Hamza Gábor

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.


39 Ifj. Andrássy Gyula: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Leipzig, Duncker und Humblot, 1897. 422. (Reprint kiadás: Leipzig, Duncker und Humblot reprints, 2013). Az osztrák–magyar kiegyezés négy törvény formájában valósult meg magyar részről, ezek az alábbiak. A magyar korona országai és az őfelsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról szóló 1867. évi XII. törvénycikk. Erre: Márkus Dezső (szerk., közrem.): Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár 10001895. Milleniumi emlékkiadás [IX.] 18361868. Budapest, Franklin Társulat, 1896. 333–344. Az Azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867: XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik kérdésköréről szóló 1867. évi XIV. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 346–347.; Az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról szóló 1867. évi XV. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 347-349. A magyar korona országai és az őfelsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1867. évi XVI. törvénycikk. Erre: Márkus (1896) 350–354. Elmondható, hogy a kiegyezés műve az 1848-as áprilisi törvényekhez és a 12 pont követeléseihez való visszatérést jelentették két pont kivételével: a nemzeti őrsereg és az önálló nemzeti bank nem valósult meg. Szükséges e körben említeni A nemzetőrségről szóló 1847/1848. XXII. tc. felfüggesztetik. Erre: Márkus (1896) 333. A törvények szentesítését I. Ferenc József magyar királlyá történő koronázása előzte meg a magyar Szent Koronával, a budavári Nagyboldogasszony Főplébániatemlomban. A királykoronázás jogi alapja a ma már kevésszer emlegetett, Fölséges I. Ferenc József úr Magyarország és a társországok királyává avattatik és koronáztatik kérdéskörben alkotott 1867. évi I. törvénycikk volt). Erre: Márkus (1896) 326–326. Az 1867. évi VII. törvénycikk Az 1847/48 III. tc. azon intézkedéseinek, melyek a nádor mint királyi helytartó jogkörére vonatkoznak, módosításáról, és a nádorválasztás elhalasztásáról kérdéséről szólt. Erre: Márkus (1896) 331–331. Ennek folytán a király koronázását Simor János esztergomi érsek, hercegprímás (1873. december 22-től bíboros), valamint Andrássy Gyula, mint miniszterelnök (a nádorispán helyettesítőjeként) együtt végezték 1867. június 8-án. (Simor érseket a koronázás előtt két nappal tüntették ki a legmagasabb magyar állami kitüntetéssel, Szent István-rend nagykeresztjével. Az 1895. évi törvények közzétételéig húsz kötetesre tervezett vállalkozás, a Corpus Juris Hungarici milleniumi emlékiadás kapcsán szükséges megemlíteni, hogy a megelőző hét kötet kapcsán a következők működtek közre az egyes, 1832-ig (1832-tól 1836-ig) alkotott latin törvényszövegek megállapításában, és a szövegek fordításában. Az I. kötetben (1000–1526) lévő Árpád-kori törvényeket (1000–1301) Nagy Gyula [1895-től Tasnádi Nagy Gyula] (1849–1924), a Magyar Országos Levéltár levéltárnoka, az MTA levelező tagja (1892. május 5.) adta ki. Zala és Zemplén vármegye története mellett a Hazai Oklevéltár 1234–1536 egyik kiadója, és az Anjou-kori Oklevéltár VII. kötetének kiadója gondozta. Szükséges megemlíteni, hogy a CJH milleniumi emlékkiadása I. kötetéből kimaradt 19 törvény közül az Árpád-korra vonatkozó 1267-es, 1291-es, és 1298-as törvények, melyeket még Kovachich Márton György (1744-1821) és Kovachich József Miklós (1798–1878) fedezett fel, az alábbi modernebb szövegkiadásból ismerhető meg: Szilágyi Loránd: Árpád-kori törvények. Kézirat. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1955. 128. Az I. Károlytól III. Ferdinándig alkotott törvényeket tartalmazó II. kötetet (1301-1526), III. kötetet (1526-1608), és IV. kötetet (1608-1657); a Werbőczy Hármaskönyvét (1517) tartalmazó V. kötetet; továbbá Erdély külön törvényeit (1540–1848) tartalmazó VI. kötetet, (1540-1848) Kolosváry Sándor (1840-1922) magánjogász, jogtörténész, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora (1888-1889), az MTA levelező tagja (1892. május 5.) és Óvári Kelemen (1844–1925) jogtörténész, 1870-től a Pesti Tudományegyetemen a polgári törvénykezési jog (mai kifejezéssel polgári eljárásjog, azaz a polgári peres és nem peres eljárások joga) professzora, 1872 és 1916 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a jogtörténet professzora, az MTA levelező tagja (1892. május 5.) jelentette meg. Másik közös forráskiadványuk volt: Kolosváry Sándor-Óvári Kelemen: Corpus Statutorum Hungariae municipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye [16–18. század] I. Az erdélyi törvényhatósáagok jogszabályai. II/1. A Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai 1. II/2. A Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai 2. III. A Tiszántúli Tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai IV/1. A dunáninneni törvényhatóságok jogszabályai 1. IV/2. A dunáninneni törvényhatóságok jogszabályai 2. V/1. A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai 1. V/2. A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai 2. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1885–1904. l, 639; li, 521; lxxviii, 422; lxxix, 801; lxxxiii, 916; lxix, 842; lxiv, 704; lix, 585. Az I. Lipóttól I. Ferencig terjedő korszakot: a VII. kötetet (1657–1740) és VIII. kötetet (1740–1835) Tóth Lőrinc (1814–1903) Deák-párti politikus, ügyvéd, semmítőszéki, valamint kúriai bíró, kúriai tanácselnök (1883–1894), jogi író, a polgári törvénykezési jog és az anyagi büntetőjog művelője, az MTA levelező (1836. szeptember 10.), és rendes (1858. december 15.) tagja jelentette meg. A többi rész Márkus Dezső (1862–1912) ügyvéd, kodifikátor, jogi szakíró, a magánjog, a családjog, a végrehajtási jog, a közjog, valamint a közigazgatási jog művelője, a CJH sorozat irányítója mellett a hatkötetes Magyar jogi lexikon főszerkesztőjének, és egy jelentékeny része szerzőjének kiadása. A kiegyezésről lásd még: Balogh (1906) 30–33.; Kozári (2018) 98–100.; Tőkéczki (2020) 46–70.

Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 167 2

E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete.

A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave