6.2. A *‑j múltidő-jel finnugor kori-e?
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_761/#m1296anyt_37_761 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_761/#m1296anyt_37_761)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_761/#m1296anyt_37_761)
Igen. Viszont nem az esetleges uráli *‑ś(A) múlt időt „szorította ki”, hanem attól függetlenül jött létre ott, ahol a *‑ś(A) nem vált (standard) múltidő-jellé, vagy ott, ahol egyáltalán nincs is nyoma. Ugyanakkor funkcionális szempontból nem látom igazolhatónak, hogy a (deiktikus) *‑j múltidő-jel az alapnyelvi aorisztosszal szemben jött volna létre, sokkal inkább egy másik deiktikus időkategóriával oppozícióban, amit az is erősít, hogy a finnugor nyelvekben a *‑j esetében nem találunk másodlagos, a „tétlen” múltra jellemző funkciókat, viszont találunk jelöletlen, ritkábban jelölt jelen időt. Azt, hogy nem egy aspektuális aorisztosz-típusú idővel szemben alakult ki, az is megerősíti, hogy a szamojéd nyelvekre jellemző aspektus-dominancia sem a finnugor nyelvekben nem igazolható, sem az altaji nyelvcsaládban (Janhunen 2020). Az is sokatmondó tény, hogy jellemzően a *‑j múltidő-jelre épülő igeidő-rendszerekben alakultak ki összetett igeidők, s ezzel együtt komplexebb deiktikus igeidő-rendszerek, és amely igeidők közül aztán volt, amelyik nem standard múlt időre jellemzői funkciót is betöltött (finnségi, permi, mari, mordvin).
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_762/#m1296anyt_37_762 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_762/#m1296anyt_37_762)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_762/#m1296anyt_37_762)
Emellett nem zárható ki teljesen az az elmélet sem, hogy a *‑s és a *‑j egyazon múltidő-jelre vezethető vissza – de ennek vizsgálata túlmutat e dolgozat keretein.