Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Heti csevegés – Náday Ezüstös (1865)

Az alábbiakban azt szeretném bemutatni, miként műveli Ágai Adolf a heti csevegést egy jól lehatárolható, korai szövegkorpuszában, a Bécsi Hiradóban Náday Ezüstös néven publikált tárcasorozatában. A rövid életű, 1865 januárja és szeptembere között megjelenő Deák-párti napilapot Kecskeméthy Aurél adta ki és szerkesztette. Tárcarovata, melyben Ágai mellett Áldor Imre, Berczik Árpád, Vértessy Arnold, Szini Károly és Vajda János írásai is rendszeresen megjelentek, a korabeli magyar lapokhoz képest rendkívül erős és jelentős volt, ahogyan ezt a Fővárosi Lapok 1865. augusztus 30-i száma is külön kiemeli a megszűnő Bécsi Hiradó búcsúztatásakor:

„Tárcájában és vegyes rovataiban oly tág tért nyitott az irodalmi és művészeti ügyeknek, továbbá a társas élet feltűnőbb eseményeinek, hogy e tekintetben minden más politikai lapnál elevenebben működött. Tárcája folyvást tele volt érdekes, eredeti cikkekkel és jó fordításokkal és sokszor hozzászólott olyan kényes kérdésekhez is, melyekről pesti társai kényelmesebbnek látták hallgatni. […] éber figyelemmel kísért minden hazai közügyet, s mindig tanúsította, hogy az irodalmi és művészeti előhaladás szívén fekszik.”1

Ez vélhetőleg a lap (pontosabban a szerkesztő) programjához szorosan hozzátartozó elem lehetett. Ágai ekkor túl volt már a Hölgyfutárban közölt bécsi levelein (1854–1857), amelyeket 1857-től kevésbé rendszeresen a Vasárnapi Ujságban folytatott, és ebben az évben lépett fel híressé vált álnevén, Porzóként Jókai lapjában, A Honban. A nevében is Kecskeméthy Aurélhoz kapcsolódó Porzó-előd Náday Ezüstös kizárólag a Bécsi Hiradóban létezett. Bár a lap megjelenésekor Pesten élt, Ágai jó kapcsolatokkal és alapos ismeretekkel rendelkezett a bécsi sajtó, illetve egyáltalán Bécs és a bécsi kulturális élet tekintetében. 1854-től Bécsben járt orvosi egyetemre, és már az ötvenes években rendszeresen dolgozott bécsi lapoknak (a Humoristban például állandó munkatársnak akarták szerződtetni).

A Bécsi Hiradóban közölt tárcasorozata konkrét értelemben is heti csevegés. A szinte pontosan heti rendszerességgel közölt, összesen 31 tárcaszöveg egyik legfontosabb közös sajátossága, hogy „címük szerint” is tárcák: február 4-ig „Pesti tárcalevél”, majd (február 10-től) „Pesti tárca”2 cím alatt jelennek meg. Ez „maga a tárca”: heti rendszerességgel jelentkező, a pesti eseményeket összefoglaló, alkalmanként több tárgyat is érintő, ezért külön címmel megjelölhetetlen csevegés. Mindössze kétszer tér el a heti csevegés gyakorlatától, és közöl külön címmel rendelkező, s ennek megfelelően egy bizonyos eseményre, témára koncentráló szöveget: egyszer a császár magyarországi látogatását megörökítő, riportszerű Fényes napok esetében,3 majd pedig a rövid balatoni utazását leíró útleírásszerű Pesti tárca a vidékről4 alkalmával. Mindkettő kétrészes, s részeik a szokott egyheti intervallumnál lényegesen gyorsabban követik egymást. Több kivételt nem tesz: általános gyakorlata a hetente megjelenő, Pesti tárca címet viselő szövegek közlése.

1	N. n., „A Bécsi Hiradó”, Fővárosi Lapok, 1865. aug. 30., 781.
2	Így, ’c’-vel. Csak az első levél (Bécsi Hiradó, 2. sz.) viseli a Pesti tárczalevél címet. A 13. számban szerkesztői közlemény jelent meg, mely bejelenti, hogy a lap áttér a korszerűbbnek tekintett c-s írásmódra. (Az áttérés politikai jelentésére utal a cikk címe: c vagy cz. 1848. vagy 1847.)
3	Bécsi Hiradó, 1865, 134., 138. sz. [o. n.]
4	Bécsi Hiradó, 1865, 176., 177. sz. [o. n.]

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero