Az Életképekkel több szempontból – például a megjelenés ideje, a lap összetétele és szerkezete – is párhuzamba állítható Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode című folyóirat divatrovatával kapcsolatban is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. A lappal foglalkozó német nyelvű szakirodalom nem vizsgálja a divatrovatot, míg a szépirodalmi anyag és a zenei mellékletek feldolgozása évtizedekkel ezelőtt megtörtént.5 A divatrovatokat tehát – úgy tűnik – konzekvensen kihagyják a hagyományos sajtótörténeti vizsgálódások anyagából, valószínűleg mellékszövegként, szórakoztató apróságként, úgynevezett kis színesként tekintenek a szövegekre, amelyek szépirodalmi jelentőséggel nem bírnak. A monográfiák mellett az összefoglaló sajtótörténeti munkákra is jellemző, hogy a divatlapokra elsődlegesen irodalmi folyóiratként tekintenek. Disszonáns képet alkotnak a negyvenes évek divatlapjairól: egyrészről hangsúlyozzák a periodikák multifunkcionalitását,6 és különbséget tesznek az irodalmi divatlapok és a reformkori almanachok között;7 ugyanakkor a lapok tartalmának leírása során egyedül az irodalmi jellegű tartalmakra térnek ki – a levelezések, a szerkesztői és egyéb rovatok (mint a divatrovat) legfeljebb említés szintjén kapnak helyet az ismertetőkben.

Hasonlóan a korszak többi divatlapjához, az Életképek által vizionált ideális olvasóközönség nagyrészt nőkből állt.8 A női olvasók férfiakra való gazdasági ráutaltsága miatt (ahogy arra Fáy 1843-as előszava is reflektált) azonban a lap nem engedhette meg magának a specifikusan női tartalmak túlsúlyát. Hogy fenntartsa magát, muszáj volt kitágítania olvasóinak körét: egyszerre kellett betöltenie a divatlap, a családi lap és a szépirodalmi hetilap funkcióját.9 Egyetlen rovat közölt kifejezetten a női olvasóknak szánt tartalmakat, a divatrovat, amely a mellékelt divatképpel állt párbeszédben. A divattudósításokat közlő rovat szövegeit okányi Szlávy Miklósné rápolti Nagy Sarolta10 (Szlávy Sarolta) írta fiktív levelek formájában. Szlávy Sarolta négy éven keresztül jelentette meg szövegeit a pesti divatról. Írásainak visszatérő eleme a nemzeti divat- és divatipar kérdése. Agitatív szövegei11 feltehetően hozzájárultak ahhoz, hogy a honleányokkal szemben elvárás legyen a magyaros szabású, Magyarországon gyártott kelmékből készített ruhák viselete, így Szlávy Sarolta aktívan alakíthatta a már ekkor körvonalazódó, de igazán a hatvanas években kibontakozó honleányi szerepkört. Ez pedig összetettebbnek mutatja a képet a Fábri Anna által felállított tézishez12 képest. Sarolta jelenléte a kor irodalmi nyilvánosságában arra enged következtetni, hogy a nők is tevékenyen részt vehettek a honleányi szerep alakításában.