6.2. A *‑j múltidő-jel finnugor kori-e?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen. Viszont nem az esetleges uráli *‑ś(A) múlt időt „szorította ki”, hanem attól függetlenül jött létre ott, ahol a *‑ś(A) nem vált (standard) múltidő-jellé, vagy ott, ahol egyáltalán nincs is nyoma. Ugyanakkor funkcionális szempontból nem látom igazolhatónak, hogy a (deiktikus) *‑j múltidő-jel az alapnyelvi aorisztosszal szemben jött volna létre, sokkal inkább egy másik deiktikus időkategóriával oppozícióban, amit az is erősít, hogy a finnugor nyelvekben a *‑j esetében nem találunk másodlagos, a „tétlen” múltra jellemző funkciókat, viszont találunk jelöletlen, ritkábban jelölt jelen időt. Azt, hogy nem egy aspektuális aorisztosz-típusú idővel szemben alakult ki, az is megerősíti, hogy a szamojéd nyelvekre jellemző aspektus-dominancia sem a finnugor nyelvekben nem igazolható, sem az altaji nyelvcsaládban (Janhunen 2020). Az is sokatmondó tény, hogy jellemzően a *‑j múltidő-jelre épülő igeidő-rendszerekben alakultak ki összetett igeidők, s ezzel együtt komplexebb deiktikus igeidő-rendszerek, és amely igeidők közül aztán volt, amelyik nem standard múlt időre jellemzői funkciót is betöltött (finnségi, permi, mari, mordvin).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Emellett nem zárható ki teljesen az az elmélet sem, hogy a *‑s és a *‑j egyazon múltidő-jelre vezethető vissza – de ennek vizsgálata túlmutat e dolgozat keretein.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave