A határozat szerint az elsődleges karakterek mellett két esetben megengedett az ún. helyettesítő karakterek használata, amennyiben valamely praktikus, tipográfiai akadály kizárja az elsődlegesek alkalmazását. Az IPA karakterei között szereplő {ʒ} (ezh) helyett egy cirill {з} (зэ) betűvel és a görögből kölcsönzött {θ} (θήτα) a {8} (nyolcas) számjeggyel helyettesíthető. Az elmúlt évtizedek gyakorlata azt mutatja, hogy a helyettesítési lehetőségek itt nem érnek véget: a {ʒ} karakter {з} betűvel történő helyettesítése sem bizonyult praktikusnak, helyette a CSc használói a {3} (hármas) számjegy használatát preferálják, pl. *3ungaloCSc ’csúnya’ (Pathania 2016: 49, Alexandrescu 2004: 139), *la3amnoCSc ’szégyellős’ (Evángelos 2011: 16), a {ś} karakter pedig dollár jellel {$} lett helyettesítve, pl. *$erutnipe CSc ’vezetés’ (i. m.: 163), *$il CSc ’hideg’ (i. m.: 282). Evángelos (2011) a mellékjeles karaktereket egyáltalán nem használja, így a nagybetűs formát leszámítva {ć} → {C}, valamint {ź} → {Z} egybeesés figyelhető meg, pl. CaroCSc ’tál’ [ʧaːˈro] (i. m.: 412), *skicάriCSc ’grafikus’ [ʃkiˈʦaːri] (i. m.: 143). A {ćh} digráfot {Ch} alakban szerepelteti. pl. *cha(v)orroCSc ’kisfiú’ (i. m.: 138), de ez sem konzisztens, hiszen {ch}, {c} is előfordul, pl. *chingardipeCSc ’lármázás’ (i. m.: 143), *CingardindoCSc ’meghívott’ (i. m.: 239), így nemcsak a kis- és nagybetűk használata okoz zavart, hanem a /ʦ/, /ʧ/, /ʧʰ/ hangok írásbeli reprezentációja válik teljesen véletlenszerűvé.