Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Következtetések

Noha Arany a tanulmány elején idézett levelében a lapszerkesztés szigorúan szakmai vonatkozásaival kapcsolatos nehézségekre, a kéziratok hiányára panaszkodott, a lapvezetés ennél jóval komplexebb feladatkör volt. A szerkesztői munka részeként a kiadóval való megállapodás, illetve a pénzügyi adminisztráció a periodika létrejöttében ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint a munkakör szigorúan szellemi aspektusai. Ebben a folyamatban a vállalkozó kiadóval szerződött szerkesztőnek lényegesen kevesebb pénzügyi adminisztrációs terhet kellett viselnie, mint a periodikát saját vállalkozásaként megjelentető kiadó-szerkesztőnek. Az utóbbi lehetőség esetében a megnőtt adminisztrációs teendők ellenére ugyanakkor a modellváltás a 19. század sajtópiacának általános gyakorlata volt, a kiadóként fellépő szerkesztőt ráadásul nem korlátozta vállalkozó kiadóval való megállapodás, és potenciálisan nagyobb jövedelemre tehetett szert.

Ha azonban részt kívánt venni „abból a konczból”, melyen a századközép vállalkozó kiadói „marakodtak”, a kiadó-szerkesztőnek számolnia kellett azzal a ténnyel, hogy olyan térbe lépett be, amelyet a pénzügyi haszon érdekében zajló kegyetlen verseny és a kereskedelmi szempontok eluralkodása jellemzett.1 E tekintetben az a kiadó-szerkesztő indult nagyobb eséllyel a lappiacon való huzamosabb fennmaradás felé, akinek, a vállalkozó-kiadókhoz hasonlóan, többféle, különböző piaci szegmenseket lefedő kiadványhoz kapcsolódott a neve, és olyan szerkesztői-kiadói ügyeskedéstől sem riadt vissza, amely a kiadványa vagy kiadványai sikerét biztosító példányszámnövelést szolgálta. A már tapasztalt kiadó-szerkesztő szerepében fellépő, Aranynak expeditort ajánló Tóth Kálmán tevékenysége illusztratív példa e tekintetben. Az 1850-es években a Hölgyfutárt szerkesztő és kiadó, több lábon álló Tóth ugyanis a folyóiratból származó jövedelmekből működtette a lapot, de mivel bevételei saját megélhetését már nem fedezték, ezért azt a közönség igényeihez alkalmazkodó, más piaci rést megtaláló kezdeményezéseiből (pl. naptárak kiadásából) teremtette elő.2

A lapkiadás azonban nemcsak pénzügyi, hanem jelentős társadalmi tőke meglétét feltételezte. Noha minden folyóirat előállítása és terjesztése magában foglalt pénzügyi és gazdasági kalkulációt, a 19. század közepének sajtópiacán e folyamat még korántsem volt színtiszta kapitalizmus. A periodikákat a pénzügyi műveletek mellett olyan bonyolult ajándékcsere-gyakorlatok övezték, amelyek társadalmi tőkét alkotó kapcsolatokból jöttek létre, és hasonló szövetségeket eredményeztek. Arany János lapkiadói vállalkozása financiális tekintetben nem mondható sikeresnek. Noha előfizetések tekintetében a Koszorú ígéretesen indult, a folyóirat kiadását rentábilissá tevő előfizetőket hosszabb távon nem sikerült megtartani. Ugyanakkor Arany meglévő baráti kapcsolatai a lapszerkesztés és -kiadás révén tovább szilárdultak, társadalmi beilleszkedése mélyült, folyóiratai ugyan nem számszerűsíthető, de annál jelentősebb hozamot produkáltak: etalonná váltak, az elit kritikai és irodalmi folyóirat követendő mintáivá.3 Ahhoz azonban, hogy e másfajta nyereséget észleljük, Arany folyóirat-kiadásának pénzügyi vonatkozásaiban nemcsak a számszerűsíthető adatokat kell figyelembe vennünk, hanem a számok mögött rejlő emberi kapcsolatokkal is érdemes számolnunk.

Ebben a tekintetben Arany János példáján azt is tanulságos látni, hogy a költői hírnév önmagában nem funkcionálhatott a sikeres szerkesztés és kiadás zálogaként. A lapszerkesztés ugyanis olyan összetett műveleteket implikáló tevékenység volt, melynek tartósságát a szerkesztő társadalmi kapcsolatai jelentős mértékben befolyásolták. E kapcsolatokba, a folyóirat közreműködőivel való összeköttetés mellett beleértendő az előfizetőkkel/olvasókkal való olyan időszerű kommunikáció is, amelytől Arany végső soron mindvégig elzárkózott.

1	Arany így panaszkodott erről Tompának 1863 decemberében írt levelében: „Mily boldog vagy te, édes Miskám, távol ez irodalmi fertő érintéseitől! Tudd meg, hogy a respectus addig tart, mig az ember részt nem kiván abból a konczból, melyen itt marakodnak. Míg én körösi tanár voltam, ki volt nagyobb és jobb ember mint én! A mint ide jöttem, (és azóta mindig): vaskalapos, pedáns tudós lettem, ellensége, elnyomója a fiatalságnak, irígy a Czinke Márton babérjaira, rosz szerkesztő, ki a jók gshäftjét rontom; munkátlan here ki a többiek munkája gyümölcséből akarok nyugalomban élni, feketevérű embergyülőlő [!] stb. a mit ha nem írnak ís így ki nyilván, de mutatják minden alkalommal foguk fehérét.” „Arany János Tompa Mihálynak, Pest, 1863. dec. 13.”, in uo., 384–388, 388. [Kiemelések az eredetiben – T. Zs.] Üzleti szempontok és lapkiadás viszonyáról a századközépen: Lakatos Éva, „Lapkiadás mint üzlet, II.”, Magyar Könyvszemle 109, 2. sz. (1993): 178–191, 179–180; kötetben: Lakatos Éva, „Versenyfutás a példányszámnövelésért és az előfizetőkért”, in Lakatos Éva, Sikersajtó a századfordulón: Sajtótörténeti megközelítések, 38–50 (Budapest: Balassi Kiadó – Országos Széchényi Könyvtár, 2004), 39–40. A témáról saját tanulmányom: Török Zsuzsa, „Apostol vagy kalmár: A lapszerkesztő helyzete a 19. század közepén”, Irodalomtörténeti Közlemények 126, 6. sz. (2022): 711–743.
2	Tóth Kálmán írói-szerkesztői működéséről legutóbb: Völgyesi Orsolya, „Tóth Kálmán és az 1850-es, 1860-as évek irodalmi élete”, Irodalomismeret 32, 4. sz. (2022): 26–42, 36.
3	A lapszerkesztés hozadékait a társas viszonylatok tekintetében Vaderna Gábor is hasonlóan ítéli meg: Vaderna Gábor, Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány (Budapest: Reciti Kiadó, 2020), 148.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero