5. Összegzés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti írás fókuszában az exaptáció állt, ezen belül a szintaxisban történő exaptáció. A folyamat körülhatárolására irányuló szakirodalom összefoglalása távolról sem volt teljes körű: olyan megközelítésekkel, definíciókkal foglalkozott, amelyek a dolgozat szempontjából mindenképpen, de feltehetően általában véve is sarkalatosnak tekinthetők. Két fő tényezőt emelt ki ezek alapján: a bemenet speciális jellegét és a változás speciális jellegét. A bemenet attól speciális, hogy egy változó jelölt, ritka, kiszorulófélben lévő változatának tekinthető. Ezen jellemzők nem tekinthetők szinonimáknak, de ezeknek valamilyen együttállása esetén tartható exaptációnak a változás. A változás speciális jellegét pedig az adja, hogy olyan új funkció jelenik meg, ami nem köthető közvetlenül a korábbi funkcióhoz; ez feltehetően az esetek többségében annak következménye, hogy az adott bemenet korábbi funkciója valamilyen oknál fogva elhomályosult, megszűnt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindennek alapján három olyan szórendi mintát tekintett át, amelyeknek a mai köznyelvi funkciója feltehetően exaptáció eredménye. Ezek után arra kereste a választ, hogy megragadható-e ennek a három változásnak valamilyen közös tulajdonsága. Ez első ránézésre talán paradox, hiszen az exaptáció egyik legfőbb jellemzője épp a folyamat kimenetének váratlansága, megjósolhatatlansága. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy a grammatikalizációnak sokkal inkább általános kognitív tényezők rajzolják ki az útvonalát, az exaptáció esetében pedig talán nagyobb szerepet játszhatnak a nyelvspecifikus tényezők, a jelen esetben például az, hogy az adott nyelv szintaxisa alapján milyen innovatív elemzés és értelmezés társítható egy-egy marginális mintázathoz. A szórendi változatok (bármilyen okból történő) megjelenése ideális táptalaj lehet az exaptációhoz, hiszen a szórend átrendezése amúgy is az egyik fő lehetőség arra, hogy a beszélő különféle pragmatikai jelentéseket fejezzen ki. Végezetül amellett foglalt állást az írás, hogy az exaptáció megkülönböztetése segíti a nyelvi változás alaposabb megismerését, mert egy olyan folyamatra irányítja a figyelmet, amelynek során az innovatív nyelvhasználó feltehetően másképp teremt kapcsolatot funkció és forma között, mint a reanalízis másik, gyakoribb, általánosabb és jobban ismert típusa, a grammatikalizáció esetében.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave