A józsefvárosi választás előkészületei idején, majd a bukást követően Jókai gyakori céltáblája volt a Bolond Istóknak. Az augusztus 11-i számban, egyéb kárörvendő szösszenetek mellett, a következő versezet jelent meg róla:

 

 

A bökvers politikai referenciáit most már értjük, érdekes viszont, hogy az „Írta J. M.” alcím tanúbizonysága szerint a korabeli olvasónak a szépirodalmi referencia megértéséhez lehetett rásegítésre szüksége.

 

 

Arról, hogy mit tett Jókai, ami miatt ismét a figyelem középpontjába került, a második oldalon található, Jókliád című versezet árul el legtöbbet:

 

 

A versezetből annyi hámozható ki, hogy Jókai pohárköszöntőt mondott Bécsben, és Boszniát emlegetve a közös hazát éltette. De a körülmények, melyek dekódolhatóvá teszik a szám róla szóló írásait és rajzait, ismét csak az újságokat böngészve ismerhetők meg. Először április közepe felé jelentek meg rövidhírek arról, hogy Jókai Bécsbe készül,3 majd hamarosan a részletek is ismertté váltak:

 

 

A banketten az író-politikus német nyelvű pohárköszöntőt mondott, melynek szövegét A Hon másnap teljes egészében közölte.5 Beszédét humorosan indította: „Arra kérem most önöket, hogy essenek át hamar cotelette-jeiken, mert én unalmas fecsegő vagyok és a magyar országgyüléshez tartozom, a hol ha valaki szóhoz juthat, nem egy könnyen engedi menekülni hallgatóit.”6 Majd rátért tulajdonképpeni mondandójára, a nemzeti érzés történetére. A 19. század elején „senki sem törődött a nemzeti nyelvvel. […] irhatott a poéta magyarul: ugy is jó volt; megirhatta azután ugyanazt németül vagy deákul, igy is mindegy volt; ugysem olvasta el senki, sem igy, sem ugy”.7 Nem sokkal később, a nemzeti ébredés korában minden megváltozott. „Akkor aztán még egy Petőfinek is el kellett tagadnia, hogy ért németül, jóllehet Heinet könyv nélkül tudta és végig tanulmányozott valamennyi német klasszikust […]”8 Azután ismét változott a helyzet. Korábban létezett magyar és erdélyi hazaszeretet, ám 1848-ban eltűnt ez a különbség. Létezett magyar és horvát hazafiság, ma a horvátok és horvát nemzeti párt, anélkül, hogy hűtlenné váltak volna nemzetségükhöz, a legjobb magyar hazafiak. Már csak egy lépés van hátra: az Osztrák–Magyar Monarchia iránti hazaszeretet létrejötte. Ami Boszniában történt, az éppen az efelé vezető folyamatot gyorsította fel: „Sok keserü veszteséget szereztünk ott magunknak, de olyasmit is hoztunk onnan magunkkal, a mi eddigelé ismeretlen volt: a hazafias érzelmet a monarchia irányában.”9 A monarchiát alkotó különböző nemzetek katonáinak a csatatéren kialakult birodalmi patriotizmusa példaként szolgálhat az értelmiség számára, mely régóta tudja már, hogy „a szabadságra, a jólétre, a felvilágosodásra vezető egyetlen út, a nemzetiségek egymás irányában való türelmességében, szeretetében és egyetértésében fekszik”.10 És mivel az intelligencia tisztában van azzal is, „hogy a nemzetek közötti örökös gyülölködés képezi azon fának gyökereit, a melynek ágain a rabszolgabilincsek; az államadósságok, a kereskedők kettétört padjai és a koldusok és rokkantak mankói függenek gyümölcsképen”,11 képes lehet egész Európának megmutatni: a monarchiában, „ebben a Kis-Európában, a melyben annyi nemzetiség lakozik egymás mellett, a közös érdekek és a közös szabadság a közös hazaszeretetet – a béke egyetlen kezességét – is képes felébreszteni”.12

 

 

A költőkirályok a csász. kir. költőnek című karikatúrán ugyancsak a bécsi látogatása miatt csépeli Berzsenyi, Petőfi és Vörösmarty a rémült arcot vágó, a kezében tartott papírlapokat elhullató Jókait. Ha jobban megnézzük, az egyik, éppen földet érő papírlapon a Stille Stunden felirat olvasható, mely a császárvárosban felolvasott, A csendes évek története című írására utal. A levegőben lebegő papírlapon pedig a „Toaszt” szó áll. A kezéből éppen kihullón viszont a Held Pálffy felirat. Ebből arra következtethetünk, hogy Jókai aktuális bűnlajstromán a felolvasáson és pohárköszöntőn kívül más is szerepelt.

 

A gúnyrajz bal oldalán Schmerlinget látjuk, amint kutyáját vezetve, hátán Pálffy Móricz feliratú verklivel indul Magyarország fel. Az alatta olvasható szöveg: „Anno einzban a német jött húzni a magyart.”18 A rajz és a szöveg arra utal, hogy 1861–65 között, a Schmerling-féle provizórium idején Magyarország helytartója Pálffy Móric császári lovassági tábornok volt. A másik rajzon viszont Jókai ballag Bécs felé, hátán Held Pálfy [sic!] feliratú verklijével, ugyancsak pórázon vezetett kutyával. Az aláírás: „Most a magyar megy húzni a németnek.”19