Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből


Befejezésül: Hegedüs Sándor, aki rossz útra vezette Jókait

 
A korábban érintett, Felfordult világ című karikatúrán a kutya feje, amelyet Jókai pórázon vezet, Hegedüs Sándort mintázza. A póráz szinte feszül, mintha ő húzná magával Jókait Bécsbe. Az aláírás már idézett szövege – „Most a magyar megy húzni a németnek” – kettős jelentésű: Jókai húzza a zenét a németeknek, őt viszont Hegedüs húzza (vezeti) Bécsbe. A Bolond Istók máskor is gyakran jelenítette meg Hegedüst Jókai rossz szellemeként. Egy későbbi példa a lap 1882. május 28-i, országgyűlési vitát imitáló írásából:
 
„Jókovics Morlákovics. Tisztelt ház! A naplóban azt olvasom, hogy én Apponyi beszédére tagadólag ráztam a fejemet. Ez nem áll, mert én akkor itt sem voltam, pedig én a fejemet magammal szoktam hordani.
Tisza. De bizony nálam van az!
Hegedüs Alexandrus. Jókai fejét én hordom!!! Én rázom a Jókai fejét! Jókai feje »körül-belül« olyan mint az enyém! (Hegedül.)
 
A Jókai fejét rázom én.
Államtitkárságot várom én!”1
A bűnbakot Hegedüsben kereső, a nagy regényírót mentegetni igyekvő gúnyrajzok és krokik annak a 48-as érzelmű olvasóközönségnek a véleményét tükrözik, amely ugyan rosszallással követte Jókai birodalmi patriotizmust hirdető, a királyi család iránti rokonszenvről tanúskodó megnyilvánulásait, a regényírót azonban sohasem szűnt meg csodálni. „A nagy közönség változatlan gyönyört talált műveiben, s ha látta is politikai magatartásának vastag fogyatkozásait, hajlandó volt bennök a költői képzelődés természetes kicsapongásait megbocsátani.”– fogalmazott az Egyetértés Jókai bécsi szereplését élesen elítélő cikkében.2 Írói nagyságát még Verhovay Gyula is elismerte, és óvta attól, hogy „több ilyen félreértésül szolgáló jubileum-tücske ne legyen.”3 Szimptomatikus a 14 éves Csáth Géza naplóbejegyzése, Az arany ember friss olvasmányélménye nyomán:
 
„[…] mégiscsak okos ember ez a Jókai […] Magyarország és a világ egyik legnagyobb regényírója. Csak ez már nem válik becsületére, hogy ő, ki annyi lelkesedéssel meséli a forradalmat, dicsőíti Petőfit, ez az ember a királytól elfogad valamit, és a vén disznó az udvarnál nyalja a király seggét, és jár főhercegnőkhöz fogadónapokon audenciára. – Gyarló öregség! Mivé lett e lánglelkű, szabadságszerető ifjú: »egy kitüntetésvárományos csúszmásznok«. Megbocsátjuk neki? Meg, azér[t] a sok szép élvezetért, amit nekünk ád regényében.”4
 
Mi pedig, túl a megbocsátáson, mai felfordult világunkban okkal fordulhatunk rokonszenvvel a nemzetek közötti megbékélés utópisztikusnak bizonyult eszméjét hirdető politikushoz is.
 
1 N. n., „A Házból: Mamelukbevonulás Oroszország szelelőlyukába; Jókai feje; Eszlárifári”, Bolond Istók 5, 22. sz. (1882): 4.
2 N. n., „Jókai Mór”, Egyetértés, 1879. ápr. 24., 1.
3 Verhovay Gyula, „Jókai Mór”, Egyetértés, 1879. máj. 7., 2.
4 Csáth Géza, „Méla akkor: hínak lábat mosni”: Naplófeljegyzések 1897–1904, szerk. Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály (Budapest: Magvető – Petőfi Irodalmi Múzeum, 2013), 261–262.

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave