ugyancsak ékes példájaként üdvözölhetünk. A kvázi-lexikon – hiszen az – szülőanyja Dubravka Ugrešić horvát írónő, cikkírói meg sokan, rendszeresen publikálók, miként csak alkalmilag tollat ragadók egyaránt. A könyv szerkesztői bevezetőjükben hangsúlyozzák a teljességre törekvés szándékának érthető hiányát. Miként mi is, amikor az ebből a lexikonból, mondhatni, teljes egészében hiányzó aspektust próbáljuk meg kamatoztatni úgy, hogy az alapműből is fölvillantunk ezt-azt. Ugyancsak a teljességre való törekvés szándéka és lehetősége nélkül.”16

A drMáriás festményeivel „illusztrált” lexikon azért nagyon heterogén anyag, mert nemcsak (ex)vajdasági szerzők írják a művészi szócikkeket (amelyek maguk is autonóm műalkotásként értelmezhetők), hanem magyarországi, erdélyi alkotók is. Némely szerző több szócikkel szerepel, s közülük Bozsik Péter és Balázs Attila (időnként Féderes Manó17) jelenléte különösen szembetűnő. A tényt fikcióval vegyítő szótár egyszerre dolgozik az ismerős és az újdonság tapasztalatával, feltárja a privát/személyes és a kollektív emlékezet anyagát, beépíti és kiforgatja a közhelyeket, a sztereotípiákat, a giccset. Olyan szócikkeket vonultat fel (a kultúra, a popkultúra, a történelem, a gasztronómia területéről), mint az ajvár, az Aszterix-füzetek, Az organizmus misztériuma (Dušan Makavejev 1971-es kultikus filmje), a Balkán, a burek, a couleur locale, a Crvena Zvezda, a Dominó, az el nem kötelezett országok vagy az Ex Symposion. Ez utóbbit Bozsik Péter jegyzi:

„EX SYMPOSION - Hősömnek 1991. szeptember 1-jén teljesült az egyik álma. Annak a lapnak lehetett a főszerkesztője, amelyikre évek óta vágyott, az (Új Symposion)nak. Ám a mámor nem tartott sokáig, másfél hónap múlva, miután családját Szegedre »deportálta«, neki is menekülnie kellett, mivel igényt tartott rá a jugoszlávnak akkor már nem mondható Néphadsereg (Jugoszláv Néphadsereg). Meghalni úgyis téves csatatéren. Pont ezt nem akart, ezért emigrált. Hamarosan kiderült, igen szép számmal szöktek át Magyarországra egykori sympós szerkesztők, így fölmerült, tán érdemes itt folytatni a lapot tovább, hisz nem lehetett tudni, a háború meddig tart, és lesz-e egyáltalán Új Symposion. Hősöm, a pörösködést elkerülendő, a lapot EX Symposion néven jegyeztette be. A keresztapja Balázs Attila, apja és anyja – az előbb említett szerkesztő szerint legalábbis – Hősöm volt. A kényszerűség okán – soha nem kaptak annyi támogatást, hogy »rendes« szerkesztőséggé válhattak volna – tematikus számokat kezdtek el gyártani, ami rájuk égett, mint Nesszosz inge. (A tematikus számokat legalább megjegyzik, mondogatta egy időben K. költő, de ki emlékszik – és itt találomra említ egy lapot – az x-edik évi 7-es számra?) Miután nagy nehezen megnyerték az első támogatást a József Attila Művészeti és Szociális Alapítványtól (pályázataikat, ezt csiripelték akkortájt a verebek a lószarban, az újvidéki Forum akkori vezetői próbálták rendre elgáncsolni), 1992 őszén megjelent az első, kisebb botrányt kavaró, Benyúlás című, a háború pornográfiájával foglalkozó számuk. Egy híres esztéta nemes egyszerűséggel azt mondta róla: gusztustalan. Valóban. Ahogyan a háború is.”18

1	Baudrillard, „Pornó-sztereó”, ford. Ladányi István, Ex Symposion, 1–2. sz. (1992): 3–5; Georges Bataille, „A nagylábujj”, ford. Fogarassy Miklós, Ex Symposion, 1–2. sz. (1992): 31–32.
2	Vilém Flusser, „Otthonosan a hontalanságban”, ford. Jósvai Lídia, Ex Symposion, 5–7. sz. (1993): 63–68.
3	Bernhard Waldenfels, „A nacionalizmus mint pótlék”, ford. Bakonyi Pál, Ex Symposion, 53. sz. (2005): 1–11.
4	Gyimesi Timea, „Közvetett szabad beszédben Gilles Deleuze-ről”, Ex Symposion, 44–45. sz. (2003): 10–17.
5	Radomir Konstantinović, „A sárfészek filozófiája”, ford. Radics Viktória, Ex Symposion, 17–18. sz. (1997): 45–50; Radomir Konstantinović, „Descaertes halála”, ford. Radics Viktória, Ex Symposion, 17–18. sz. (1997): 102–108.
6	Balázs Attila, „Ördög a tükörben (írógéppel)”, Ex Symposion, különszám (1994): első belső borító.
7	Tolnai Ottó, „Dionüszosz cool (Nietzsche írógépe)”, Ex Symposion, különszám (1994): 183–186.
8	Pl. Tolnai Ottó, „Feljegyzések A vég tónusához”, Ex Symposion, 1–2. sz. (1992): 6–12; Tolnai Ottó, „Gyengédebben”, Ex Symposion, 3–4. sz. (1993): 93–110; Tolnai Ottó, „A repülő úr és a repülő lány”, Ex Symposion, 5–7. sz. (1993): 160–186; Tolnai Ottó, „A csantavéri kisbicskázás”, Ex Symposion, 8–9. sz. (1994): 114–126.
9	Tolnai művészetének rizomatikusságáról ld. Gyimesi Timea és Mikola Gyöngyi vonatkozó tanulmányait: Mikola Gyöngyi, A Nagy Konstelláció: Kommentárok Tolnai Ottó poétikájához (Pécs: Pécsi Direkt, 2005); Gyimesi Timea, „Szerelmes földrajz: Tolnai szigetei”, in Gyimesi Timea, Szökésvonalak: Diagrammatikus olvasatok Deleuze nyomán, 55–78 (Budapest: Kijárat Kiadó, 2008); Mikola Gyöngyi, A véső nyoma (Budapest: Kijárat Kiadó, 2010); Gyimesi Timea, „Tolnai Ottó művészetének francia kötődései: Geofilozófiai artikulációk”, Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 35–36 (2021): 101–115.
10	Balázs Attila, „A sár”, Ex Symposion, 8–9. sz. (1994): első belső borító.
11	Gilles Deleuze és Félix Guattari, „Rizóma”, ford. Gyimesi Timea, 15–16. sz. (1996): 1–17.
12	Tolnai Ottó, „Összeírtam fűt-fát, sefűsefát”, Ex Symposion, 15–16. sz. (1996): 119–144.
13	A minor irodalom, a kisebbségi irodalmi beszédmód és a kisebbségi lét a későbbi lapszámokban kiegészül a roma irodalommal és a cigánysággal kapcsolatos témákkal. Ld. például Cigányút (2014/85).
14	Gilles Deleuze és Félix Guattari, „Mi a kisebbségi irodalom?”, ford. Karácsonyi Judit, Ex Symposion, 44–45. sz. (2003): 1–9; Gilles Deleuze, „Filozófia és kisebbség”, ford. Gyimesi Timea, Ex Symposion, 44–45. sz. (2003): első belső borító; Gilles Deleuze, „Hogyan fessünk erőket”, ford. Bánföldi Tibor, Ex Symposion, 44–45. sz. (2003): hátsó belső borító.
15	Tolnai Ottó, Virág utca 3 (Újvidék: Forum, 1983).
16	Balázs Attila, „Utószó”, Ex Symposion, 82. sz. (2013): hátsó belső borító.
17	Balázs Attila Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból című regényére (Újvidék: Forum Kiadó, 1985) utal.
18	Bozsik Péter, „Ex Symposion”, Ex Symposion, 82. sz. (2013): 17.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero