Amikor Arany János 1860 októberében megérkezett Pestre, a Hölgyfutár szerkesztősége a Lövész utca 10. szám alatt volt, az első emeleten. Innen költözött 1861. szeptember 24-től a Zöldkert (1862. április 1-től az átnevezés miatt Reáliskola – később Reáltanoda) utca 6. szám alá (április 29-től a lap a szerkesztő szállását ugyanitt tüntette fel, a szerkesztőség címéül pedig az Ország út 15-öt adta meg). 1863. január 1-től a folyóirat a szerkesztőség helyeként a Kalap utca 17-et tüntette fel, március 3-tól pedig a Zöldfa utca 11-et, egész 1865, vagyis a minket érdeklő periódus végéig. A lapot 1860 végén még Emich Gusztáv adta ki, őt váltotta 1863. július 2-ától Kertész József. A Hölgyfutár szerkesztői és főmunkatársai az 1860–1865 közötti időszakban meglehetősen gyakran változtak: Arany János Pestre érkezése idején, 1860 őszén a felelős szerkesztő Tóth Kálmán volt. Tóth mellé lépett be 1861. november 12-től főmunkatársként Vadnai Károly. 1862. január 9-től az ideiglenes felelős szerkesztő Szokoly Viktor volt, Vadnai maradt főmunkatársnak. 1862. január 30-tól a főmunkatársi pozícióban Vadnait Vértesi Arnold váltotta. 1862. április 1-től a Hölgyfutár felelős szerkesztője Bulyovszky Gyula, szerkesztőtársa pedig Balázs Frigyes volt. Utóbbi 1863. január 1-től lett felelős szerkesztő, Lauka Gusztáv főmunkatársi hozzájárulásával, aki mellé szintén főmunkatársként társult január 27-től Rózsaági Antal. Rózsaágit 1863. június 4-én váltotta a főmunkatársi szerepkörben Kormos Béla, október 22-től pedig Balázs Frigyes felelős szerkesztősége mellett 1864. február elejéig Dobsa Lajos volt a lapvezér.

A Divatcsarnok szerkesztője 1860-ban Szabó Richárd volt, aki a Nádor utcabeli Oszvald-házban lakott, a lapot ekkor Werfer Károly adta ki, 1862-től Emich Gusztáv, 1863-ban pedig Noséda Gyula. A szerkesztést 1863 januárjában Vértesi Arnold vette át, a lap azonban július elején megszűnt. A Nővilág szerkesztője 1860. július 1-től a Nagymező utca 17. szám 2. emeletén lakott, innen költözött szeptember 30-tól a Lipót utca 34. alá. Lakhelye 1861. december 1-től a Mészáros utca 2. alatt volt, 1862. április 20-tól a Kalap és a Himző utca sarkán lévő 1-es számú házban, október 10-től pedig a Zöldfa utca 14-ben. 1863-ban a Lipót és a Mészáros utca sarkán lévő 2. számú ház 2. emeletére költözött, október 1-től pedig a Bástya utca 22. alá. 1864. május 1-től az Újvilág utca 6., majd június 5-től a 13. szám alatt lakott, egészen a lap megszűnéséig. A lapot Vajda János szerkesztette, és Heckenast Gusztáv adta ki. Vajda 1859–1863 között egészségügyi okokból vagy más lapnál való elfoglaltsága miatt rövidebb időre többször is segédszerkesztőjére, Bús Vitézre [Matkovich Pálra] vagy a lap főmunkatársára, Bajza Jenőre bízta a tényleges szerkesztést. A szerkesztői szállások változása időnként ez utóbbiak lakhelyét (a Mészáros utca esetében Bajzáét) jelöli.2

A Nefelejtset 1860 őszén a Belvárosban, a Magyar u. 5. szám alatt szerkesztették, 1861. május 5-től pedig a Zöldkert (november 3-tól a Reáliskola) utca 6. szám alatt. 1862. április 20-tól a szerkesztői szállás az Üllői út 8. szám alatt volt, 1863. május 24-től pedig ismét a Reáliskola utca 6-ban. 1864. augusztus 7-től a szerkesztő magánszállását a budai Népszínház melletti Széchenyi utca 89. szám alatt jelölte meg a lap, október 9-től a szerkesztőségi iroda a Sebestyén tér 1. alá költözött. Ez 1865 végéig nem változott. A Nefelejts felelős szerkesztője 1860 őszén Bulyovszky Gyula volt, kiadótulajdonosa pedig Kozma Vazul. 1862 áprilisától Bulyovszky mellett társszerkesztő Friebeisz Ferenc, a folyóirat pedig ekkortól saját kiadásukban jelent meg. A Kánya Emília által szerkesztett Családi Kör szerkesztőségi címe 1860 őszén még a Hajó utca 8. szám 2. emeletén volt, innen költözött 1861. május 12-től a Kalap utca 17. 2. emeletére, és itt is maradt a vizsgált időszakban mindvégig. A Családi Kör szerkesztőt nem, nyomdát viszont gyakran váltott: kezdetben Engel és Mandello adta ki, majd Kánya Emília kiadásában jelent meg, a vizsgált periódusban pedig Emich Gusztáv nyomdájában, Kertész Józsefnél, illetve Khór és Weinnál nyomtatták. A Pesti Hölgydivatlap szerkesztőségi szállása Arany János fővárosba költözése idején az Aldunasor 3. szám alatt volt. Innen költöztek 1861. május 15-től a Kerepesi út 5. szám alá, majd november 1-től az Újvilág u. 17-be, egészen 1865 végéig. A folyóirat kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője Király János volt, mellette a főmunkatársi szerepkört 1860-ban Bródy Zsigmond, 1861-től Beniczky Emil, 1864-től pedig Áldor Imre töltötte be. A Családi Körhöz hasonlóan a periodika gyakran váltott nyomdát. 1860–1865 között Herz János, Poldoni Ede és Noséda Gyula, Gyurián József, Bartalits Imre és Kertész József nyomdájában nyomtatták.

A Jókai Mór által vezetett Az Üstökös szerkesztősége egy 1863 áprilisától 1865 augusztusáig tartó megszakítás kivételével 1860–1865 között mindvégig az Ország út 18. szám 2. emeletén volt. 1863 áprilisa és 1865 augusztusa között az élclap ideiglenes felelős szerkesztői feladatait Dienes Lajos látta el, aki 1863-ban a Papnövelde utca 1. szám, 1865-ben pedig a Mészáros u. 8. szám alatt lakott. A kiadótulajdonos Jókai, a lapot 1860–1863 júliusa között Landerer és Heckenast nyomtatta, utána Emich Gusztáv. A Bolond Miskát 1860 őszén a Lövész utca 10-ben szerkesztették, 1861. október 13-tól a Zöldkert utca 6. szám alatt, 1862. augusztus 3-tól a Kalap utca 17-ben, 1864. október 2-től pedig a Dohány utca 1. első emeletén. 1860–1865 között a felelős szerkesztői pozíció váltakozva Tóth Kálmán és Szokoly Viktor között oszlott meg, a lapot pedig mindvégig Emich Gusztáv adta ki. A Pákh Albert felelős szerkesztésében Jókai főmunkatársi hozzájárulásával megjelenő Vasárnapi Ujság szerkesztőségi irodája Heckenast Gusztáv Egyetem utca 4. szám alatti kiadóhivatalának második emeletén, Pákh szerkesztői szállása pedig a közelben lévő Magyar utca 1. szám alatt volt. A Kemény Zsigmond szerkesztésében megjelenő Pesti Napló szerkesztősége 1860 őszén még a Szép utca 1. szám első emeletén székelt, innen költözött 1861 áprilisától Emich Gusztáv Barátok tere 7. szám alatti kiadóhivatalába. Ugyanitt működött az Emich Gusztáv nyomdájában nyomott, Jókai felelős szerkesztésében megjelenő A Hon szerkesztőségi irodája is. Az 1860 végén még Hajnik József felelős szerkesztésében megjelenő Magyar Sajtót a Kalap és Himző utca szögletén lévő 1. számú házban szerkesztették. 1863 január elejétől Vajda János, majd 1864 májusától Pákh Albert szerkesztésében pedig Heckenast kiadóhivatalában, az Egyetem u. 4-ben. Az 1864-ben Tóth Kálmán főszerkesztésében Vadnai Károly főmunkatársi közreműködésével induló Fővárosi Lapok szerkesztőségi irodája a Reáliskola utca 6. szám első emeletén volt, ugyanazon év április 28-tól a Lipót utca 1-ben, június 9-től a Magyar utca 7., majd 1865 júliusától ismét a Lipót utca 1. szám alatt.

E száraznak és unalmasnak tűnő felsorolás azt teszi láthatóvá, hogy a topográfiai pontok, személyek, szerkesztőségek, kiadók, nyomdák révén az 1860-as évek első felének sajtója milyen kapcsolatoknak köszönhetően volt része a belvárosi térben egymáshoz voltaképpen nagyon közeli intézményekből álló nyomtatási kultúra hálózatának. A fenti felsorolásban említett szerkesztőségek, kevés kivételtől eltekintve, a Belvárosnak a Kiskörút (akkor Ország út), a Kossuth Lajos (akkor Hatvani) és Kígyó utca, illetve az Alsó Duna sor által határolt területén helyezkedtek el. A legtöbb szerkesztőség a szerkesztő lakhelyén működött, csak a nagyobb, szélesebb munkatársi gárdával dolgozó lapoknak és újságoknak volt (rendszerint a kiadó épületében működő) külön szerkesztőségi irodája. A szerkesztők (és így velük a szerkesztőségek) a tavaszi és őszi házbérnegyedkor a lakbérek állandó emelkedése miatt3 gyakran változtatták lakhelyüket, de a költözések túlnyomó többségére ennek a belvárosi térnek a határain belül került sor. A Lövész utca a mai Királyi Pál utca, a Zöldkert, majd Reáliskola utca a mai Reáltanoda utca, a Kalap a mai Irányi utca, a Zöldfa a mai Veres Pálné, a Lipót utca a mai Váci utcának a Kossuth Lajos utca és a Vámház körút közötti szakasza, a Mészáros utca a mai Vámház körút, a Himző a mai Cukor utca, az Újvilág a mai Semmelweis utca, az Aldunasor a mai Belgrád rakpart, az Ország út a mai Múzeum körút, a Bástya, a Magyar, a Papnövelde és a Szép utca neve változatlan maradt. A fenti szerkesztőségi szállásokból csupán a terézvárosi Nagymező utca, a budai Széchenyi (ma Lánchíd) utca, a Hajó (ma Fehér Hajó) utca, a Kerepesi út és a Dohány utca esett a Belváros akkori határain kívül.

A korabeli szerkesztőségek, szerkesztői szállások zöme tehát voltaképpen egymástól alig néhány percnyi távolságra helyezkedett el. Az egyes szerkesztők nyilvánvalóan tudtak egymásról, sőt, nagy eséllyel gyakran találkoztak az utcán ügyes-bajos dolgaik intézése közben. Többször fordult elő, hogy a szerkesztői szállások nemcsak közel egymáshoz, hanem azonos épületben voltak. Ennek csak részben volt oka, hogy egy-egy szerkesztő időnként párhuzamosan több lapot vezetett. 1860–1861-ben Tóth Kálmán például a Hölgyfutárt és a Bolond Miskát szerkesztette, így a két lap szerkesztői szállása azonos címen (1860-ban a Lövész utca 10-ben, 1861-ben a Zöldkert utca 6-ban) volt. 1863 elején a Kalap utca 17-ben adott pillanatban három szerkesztőség működött: a Hölgyfutáré a földszinten, a Családi Köré a 2. emeleten, és ugyanebben az épületben szerkesztették a Bolond Miskát. Az 1860–1865 között megjelenő különböző időszaki kiadványok gyakran az azonos szerkesztők és főmunkatársak személye révén kerültek átfedésbe egymással: Tóth Kálmán nemcsak a Hölgyfutárnak és a Bolond Miskának volt a szerkesztője, hanem az 1864-ben induló Fővárosi Lapoknak is; hasonló módon, Vadnai Károly nemcsak a Hölgyfutár, hanem a Fővárosi Lapok főmunkatársaként tűnik fel Tóth Kálmán mellett, de a két lap között 1863-ban rövid ideig Az Ország Tükre lapvezetője. Szokoly Viktor úgyszintén ott van mindhárom lap munkatársi gárdájában, de tudvalevő, hogy bedolgozott Kánya Emília Családi Körébe is.4 1862-ben Bulyovszky Gyula párhuzamosan szerkeszti a Hölgyfutárt és a Nefelejtset; Pákh Albert ott van a Vasárnapi Ujság és a Magyar Sajtó szerkesztőségében; Jókai a Vasárnapi Ujság, Az Üstökös és A Hon szerkesztői gárdájában; Vajda János a Nővilág szerkesztése mellett 1861 áprilisa és decembere között a Kozma Vazul által kiadott Csatár, 1863 januárja és júniusa között a Magyar Sajtó felelős szerkesztője.

Az időszaki kiadványok létrehozásában részt vevő különböző személyek nemcsak a szerkesztőségek térbeli közelsége és a különböző lapoknál betöltött munkatársi szerepkör révén tudtak egymásról. Az időszaki sajtó produkciójának hálózatain belül a kiadók és a nyomdák jelentették azokat a csomópontokat, ahol több kiadvány találkozott. 1860–1861-ben például Emich Gusztáv adta ki a Hölgyfutárt, a Bolond Miskát és a Pesti Naplót, 1862-ben szintúgy, de ekkor Emich nyomdájában nyomtatták a Divatcsarnokot is. 1863-ban szintén Emich nyomdájában és kiadóhivatalában találkozott Arany János Koszorúja, a Hölgyfutár, a Családi Kör, Az Üstökös, a Bolond Miska és a Pesti Napló. 1864–1865-ben a Koszorú, a Bolond Miska, a Pesti Napló kiadója még mindig Emich volt. Hasonló módon 1860-ban Heckenast kiadóhivatalában és nyomdájában találkozott a Szépirodalmi Figyelő, a Nővilág, a Vasárnapi Ujság és Az Üstökös. 1863-ban Kertész Józsefnél a Hölgyfutár és a Családi Kör, 1864-ben a Hölgyfutár, a Családi Kör és a Nefelejts. Arany János levelezéséből tudjuk, hogy szerkesztői, majd a Koszorú esetében szerkesztői és kiadói teendői miatt gyakran látogatott el Heckenast és Emich kiadóhivatalába, ahol nemcsak magának, hanem vidéken élő barátainak, Tompának vagy Lévaynak az ügyeit is intézte, és ahol nagy valószínűséggel találkozhatott egykorú lapszerkesztőtársaival, akik hasonló tennivalókat végeztek. Tompának 1860 decemberében írt levele szerint mindennapos vendég a Pesti Naplónál, mely esti sétáinak célpontja volt. A nyomtatási kultúra jelenlétét belvárosi sétái során a könyvesboltokon és a kávéházakon keresztül folyamatosan megtapasztalhatta.