5. Összefoglalás
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1488/#m1296anyt_37_1488 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1488/#m1296anyt_37_1488)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1488/#m1296anyt_37_1488)
A dolgozatban részletesen bemutattuk két toldalék alakváltozatainak eloszlását a fennmaradt ómagyar kódexekben. Az allatívusz és a multiplikatívusz érdekessége abban rejlik, hogy a kései ómagyar korral kezdődően háromirányú harmóniát mutatnak, tehát a kerekségi harmónia is kiterjed rájuk, ugyanakkor eredetük nem a tővéghangzók újraelemzésében keresendő (mind pl. az ‑on/‑en/‑ön esetében), hanem önálló főnévből grammatikalizálódtak. A bennük található magánhangzók már a toldalékká válás után szenvedték el azokat a minőségi változásokat, amelyek végső soron a harmónia kialakulásához és rögzüléséhez vezettek.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1489/#m1296anyt_37_1489 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1489/#m1296anyt_37_1489)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1489/#m1296anyt_37_1489)
Az adatokból jól látható, hogy mindkét végződés nagyfokú változatosságot mutat. Ideális esetben ez a változatosság fonológiailag értelmezhető és elemezhető lenne néhány nagyon egyszerű folyamat segítségével. Elsősorban a progresszív magánhangzó-hasonulás (azaz maga a harmónia kialakulása) jön itt szóba; az adatok ugyanakkor világosan mutatják, hogy nem egyszerűen erről van szó. Beigazolódik az a meglátás, amelyet az adatok jóval szűkebb körének filológiai jellegű feldolgozása alapján fogalmazott meg az irodalom már korábban (Korompay 1992, 372–376): a harmónia végső soron kikristályosodó rendszere legalábbis több esetben szabad váltakozások némelykor kaotikusnak látszó időszakán keresztül jött létre.