Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

13 „A skandináv irodalom nem teljesen ismeretlen a németes olvasottságú magyar középosztály műveltebb köreiben, tudnak az eredetmondákról, ismerik az ógermán hősköltészetet. A XIX. század derekán Szendrey Júlia Andersent fordít, Győry Vilmos a svéd költőket. Később, az 1880-as évektől kezdve megjelenik az európai színpadon Strindberg és Ibsen, s ami ott megjelenik, az rögtön felébreszti a magyar közönség érdeklődését is. A magyar szabadságharc és kisebbségi viszonyok viszont Ibsen és Bjørnson figyelmét keltik fel, nem véletlenül, hiszen néhány évtizeddel azelőtt Norvégia maga is a függetlenségért küzdött a dán uralom alatt. A dán Jacobsen költészetének olvasói vannak Magyarországon. Hamsun hamarosan a realistákkal szemben fellépő új irodalom képviselője lesz nálunk is. A skandináv irodalom elsősorban német közvetítéssel került Magyarországra. A német lapok beszámolóiból, a könyvkiadásokból, s a Burgtheater előadásaiból ismerték meg az újonnan megjelent műveket s így közölték a magyar lapok. De óhatatlanul feltámadt az igény a fordításokra, kezdetben a színdarabok, később, amikor a skandináv kultúra már különböző úton-módon beszivárgott a Monarchia életébe, egyéb irodalmi, közöttük a rövid elbeszélői műfajok is olvasóközönséggel bírtak magyar nyelven. A skandináv irodalom népszerűsítéséért különösen sokat tett a dán Georg Brandes, […aki…] feltárta Európa számara hazája gazdag irodalmát, s fordítva, eljuttatta Skandináviába az európai kultúra áramát.” Szabó (Bancsik) Ágnes, „Skandináv irodalmi hatások Magyarországon”, Ághegy, 40. sz. (2012): 5412–5418. Mások hozzáteszik a telegráfhálózat kiépülésének szerepét is, amely lehetővé tette a hírek nagyobb számú és gyorsabb terjedését, például az olvasók kedves íróiról. „A hírek gyors áramlásának lehetősége nem csupán a fiatal és feltörekvő írókat segítette karrierjük elindulásában, de hasznosnak bizonyult a régi, bevált írók iránti érdeklődés fenntartásában is. […] A modern áttörés szerzőinek színrelépésével azonban a svéd irodalom helyzete is megváltozott: innentől fogva a skandináv irodalmat elkezdték egységként kezelni.” Mádl Péter és Annus Ildikó, A svéd irodalom magyarországi fogadtatása – a kezdetektől 1900-ig (Budapest: Argumentum, 2018), 82, 85. „A múlt század végén s a századforduló nagy szellemi átalakulásai idején egész Európában nagy szerepe volt az északi irodalomnak. Az oroszok mellett talán a skandinávok voltak azok, akik a legdöntőbb befolyást gyakorolták a modern nyugat-európai irodalom kialakulására. Ibsen alapította meg a színpad uj naturalista technikáját, Björnson nevétől visszhangzott Európa, Strindbergből indult ki az expresszionizmus. A modern regény pszichológusai Jacobsen-től tanultak finom szenzibilitást. Azután tűnt fel Knut Hamsun és Selma Lagerlöf uj romanticizmusa. Mind a két iró egyéniségének lenyűgöző erejével nemcsak az olvasóközönséget hódította meg, hanem főleg Hamsun az irókra is élénk hatással volt. Tündöklő aranykora volt ez a századforduló s a századfordulót közvetlenül megelőző néhány évtized a skandináv népek irodalmának, amely belső értéke és intenzitása mellett csodálatos külső expanzivitással is dicsekedhetett. Ez a skandináv lélek azonban csak Európában jelentkezett ilyen egységesen. Egységes skandináv vagy északi szellem tulajdonképen nincs s a dánok éppen olyan távol állnak lelki berendezésüket tekintve a svédektől, mint a franciák a németektől.” Kállay Miklós, „A regény a világirodalomban a világháború után”, Literatura 2, 11. sz. (1927): 409–435, 429. Idézi Mádl és Annus, A svéd…, 135.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero