A Jókai-bika fejétől jobbra „Bosznia” feliratú kilométerkő, a karikatúra alatt pedig a címben megkezdett mondat befejezése: beusztatja azt az Európát, akinek mindenáron Bosznia kell. Az antik mitológiai referencia világos: Zeusz (Jupiter) beleszeretett Européba, a föníciai király leányába, fehér bika képében megjelent előtte, hátára vette és átúszott vele Kréta szigetére, ahol azután megtörtént, aminek történnie kellett. Europénak b…nia kellett, idáig rendben, értjük, a humor ugyan alpári, de miért kellett az Európa képét magára öltő Andrássynak (is) mindenáron Bosznia?

A karikatúra aktuális politikai utalásainak felfejtéséhez két forráshoz nyúlhatunk: a korról szóló történetírói munkákhoz és a korabeli sajtóhoz. A történetírói munkákból tudjuk, hogy a karikatúra megjelenésének idején Európát a keleti kérdés tartotta lázban, mely a 18. század vége óta az európai nagyhatalmi vetélkedésnek hosszan elhúzódó, mindmáig megoldatlan problémája.1 Ma már csak a balkáni politikai befolyás a vetélkedés tárgya, a 19. században azonban még az is kérdéses volt, hogy ki szerez területeket a meggyengülő Török Birodalomtól függetlenedő tartományokban. A törökök persze foggal-körömmel őrizték a pozícióikat, kegyetlenül leverték és megtorolták az 1876-os bolgár felkelést, mellyel ürügyet adtak az Orosz Birodalomnak arra, hogy az ottani keresztények védelmére hivatkozva 1877 áprilisában hadat üzenjen a törököknek. Az Osztrák–Magyar Monarchia, miután ez év januárjában titkos egyezményben jóindulatú semlegességéről biztosította az oroszokat (akik cserébe megígérték, hogy támogatják Bosznia és Hercegovina osztrák–magyar annektálását), nem avatkozott be a háborúba, noha Magyarországon a közvélemény törökpárti volt, és az ellenzék is sürgette a beavatkozást. Az egy évig tartó háborút a törökök elveszítették, s ez aktivizálta az európai nagyhatalmakat, amelyek meg akarták akadályozni az orosz befolyás növekedését a Balkánon. 1878. június 13-án, angol katonai erődemonstrációval a háttérben, Andrássy szorgalmazására és politikájának sikereként2 összeült a berlini kongresszus, ahol tárgyalóasztalhoz ültették az oroszokat. Az egy hónap múlva, július 13-án aláírt szerződés a törökök javára módosította a háborút korábban lezáró San Stefanó-i békeszerződést, és az új balkáni rend szabályozásának részeként felhatalmazta az Osztrák–Magyar Monarchiát, hogy megszállja és igazgassa Boszniát és Hercegovinát, míg Angliának Ciprus jutott.

Ami a sajtót illeti, abban már hónapokkal korábban megjelentek a Bosznia lehetséges okkupációjáról szóló hírek,3 a kérdés felmerült a képviselőház ülésein, a feltételezést azonban mind a kormány, mind kormánypárti sajtó képtelenségnek nevezte. „Minden hir, mely most beszél Bosznia-foglalásról vagy mely ezt a monarchia külpolitikájának czéljául tünteti föl, lehet izgatásra számitott ellenzéki fogás, de sem a helyzet, sem külpolitikánk eddigi magatartása által […] indokolva, sőt egyátalában még csak valószínűnek feltüntetve sincs” – írta például A Hon bécsi tudósítója 1878 márciusában.4 Az ellenzék azonban gyanakodott, az „országgyűlésben egymást érték az orosz-török háborúra, a balkáni kérdésre vonatkozó interpellációk”.5 Mi másra kellene az a 60 millió forintos hitel, amelyet Andrássy kért a monarchia közös ügyeit intéző delegációktól, illetve az osztrák és a magyar parlamenttől, ha nem az okkupáció költségeire?

Értjük tehát, hogy miért kell Európának mindenáron Bosznia, és azt is, hogyan kerül Európa képében Andrássy, a kezében szorongatott pénzeszacskóval, a bika hátára. De mi köze ehhez az egészhez Jókainak, és miért hívják őt magyar Bikansfieldnek?

Utóbbi a korabeli újságolvasók számára nem volt kérdés. Ők azonnal felismerhették, hogy a Bikansfield szó az angol miniszterelnök, Lord Beaconsfield (Benjamin Disraeli) nevére utal, akiről tudták, hogy ha a retorikában nem is, de a helyzet megítélésében egy húron pendül Andrássyval. Ennek érzékeltetésére csak egyetlen, a francia Journal de Debats okfejtését ismertető írás A Hon 1878. április 16-i számából. Eszerint Anglia és az Osztrák–Magyar Monarchia

De hogyan jutott a karikaturista arra a bizarrnak tűnő ötletre, hogy Jókait bika képében ábrázolja?

Erre a kérdésre a képviselőház 1878. május 14-i ülésén történtek ismeretében adható válasz, melyről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, s ahol heves vita folyt arról, hogy megszavazzák-e a 60 millió forintos, Andrássy által kért hadügyi kölcsönt. Jókai támogatta Andrássy kérését, mert úgy vélte, a pillanat történelmi, Európa szabadsága és a monarchia léte forog kockán. Felelevenítette, hogy amikor 1848. április 11-én Kossuth, az ország pénzügyminisztereként, 42 millió forintot kért a hadsereg létszámnak 200 ezer főre való emelésére, az akkori ellenzék egyhangúan és lelkesen támogatta kérését. Ami ezután történt, arról így számoltak be a lapok: