A Petőfi Debrecenben 1844-ben a Pesti Műegylet júniusi–júliusi kiállítására készült 1857-ben.1 A 147 × 111,5 cm nagyságú vászon olajfestményről már a tárlat előtt, 1857 áprilisától tudósított a sajtó. Valamennyi kép közül Orlai Petrich Somáét emelték ki, amely tárgyából következően a kiállítás egészét népszerűsíteni tudta.

 

 

A mű az 1857. június 16-án megnyíló tárlat alatt is élénk dicséretben részesült. A sajtó fokozott érdeklődéssel tüntette ki, s elismerően írt róla. Általában megemlítették, hogy a kép egy versillusztráció Petőfi Egy telem Debrecenben (1844) című költeményéhez, emellett az arcmás hitelességét és a téma példaértékű hazafiságát méltatták.3 Ismereteim szerint kizárólag a Budapesti Hirlap és a Vasárnapi Ujság Kakas Mártonja (Jókai Mór) fogalmazott meg visszafogott kritikát a költő nem eléggé szegényes ruházatával és aránytalan anatómiájával kapcsolatban.4 Némely lap azt is kiemelte, hogy a Hölgyfutár szerkesztője, Tóth Kálmán megvásárolta a művet a kiállítás előtt. Jól jellemzi a korabeli véleményeket a Politikai Ujdonságok tudósítása:

 

 

A későbbi vélekedések jóval szigorúbbak voltak a kompozíció megítélésében. 1874-ben Várady Antal az élethűség szempontjából kritizálta a művet a Fővárosi Lapoknak írt olvasói levelében: „Orlai Petrich olajfestetű képén egy vonás sincs Petőfiből.”6 E kritikára a festő válaszolt is, mondván, hogy művét eredetileg versillusztrációnak készítette, tehát Várady „nagyon tévedt, midőn azt mint arcképet birálta”.7 1880-ban, Orlai halálakor, Prém József elismerően írt róla: „E művön oly való költészet ömlik el, mint a milyen ama versben szól hozzánk. A költőt ihlettel és igazsággal illusztrálta a festő.”8 1909-ben a Pesti Hirlapban ugyancsak a hű ábrázolás hiányát kérték rajta számon,9 s jóval később, 1972-ben, az alkotást az illusztráció műfaján keresztül, de a festő többi Petőfi-képe tükrében vizsgáló Rózsa György is leminősítette: „kvalitásaiban nem éri el a 48-as képet”.10 Keserü Katalin a kép technikai kivitelezését marasztalta el, rávilágítva a korai s a későbbi fogadtatás közötti ellentét esetleges okaira: „Erősen és keményen színezett kép, mégis – témája miatt – sikeres volt.”11 Keserü szerint Orlai a korabeli lelkes sajtófogadtatás ellenére sem lehetett teljesen elégedett a művével. Talán erre utal az is, hogy számos képváltozatot ismerünk a kompozícióból:12 egy hasonló méretű darab jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Elnöki Tanácstermét díszíti, de készült három kisméretű változat is belőle.13