A nyelvi produktumok szöveg voltának három klasszikus kritériumát alkalmazó fő annotációs kategória hasonló megoszlási arányokat mutat a francia–angol és a francia–magyar fordításban (1. ábra): toronymagasan a legtöbb a kohéziót sértő hiba (ami talán nem meglepő: a lexikaiekvivalencia-hibák egyúttal a szöveg értelmi egységének a sérülését is eredményezik). Ezt követi a konnexitás sérelme (a szövegszerkezeti viszonyok lexikogrammatikai jelzéseinek torzulásai), a sor végén pedig a kizárólag a szöveg koherenciarelációinak szintjén értelmezhető hibák állnak. (A koherencia fogalmának szigorú felfogását követtük – lásd Csűry 2017. Bár végső soron minden fordítási hiba kihat a szöveg interpretációs lehetőségeire, azaz a koherencia síkjára, csak azokat tekintettük tisztán koherenciahibáknak, amelyek a szöveg konnex és kohezív voltát nem érintették. Ezt példákkal alább, a 3.3. szakaszban illusztráljuk.) A magyar fordítás jóval több (mintegy négyszer annyi) hibát tartalmazott, mint az angol (ami egybevág a gépi fordítás minőségének nyelvpárok szerinti alakulásáról eddig szerzett tapasztalatainkkal), miközben több komoly (és eléggé jellegzetes) hiba is közvetítő nyelv (értelemszerűen az angol) használatának gyanúját ébresztette, amint arra szintén látunk alább példát (lásd később, a 3. táblázatban). A magyarban valamivel nagyobb volt a konnexitás- és koherenciahibák aránya.