5. Összefoglalás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A dolgozatban részletesen bemutattuk két toldalék alakváltozatainak eloszlását a fennmaradt ómagyar kódexekben. Az allatívusz és a multiplikatívusz érdekessége abban rejlik, hogy a kései ómagyar korral kezdődően háromirányú harmóniát mutatnak, tehát a kerekségi harmónia is kiterjed rájuk, ugyanakkor eredetük nem a tővéghangzók újraelemzésében keresendő (mind pl. az ‑on/‑en/‑ön esetében), hanem önálló főnévből grammatikalizálódtak. A bennük található magánhangzók már a toldalékká válás után szenvedték el azokat a minőségi változásokat, amelyek végső soron a harmónia kialakulásához és rögzüléséhez vezettek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az adatokból jól látható, hogy mindkét végződés nagyfokú változatosságot mutat. Ideális esetben ez a változatosság fonológiailag értelmezhető és elemezhető lenne néhány nagyon egyszerű folyamat segítségével. Elsősorban a progresszív magánhangzó-hasonulás (azaz maga a harmónia kialakulása) jön itt szóba; az adatok ugyanakkor világosan mutatják, hogy nem egyszerűen erről van szó. Beigazolódik az a meglátás, amelyet az adatok jóval szűkebb körének filológiai jellegű feldolgozása alapján fogalmazott meg az irodalom már korábban (Korompay 1992, 372–376): a harmónia végső soron kikristályosodó rendszere legalábbis több esetben szabad váltakozások némelykor kaotikusnak látszó időszakán keresztül jött létre.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave