MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Történetek az irodalom médiatörténetéből
„Adomák”
Az „Adomák” szövegcsoport a folyóirat egész anyagának csaknem a felét teszi ki. Ezek a szövegek sincsenek rovatszerűen elkülönítve, csupán az utólagos tartalomjegyzék jelzi, mely írások tartoznak ide.1 A Nagy Tükör alapvetően az adomákra épült, tehát elsősorban nem az aktuálpolitikát és az akkori közéletet helyezte előtérbe, hangsúlyosan mindössze a „Politikai körút gyalog” című rovatban kerültek fókuszba a közéleti események. Azzalnem lehetne vádolni az élclapot, hogy valamely politikai párt a saját orgánumaként, eszközeként használta volna fel, hiszen az abszolutizmus idején ennek nem állt fenn a lehetősége. Ezzel ellentétben a későbbi élclapokat, Az Üstököst, a Bolond Miskát, a Ludas Matyit és a Borsszem Jankót már erősen meghatározta a politikai véleménynyilvánítás. Ahogyan Tamás Ágnes is kiemeli, „a kortársak a humort és a gúnyt erős politikai fegyvernek tekintették, az élclapokban megjelent szövegeket akár a vezércikkeknél is hatásosabbnak tulajdonították”, ezért az „1869. évi választások időszakára már mindegyik párt életre hívott egy-egy vicclapot.”2
Azzal, hogy Jókai élclapjában előtérbe helyezte az adomákat, a műfaj írásbeliségbe való átültetését segítette elő. Gyűjtésüket az 1850-es évek második felében kezdte meg,3 és A Nagy Tükör az adoma és a néphumor termékeny érintkezése révén tudott színvonalas humorisztikus folyóirattá válni.4 Hétköznapi nacionalizmusával, többnyire könnyed tematikájával elkülönült mind a korábbi, mind a későbbi élclapoktól. A korábbi kezdeményezésektől eltérően, amelyek főleg külföldi mintákat követtek, és onnan kölcsönzött grafikákkal dolgoztak, Jókai tudott elsőként kizárólag eredeti magyar anyagokat, nagyrészt beküldött írásokat és képeket tartalmazó élclapot elindítani és életben tartani, amellyel „a magyar népélet[et] minden rétegeiben s fázisaiban ismertet[te]”.5 Nemzetközi mintája természetesen A Nagy Tükörnek is volt, a már említett Fliegende Blätter, a „legelterjedtebb és legolvasottabb élclap az egész kerek világon”.6
Az adomák között is feltűnően gyakori a faluról feljövő, városi dolgokra rácsodálkozó, de a számára idegen, érthetetlen jelenségeket kontextusba helyezni nem tudó paraszt, földművelő tematizálása. Az eddig bemutatottak között volt már szó a furfangos, vidéki bölcsességet mozgósító parasztfiguráról (Politikus csizmadia) és a naiv, ártatlan karakterről (aki többek között A rejtélyes csontvázban tűnik fel). Számos adoma középpontjában az a hiányos világismerettel rendelkező, a városi hatásokat értelmezni nem tudó vidéki alak áll, akin nemcsak lehet nevetni, de kell is. Ez utóbbira jó példa az illusztrációval is ellátott, és csak azzal együtt értelmezhető Rátarti úr (ahol a kirakatbeli viaszfigurától kér útbaigazítás a vidéki fiatalember7) és az Elnézte (ahol egy papagájra hiszi azt a paraszt, hogy ember, csak mert köszön neki a gazdája által betanított módon8).
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1349timt_832/#m1349timt_832 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1349timt_832/#m1349timt_832)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1349timt_832/#m1349timt_832)
6. kép. A Rátarti úr című szöveghez tartozó illusztráció. Forrás: A Nagy Tükör
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1349timt_834/#m1349timt_834 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1349timt_834/#m1349timt_834)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1349timt_834/#m1349timt_834)
7. kép. Az Elnézte című szöveghez tartozó illusztráció. Forrás: A Nagy Tükör
A grafika és képaláírás ilyen típusú kombinációi nevezhetők leginkább „időtálló poénnak”, abban az értelemben, hogy nem kell hozzájuk olyan tájékozottság, mint például a Politikus csizmadia kommentárjaihoz, vagy egy-egy korabeli történésre, jelenségre reagáló szatíra megértéséhez. Érdemes megfigyelni, hogy az ilyen adomákhoz tartozó grafikák paraszti alakjai milyen feltűnően hasonlítanak egymásra. Idézett tanulmányában Vincze Ferenc is utal rá, hogy egy jellemkomikumra épülő karikatúra akkor válik a humor forrásává, ha az olvasó jól ismeri és könnyen felismeri a karaktertípust.9 Ahhoz tehát, hogy rögzüljön ez a figura, érdemes több alkalommal is majdnem ugyanúgy, sztereotipikusan ábrázolni, mivel a komikumhoz az újrafelismerés szükséges. A Nagy Tükörben ezek az alakok rendszerint bajusszal, hosszú hajjal, jellegzetes magyar öltözetben, kalapjukat megemelve, tiszteletet adó testtartással jelennek meg.
| 1 | Ehhez a szövegcsoporthoz sokban hasonlít a „Genreképek”, vagyis életképek korpusza, amelynek darabjai azonban sokkal kisebb számban szerepelnek A Nagy Tükörben, és nem is annyira jelentősek, hogy külön kiemeljem őket dolgozatomban. |
| 2 | Tamás Ágnes, „Talpra magyar, hí az urna!”: Választások és választási kampányeszközök élclapokban (1867–1875) (Szeged: Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány Kiadó, 2020), 7–14. |
| 3 | Miklóssy, „Jókai élclapjairól”, 957. |
| 4 | Jókai saját bevallása szerint ugyanis „[e]z adomákban él a nemzet kedélye. A ki ez adomák után a magyart nem tudja megismerni, annak gyönge a feje, a ki meg nem tudja szeretni, annak rosz a szive.” Jókai, „A magyar néphumorról”, 65. |
| 5 | Jókai, „Negyven év viszhangja”, [5.] |
| 6 | [Th. Z.], „A Fliegende Blätter”, Fővárosi Lapok, 1893. aug. 12., 1791. |
| 7 | N. n., „Rátarti úr”, A Nagy Tükör 3, 5–6. sz. (1858): 133. |
| 8 | N. n., „Elnézte”, A Nagy Tükör 3, 5–6. sz. (1858): 160. |
| 9 | Vincze, „A karikatúrától a képregényig...”, 30. |
Tartalomjegyzék
- Történetek az irodalom médiatörténetéből
- Impresszum
- Lapok, szerzők, szerkesztők, szövegek és olvasóik
- 1837 – Mottók párbeszéde
- 1844 – Elindul az Életképek divatrovata
- „Nem felejtők, kiknek írunk!”
- Divat-lapok vagy divatlapok?
- Az Életképek divatrovata (1844–1848)
- A fiktív levél mint használati szövegtípus
- „S most térjünk át a’ divatra, kedves barátnőm”
- A divat mint a nemzetépítés eszköze
- „S pedig kivált újabb időkben minő gombai bőségben keletkeznek az irónők?”
- Bibliográfia
- Melléklet
- „Nem felejtők, kiknek írunk!”
- 1852 – Egy Tóth Kálmán-levél és az 1852-es év néhány sajtótörténeti eseménye
- 1853 – Megindul a Délibáb: Nemzeti Szinházi Lap
- 1856 – Elindul Jókai első élclapja, A Nagy Tükör
- A Nagy Tükör előzményei
- Jókai „Charivari” című rovatai
- A Nagy Tükör indulása
- A Nagy Tükör megjelenése előtti sajtóreflexiók
- A Nagy Tükör megjelenését követő szemlék
- A Nagy Tükör tartalma
- Politikai körút gyalog
- Beszélyek és effélék
- „Satyrák”
- Versek
- „Furcsa ötletek”, „Humorisztikus ötletek”
- Vizualitáson alapuló rovatok
- „Adomák”
- A Nagy Tükör megszűnése és utóélete
- Bibliográfia
- 1857 – A „látható” költő
- A halhatatlanság biztosítéka: A Petőfi-emlékezet és az illusztrált sajtó
- Az olajfestmény
- A litográfia: sokszorosítás és árucikké válás
- A kampány mérlege
- A kompozíció: műfajok, jelentésrétegek, emlékezésmódok
- Versillusztráció: költészeti örökség
- Portré: a személyiség
- Történeti zsáner: petit genre
- Bibliográfia
- A halhatatlanság biztosítéka: A Petőfi-emlékezet és az illusztrált sajtó
- 1857 – Jósika Júlia a Nővilág főmunkatársa lesz
- 1860 – Arany János szerkesztő lesz
- 1863 – Arany János kiadó lesz
- 1865 – Modernitás és heti csevegés
- Bevezető
- Modernitás/modernség és heti csevegés – az alapfogalmak
- Irodalom vs. kulturális orientációs minta – a Porzó-recepció szövegei (1877)
- Heti csevegés – Náday Ezüstös (1865)
- Szubjektív látás, kószálás: a járda perspektívája
- Útmutatók a nagyvárosi élethez
- A tárcaíró figurája
- Dialógusok és narratívák
- Bibliográfia
- Bevezető
- 1867 – A magyar irodalom recepciója a jelentősebb fővárosi német nyelvű lapokban 1867 és a századforduló között
- 1869 – Megjelenik A halászleány című elbeszélés fordítása a Magyarország és a Nagyvilágban
- 1871 – Mikszáth Kálmán újságot ír, olvas ‒ és erőt nyer
- 1878 – A Bolond Istók karikaturistája kaméleonként ábrázolja Jókait
- 1881 – Elindul a Budapesti Hirlap
- Bevezetés
- A későn született magyar kultúra és a nemzetek létharca
- Társadalmi modernizáció és nemzeti öntudat
- A kultúra szerepe a magyarosításban
- Antielitizmus és az esztétikai szempont abszolutizálásának elutasítása
- Az akadémizmus és a szabályelvűség bírálata
- Az egyéniség fontossága a művészetben és a kritikában
- A piaci elvek korlátozása és az önmérséklet szükségessége
- Konklúziók
- Bibliográfia
- Bevezetés
- 1884 – A Magyar Szalon képes folyóirat és a századfordulós modernség programja
- 1889 – A Hét szépirodalmi szerzői 1889‒1914 között
- 1889 – Elindul A Hét „Heti posta” rovata
- 1891 – A norvég irodalom szerepe az Élet modernizációs programjában
- 1894 – Megjelenik a Magyar Lányok
- 1896 – Elindul Leopold Gyula Általános Tudósítója
- 1914 – Nem indul el a Máglya című folyóirat
- 1916 – Egy modern alapviszony
- 1918 – Sajtó-kézimunka és slow print
- 1920 – „Akaratlanul és természetes őszinteséggel”
- 1936 – Bethlen Margit az Ünnep szerkesztője lesz
- 1956 – A szamizdat sajtónyilvánosság
- 1959 – A januári Kortársban megjelenik Tandori Dezső Újra a réten című költeménye
- 1968 – Megjelenik Bálint Tibor Zokogó majom című regényének első részlete az Utunkban
- 1972 – A hálózatosság mint kritikai forma
- 1992 – Az EX Symposion (1992–2022) mint otthonkeresés
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 161 0
Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
