Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

A Nagy Tükör megszűnése és utóélete

A Hölgyfutár 1858. február 18-án bejelentette, hogy megszűnik Jókai A Nagy Tükre, de létrejön helyette a Kakas Márton Albuma. A Jókay Károlyhoz írott, már idézett levél arról tanúskodik, hogy Jókai februárban még nem kapta meg az engedélyt Az Üstökös, vagyis egy humorisztikus hetilap elindítására, csak a tervei között szerepelt. A Hölgyfutárban azzal magyarázták a váltást, hogy Jókait nagyon sok támadás érte. Nem meglepő, hogy a Hölgyfutár ezt jelöli meg fő indokként, hiszen ők voltak A Nagy Tükör leghangosabb kritikusai – emiatt ezt úgy is lehet olvasni, mint a „hadjárat” sikeres eredményhirdetését. Ahogyan írják, előállt Kakas Márton, „Jókainak legmelegebb, legpéldátlanabb barátja,” aki ebben a fikcionális térben hazaküldte a szerzőt „szebbnél szebb regényeket írni”. Miután megegyeztek egymással, megszületett a Kakas Márton Albuma,1 amely eredetileg évi 8 füzetben jelent volna meg. A Vasárnapi Ujság így számolt be erről a változásról:

„E füzettel be van fejezve a Nagy Tükör folyama, de azért változtatott alakban, ugyanazon szellemben továbbra is élni fog; Kakas Márton albuma czím alatt (...) Kakas Márton lesz a »felelősség nélküli szerkesztő.«”2

Jókai tehát itt is követte azt a „stratégiát”, hogy az imaginárius szinten „átadja a szerkesztést”, vagyis a felelősséget Kakas Mártonnak, aki persze nem vállalhatott felelősséget, mivel nem volt valódi személy, ezért lett „felelősség nélküli” felelős szerkesztő. Jókait pedig ezek után nem lehetett többé azzal ostorozni, hogy a magas irodalom művelése helyett egy populáris élclap szerkesztésével foglalkozik. Ezt a dilemmáját Jókai első alkalommal a Ki hát az a Kakas Márton? című szövegében fogalmazta meg.3 A Vasárnapi Ujság részéről egyáltalán nem meglepő, hogy részt vett Jókai Kakas Mártonnal mint szerkesztővel folytatott játékában, amely az imaginárius szintjén működött, hiszen Jókai a lap főmunkatársa volt. A glosszaíró még tovább is szőtte a játékot: „Ugy hisszük, senkinek sem lesz oka e változáson busulni, a ki e két férfiut ismeri. Márton gazda már előre örvend, hogy a kilátásba helyezett sok uj szerkesztővel együtt ő is szerkesztő leend.”4

Bár Jókai már korábban „átadta” A Nagy Tükör szerkesztését Kakas Mártonnak, ez a gesztus láthatóan nem volt elég. Meg kellett a lap címét is változtatni, hogy Jókai szépirodalomban bejáratott szerzői neve teljesen elkülönüljön a Kakas Mártonhoz fűződő diskurzustól, brandtől. Ezt a folyamatot végigkövetve az is látszik, hogy milyen mértékben sikerült belevonni a közönséget és a sajtót abba a hallgatólagos vagy imaginárius játékba, amelyet Jókai Kakas Márton karakterével űzött: már nemcsak a nevén írt, de szerepeket, munkát is adott neki. Nemcsak kritikákban és elbeszélésekben szólaltatta meg, hanem a figura köré komplex világot alkotott, a különböző rovatokon túl is. Senki sem érezte szükségesnek leleplezni, pedig mindenki tudta, hogy Jókai áll az álnév mögött. Kakas Márton „aktív éveiben” maga Jókai sem élt soha azzal a szerződésszegéssel vagy szerzői metalepszissel, hogy alteregójáról mint maga által teremtett fikcionális figuráról beszéljen.5 A Ki hát az a Kakas Márton? című írásában leleplezi fantasztikus ismertetőjegyeit, tehát feltárja a fikciót: „a tintatartóm tetején egy kis furcsa figurát látok ülni, a ki nem tartozott íróasztalom gnómjai közé. Egy arasznyi emberke, finom mókusprémes mentében, sarkantyus csizmákkal a lábán, s piros kakastaréjos fejjel...”6 Ugyanakkor nem fantáziája szüleményeként, hanem munkatársaként, segítőjeként, vagyis minden igyekezetével valós lényként igyekszik Kakas Mártont bemutatni.

Miklóssy János állításával szemben7 A Nagy Tükör nem Jókai egyéb elfoglaltságai miatt szűnt meg, hiszen felszabaduló idejét a Kakas Márton Albumára fordította, és készen állt már egy humorisztikus hetilap elindítására is. Jókai A Nagy Tükröt az 1858-ban induló Az Üstökös közvetlen elődjének tekintette, vagyis első élclapjának szerves folytatásaként tekintett a hetilapra. Erre Az Üstökösben 1873-ban megjelenő előfizetési felhívás is bizonyítékként szolgál:

„Az »Üstökös« 1874-ben tizenhetedik év folyamába lép, sőt ha a születése előtti életét is (a tradicianismus szerint) a »Nagy Tükör« alakjában hozzáveszszük, már a tizennyolczadikba. Ha ember volna, már idestova besoroznák katonának; szerencséje, hogy csillag.”8

A Nagy Tükör tehát azért alakult át Kakas Márton Albumává, hogy Jókai „átadja a felelősséget” Kakas Mártonnak, aki akkor már nem csupán egy álnév vagy élclapfigura volt, hanem alteregóvá lépett elő. A Kakas Márton Albuma pedig azért élt meg mindössze egy lapszámot, mert Jókai A Nagy Tükör kiadásának sikere után elérkezettnek látta az időt arra, hogy hetente megjelenő élclapot alapítson. Elég nagy volt már az adomatár, megvolt a szükséges anyagi keret, a rajzoló- és szerzőgárdája is, Jókai bátyjának írt leveléből pedig tudjuk, hogy nyáron meg is kapta az engedélyt a lap elindítására. Az új vállalkozáshoz egy friss, az előzőektől független hetilapcímet kellett választania. A címváltoztatásban az is szerepet játszhatott, hogy többé ne Kakas Márton neve fémjelezze induló, az addigiaknál gyakrabban megjelenő és kiforrottabb humorisztikus lapját. Az Üstököst Jókai újra saját nevén vitte, vagyis immár felvállalta a korábban játékosan elrejteni kívánt élclapszerkesztői szerepet. Az új lapban azonban többnyire ezt követően is álnéven publikált. A látható isten és a Ki hát az a Kakas Márton? egyaránt azt állítja, hogy tartozásai miatt kellett sikeresebb vállalatot indítania.9 Ezzel ezen a ponton nem is érdemes vitatkozni, hiszen nem zárja ki előbbi megállapításokat, sőt könnyen alá is támaszthatja őket. Jókai ugyanis ekkor már jó okkal feltételezhette, hogy a humorisztikus hetilap, Az Üstökös jövedelmező lesz.

1	N. n., „Budapesti hirharang”, Hölgyfutár, 1858. febr. 18., 155–156, 155.
2	N. n., „Irodalom és müvészet”, Vasárnapi Ujság 5, 8. sz. (1858): 93.
3	„– No csak bízd én rám; ez olyan lap lesz, a minek nem árt meg sem az árviz, sem a jég, sem a diplomáczia. Ez humorisztikus lap lesz. / – Szégyenlek én olyant csinálni. / – Hiszen nagy szégyen is az, de hát legyen a szégyen az enyém. A legnagyobb ostobaságokat én írom alá: neked semmi bajod vele.” Jókai, „Ki hát az a Kakas Márton?”, 434.
4	Uo.
5	Genette, Metalepszis, 20.
6	Jókai, „Ki hát az a Kakas Márton?”, 430. [Kiemelés tőlem – K. A. K.]
7	Miklóssy, „Jókai élclapjairól”, 960.
8	N. n., „Előfizetési felhívás az Üstökösre”, Az Üstökös 16, 51. sz. (1873): 601.
9	A látható isten című szövegében ez olvasható: „Például az Üstökös czimű humoristikus vállalatom úgy keletkezett, hogy egyszer egy barátom hibája miatt nagy bajba kerültem [...].” Jókai Mór, „A látható Isten”, in Jókai Mór, Életemből I… 31; a Ki hát az a Kakas Márton? című szövegben pedig ez: „Denique meg voltam szorulva, ráálltam az indítványra; úgy született meg az Üstökös, s az általa nyitott nemzeti kölcsön szerencsésen kirántott financziális zavaromból.” Jókai, „Ki hát az a Kakas Márton?”, 435.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero