Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

5 Ez a különbség tovább él az irodalomkritikai diskurzusban is, és fontos értékkijelölő szerepet tölt be. A „pórias” és a „populáris” jelzők már hasonló szerepet töltenek be az irodalomról, illetve a tágabban értett művészetről való magyar kritikai diskurzusban is a 18–19. század fordulóján és a 19. század első felében. Mindkét jelző az egyszerre a társadalom alsó rétegeihez tartozás és az egyidejűleg a nem művészet, illetve nem valódi művészet szinonimája – szemben a népiessel, amely újfajta, közösségileg (és politikailag) megalapozódó esztétikai kategóriává válik ebben az időszakban. A későbbiek során a kritika sajátos kategóriájává válik többek közt a „(tisztességes/becsületes) iparosmunka” kifejezés is, mely szintén a nem művészi, pusztán a mesterségbeli fogásokat szorgos („izzadságos”) munkával elsajátító, de a valódi tehetséget nélkülöző igyekezet meglehetősen degradáló jelzője. Érdekes viszont, hogy az „inasévek”, a „mester” vagy a „műhely” kifejezések pozitív értelmű metaforák maradnak, ám e jelenség részletes vizsgálatára itt sajnos nincs mód. Az iparszerűség gyanúja mint a művészi értéket kétségessé tevő vád jelenik meg az elbeszélő műfajok századközepi médiumváltásával, a tárcaregény és a tárcanovella térhódításával összefüggésben is. Ennek magyar irodalombeli jelentkezésével kapcsolatban ld. Keresztúrszki Ida, „»...de azért nem írok gyárilag...«: A folytatásos regényközlés megjelenése a kultúrtermékek 19. századi magyar piacán”, in Klasszikus – magyar – irodalom – történet: Tanulmányok, szerk. Dajkó Pál és Labádi Gergely (Szeged: Tiszatáj Könyvek, 2003), 171–195.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero